A kutatás fontosságát indokolja, hogy a sokrétű érdekeltség ellenére, a Bánságról forrásalapú átfogó történeti munka alig született. Ausztriában és Németországban viszonylag korán és elég sok munka keletkezett ezzel kapcsolatban, de többségük a német Heimatkunde (Honismeret) műfajába tartozó írás, melyek inkább a régi haza iránti tiszteletről szólnak. Ma a tübingeni dunai svábkutatás tekinthető az egyik jelentős, objektív történetírást művelő tudományos műhelynek.
A hazai történetírás a 19. század második felében kezdett el foglalkozni a kérdéssel. Szentkláray Jenő, Pesthy Frigyes és Baróti Lajos megkerülhetetlen historiográfiát alkotott, de ezelőtt száz évvel. A bécsi udvari hatóságok iratanyagát azonban ők sem használták. A pesti levéltárban található kamarai iratokra, illetve a Temesvári Tartományi Igazgatóság helyhatósági dokumentumaira alapozták kutatásaikat. Viszont így is maradandó tudományos értéket hoztak létre. Legnagyobb érdeműk, hogy monografikus keretbe foglalták a Bánság történetét. Ilyen átfogó, kifejezetten alapkutatásra épülő tudományos földolgozás a Bánságról, azóta sem született a magyar historiográfiában.
A szerb történettudomány egyelőre nem tűzte napirendre a kérdés tudományos vizsgálatát. Nem így a román historiográfia. Újabban a román történetírás komolyan érdeklődik a téma iránt, s két kiváló tudós (Costin Fenesan, Aurél Tinta) önálló kötetekkel jelentkezett, de a bécsi forrásanyagot közvetetten használják, és részlegesen. A nyomtatott forrásokból a román történetírás sajátos szempontjait alátámasztó dokumentumokat közöltek és a Habsburg-kolonizáció általános értékelését adták viszonylag szűk adatbázison.
A jelenlegi pályázat legfőbb kutatási célkitűzése, hogy a bánságot irányító központi udvari hatóságok (Udvari Kamara, Udvari Haditanács, Házi-, Udvari- és Állami Levéltár) Bánáttal kapcsolatos iratait vizsgálja, s ennek segítségével levéltári alapkutatásokon nyugvó tanulmányok készüljenek. Legfontosabb eredmény-célja pedig a „A Temesi Bánság története (1716-1778) „ című monográfia megírása.
Az eddigi hazai és külföldi szakirodalom ismeretében joggal vélelmezhető, hogy tervezett kutatásunk a téma legfontosabb és még publikálatlan forrásainak föltárására koncentrál, olyan alapkutatások végzésére, amelyek szélesebb empirikus megközelítést tesznek lehetővé, és nemcsak új ismereteket nyújtanak, hanem új összefüggéseket tárnak föl.
A megvalósítani kívánt tudományos program nem előzmény nélküli. Több éve foglalkozom a Bánság történetével, végeztem már kutatómunkát Bécsben, Temesvárott és Újvidéken. Ezek azonban részben tágabb kört öleltek föl, mint a mostani terv, mert a Habsburgok dunai monarchiájának kormányzati rendjét, a lakosság társadalmi állapotát, illetve annak változásait vették górcső alá. Ezen belül kezdtem el a Bánsággal, mint Magyarország külön kormányzott területével foglalkozni. A Bánság összetett szerkezetű régió, etnikai, vallási, regionális és gazdasági viszonyainak kölcsönhatását többfajta forrásanyag tükrözi vissza. Korábbi tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy sokoldalú fölhasználásuk a 18. századi kancelláriai német nyelvezet ismeretét, és az írásmód (fraktúra) olvasási tudását követeli meg.
Sikerült a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, illetve a Hofkammerarchiv Bánát-forrásainak egy részét átnéznem, de még jelentős fondmennyiséget kell vizsgálni egy átfogó monográfia megírásához. Ebben segít, hogy korábbi kutatásiam során megismertem a magyar szempontból oly fontos bécsi levéltárak fondjait, tematikus állagait, az iratőrzés szerkezetét. Fontos, hogy a gyakorlatban sajátítottam el a gót kézírásos iratok olvasását. Utóbbi nélkülözhetetlen készség a források elolvasásához, és megértéséhez.
A Bánság történelme európai összehasonlításban is kuriózum számba megy. A Temesköz török alóli fölszabadítása után (1716) Bécs egyedülálló lehetőséghez jutott a terület modern berendezkedésének kialakításához. A Temesi Bánság az egykori temesvári vilajet területén, a Tisza-Maros szögben jött létre 1716-ban, és 1778-ig állt fönn. Ez idő alatt – hasonlóan Erdélyhez – a Magyar Királyság kiegészítő részének számított, mert annak politikai integritását megbontó, külön közjogi szervezetként hozták létre. A Temesi Bánság a Habsburg abszolutizmus különleges modernizációs kísérlete volt a rendi korlátok áttörésére, és egy racionálisan megszervezett minta-tartomány létrehozására. A Magyarországgal szembeni főszabályt, hogy ti. a királyság különálló részeit ne csatolják az any aországhoz, érvényesítették a Bánság esetében is: külön kormányzott területként közvetlen bécsi irányítás alá helyezték. A rendiség teljes kizárásával a Habsburgok társadalmi és gazdasági „kísérleti telepet” alakítottak ki (magyar örökös tartományt), ahová újító szellemű és szorgalmas európai kolonizátorokat ( pionírokat) vártak, a dunai monarchia új, engedelmes adófizető alanyait.
Jogalapja az a nézet, mely a Habsburg fegyverekkel fölszabadított területeket a fiscusra visszaszálló birtokként kezelte, és az országba kebelezés helyett kamarai kezelésben tartotta. Bécs a Temesi Bánságot különleges bánásmódban részesítette az impopulatio, igazgatási rendjének kiépítése és fejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Kormányzati és társadalmi tabula rasa jellemezte a vidéket, amely látens lehetőségeivel valóságos migrációt indított el Európa legkülönbözőbb tájairól. A jobb közigazgatás, méltányosabb adózás, nagyobb jólét, a jobbágyság részbeni megszüntetése, a kulturális szükségletek jobb kielégítése a különállás érzetét és tudatát volt hivatva kifejleszteni a telepesek körében. Az abszolutista államszemlélet modernizációs vállalkozásba kezdett a Temesi Bánságban, az anyaország és a részek közötti tudatos válaszfal-építéssel.
dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)
Kép forrása: http://mek.oszk.hu
