Farsangnak jeles napjai

A farsang ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart. Ebben az időszakban több jeles nap is felbukkan.

Január 6. Vízkereszt - a karácsonyi tizenketted zárónapja
Január 22. Vince napja - termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince".
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - egyházi ünnep, az emberek azonban időjósló napnak is tartották.
Február 3. Balázs-nap: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.
Március 12. Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának:

Farsang farka, tobzódócsütörtök

A szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot " farsang farkának " is nevezik.. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják: a fordított világ napjai. Ezt mutatják a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák / pl. temetésparódiák / és az álesküvők. A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. / " Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon." Kórógy / Ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök. A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. Ebben a 40 napban az egyház azért tartatta a böjtöt és tiltotta a vigadalmakat, még a lakodalmakat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a húsvétot.
Tehát húshagyókedd éjfélkor a megkonduló harangszó már a farsang végét jelezte, melynek hossza a húsvéthoz igazodott, így hol rövidnek, hol hosszúnak bizonyult. Erre utalnak népdalaink is:

Vaschang, fassang, farsang

A farsang bajor-osztrák jövevényszó, a "vaschang"-ból származik. Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei köszöntő refrénje: "Agyigó, agyigó, fassang, fassang!" Első írásos jelentkezését 1283-ból ismerjük bajor-osztrák adatokból. Magyarországon a középkorra tehető a kialakulása. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német mintával kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy nálunk a latin gyökerű karnevál kifejezés a farsangra vonatkozóan nem honosodott meg, inkább a városi, álarcos, báli mulatságokra használják a hétköznapi szóhasználatban.

Késő téli szelleműzés

A farsang a tél befejeződésére utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Innen adódnak a határnapjai: Gergely-nap, virágvasárnap. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket.

Kormozás és kiszehajtás

Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A kormozás, busójárás, téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték. A tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Természetesen a tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében. Sok helyen a telet jelképező szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől. A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről.Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették. Ismert téltemető a villőzés is Nyitrában.

Ördög az álarc mögött?

Tehát a farsang a telet, hideget, sötétséget legyőző örömünnep. Egyben az élet újraindulását, a termékenységet és ennek érdekében a házasságot élteti. Jóval felszabadultabb, mint a többi ünnep, és ráadásul nélkülöz minden szakrális vonást. A szigorúan szabályozott hétköznapok rendjével szemben a móka, a játék, a vígság, a tánc, az evés-ivás, az álarcos felvonulás, a tobzódás jellemzi, de gyakran a durvaság és az erőszakos viselkedés, sőt az illem határait átlépő gesztusok használata is. Nem véletlen, hogy az egyház minden eszközzel üldözte a pogánynak tartott szokásokat, amelyek hozzá kötődtek.
Egy 1757-ből származó feljegyzésben olvasható pl.: "Azt a nevezetet Farsang a Magyarok a Németektől, akik a cantu circulatarum, a játékos tréfát mocskot űző cselekedeteiből formáltak, akik sokféle játékokat s bolondságokat indítottak ezen a napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalózván s magukat mulatván".
Egy XVII. századbeli krónika pedig a következőképpen vélekedik: "...az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá".

Farsangfarki asszonyverés

De évszázadok múltával az egyháznak kellett alkalmazkodnia, mert a népi szokások mit sem változtak. Különösen víg volt a "farsang farka".
Nézzük hát a "farsang farkát", amely szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartott. Ehhez az időszakhoz igen gazdag szokáshagyomány kapcsolódott. Voltak:

1. a termékenység, a házasság, a szerelem képzetével és annak misztikus ábrázolásával kapcsolatosak, legények és lányok főszereplésével;
2. a megölés és feltámasztás ősi avatási rítusával értelmezhetők (legényavató);
3. asszonyveréshez fűződőek (ez megtiszteltetésnek számított, ugyanis ha valamilyen ajándékkal megváltották magukat a veréstől, cserébe a legények termékenységet ígértek).

Köszöntők

Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak
Ez is Isten háza,
Szálljon le rája
Az Isten áldása,
Hat lóval, hat ökörrel
Három borjas tehénnel,
Egy aranyos ekével.
.........

Hipp-hopp-fársáng!
Itt ölték az ártányt,
Nem adják a máját,
Csak a szalonnáját.
Csúsztunk, buktunk a jégön,
Szintúgy másztunk a jégön.
Szabadságot vöttünk,
Hogy idejöhettünk.
Kelj föl, gazda, kelj föl!
Száll az Isten a házadra,
Sereg angyalával,
Vetett asztalával,
Teli poharával.
Adjon az Úr-Isten
Ennek a gazdának
Négy kis ökröt,
Két kis béröst.
Aranyekét a földjébe,
Arany-ostort a kezébe.
Hejja, regi-rajta!
Ezt is mögengedte
Ez a nagy Úr-Isten.
A nyársam is űres,
A hasam is éhös,
Ki sajnálja szalonnáját,
Legyen az is éhös!
Kolbász, sódar, szalonna,
Akkora mint egy gerenda,
Jó vóna, ha vóna.
Kicsiny gyermek vagyok én,
Nagy szalonnát várok én,
Szalonna evésből
Szorgalmatost várok. /Ormánság/

Házról házra jártak - főleg a legények - farsangot köszönteni. Többnyire hosszú nyársat vittek magukkal, arcukat bekormozták, és énekeltek. A végén a gazda így szólt: "Gyertek ide fiaim azzal a nyárssal! Rátűzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim legyenek!" /Baranya megye/

Tyúkverőzés, tuskóhúzás, kongózás

Tyúkverőzés

Farsanghétfőn délelőtt a legények felöltöztek, egyik cigányasszonynak, másik koldusnak, harmadik menyasszonynak, negyedik vőlegénynek, az ötödik vőfélynek. A menyasszonynak szalmakötélből font koszorú volt a fején, a vőlegénynek bokréta a kalapjánál, a legényeknek szalmából sarkantyú a csizmáján. Tarisznyával és kosárral indultak az útjukra, és bementek minden házba, mondván:

Hipp, fassang, hopp.
János uram fassang.
Itt is adnak, amit adnak,
Egy darab szalonnát.
Tyúkláb, daruláb,
Macska ül a szalonnán.
Menjetek lehajtani,
Nekem egy darabot vágni.

A vers után táncoltak, majd a gazdasszonytól lisztet, szalonnát vagy tojást kaptak, amit a kocsmában közösen elfogyasztottak. /Rozsnyó/

Tuskóhúzás

A farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság. Pl.: Rábatótfalun 31 méter magas fát döntöttek ki, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok a Szentgotthárdig vezető úton. A menetben 168 jelmezes figura vett részt. Kétszer is megálltak,és ilyenkor tréfás esküvő játszódott le. Jellegzetesen húshagyókedden rendezték a tuskóhúzást olyan községekben, melyekben az esztendő során nem volt lakodalom.
Az álesküvőt nyitó rigmus:

"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!

Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/

Kongózás

Szatmárban húshagyókedden úgy csúfolták ki a pártában maradt lányokat, hogy pléhdarabokat kongattak az ablakuk alatt, és azt kiabálták :

Hushagyó!
Itt maradt az eladó.
Akinek van nagy lánya,
Hajtsa ki a gulyára.

Ennek egy változata a szegedi tőkehúzás hamvazószerdán. Ekkor szoknyába öltözött legények váltakozva olyanokkal, akiknek fél lábukon magyar nadrág, a másikon bugyogó, fejükön kakastoll van, arcuk tűzszínűre van festve, járnak fel s le a városban. Az egyik lámpást tart a kezében, a másik bográcsot fog, benne víz és meszelő, s ezzel csapkodnak jobbra-balra, a harmadik meg húzza a tőkét, tambura, cintányér, rossz bogrács verése mellett. A negyedik ostorral hajtja a tőkést. Menet közben azt kiabálják:

Ij, ju - ju!
Vén ju'!
Kimaradtam
A farsangbu' !

vagy

Ecce , neki, dáridom,
A farsangot bevártam,e neki, dáridom,
De vőlegényt nem kaptam,
Jaj, de hoppon maradtam.

Várok még egy farsangot,
Tán majd valakit fogok,
S ha vőlegényt nem kapok,
Apácának beállok.

Ó, te rozzant kaloda,
Nem való vagy te oda,
Nem való vagy te másra:
Fűtőnek a pokolba.
/Vágfarkasd/

Tehát a farsang végén, a nagy evések és ivások, a nagy bálozások és vidám alakoskodások után számba vették az eladó lányokat. Kicsúfolták a pártában maradottakat, ugyanis annak bűnhődnie kellett, aki ki akart bújni a családalapítás kötelessége alól. Fassang, fassang három napja.
Itt hagyott a lányok anyja.
Gyűjjék haza, Pesta bácsi,
Mind eladták a lányokat:
Kit görhéért, kit máléért:
Bagi Katit egy bimbóér ,
A kondásnét egy malacér,
A kántornét egy szoknyáér,
A lovásznét egy csikóér.
/Heves megye/

S Carnevál is így kezd beszélni népéhez:

"Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet,
Amelly most közzétek vezérlett engemet.
Ím én azért jöttem ide mostanában,
Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pártában.
Hogy megköszönthessem az újj asszonyokat,
S más fársánggal férjhez adhassak másokat.
Igaz, hogy a mennykő vén Dubranovszkija,
Már elkomorítván a hypocondria,
S irigyelvén a más gyönyörűségeit,
Kurtára szabta ki a fársáng ideit:
De még is, azt tartom, elég idő annak
Hat hét is, akiben virgonc erek vannak.
Sőt öt hét alatt is férjhez lehet menni,
Akit a legények el akarnak venni:
Egy hét leánynézés, második szeretés,
harmadik, negyedik, ötödik hírdetés. -
Most nincs egyéb hátra, hanem hogy tudhassam
A férjhez-mentteket s őket felírhassam...
Carnevál elbámúlt, melly kevés a számok,
Akiknek készűlnek a vénuszi hámok,
Látta, millyen sokak itt a subjektumok,
De sem copulájok, sem praedicatumok.
Látta, melly szomorú képpel búsonganak,
Akiken külömben rózsák virítanak;
S mint rideg violák a puszta homokon,
Magánosan sírnak únt árvaságokon...
Ezt jól észbe vévén Carnevál, ezennel
Helyére téteti a könyvet Hímennel.
/Csokonai : Dorottya/

dr. Hohl Józsefné

Felhaszált irodalom:

Balassa-Ortutay: Magyar néprajz
A magyar folklór - Szerk. Voigt Vilmos
Dömötör Tekla: Régi és mai magyar népszokások