Az bűnös pogánságnak ünnepe
Az egyház évszázadokig üldözte a farsangi pogány szokásokat. Igen rosszallóan ír a farsang megünneplésének szokásáról a XVI. században Telegdi Miklós húshagyói prédikációjában: "Az kik az Istennek parancsolatja ellen álorcában járnak, az férfiak asszony ember ruhában, az asszony népek férfiú ruhába öltöznek, részegeskednek...magukról el feledkezvén hasoknak és torkoknak szolgálnak, tobzódásra és részegségre aggyák magokat álorcákba és farsang ruhákba bolondoskodnak...". Később már az egyház is egyre inkább átengedte ezt az időszakot az életörömnek, szórakozásnak.
Dámák diadalma a Fársángon
Ez volt a tánc, a mulatság időszaka, az a lány, aki farsang utolsó napjáig nem ment férjhez, már várhatott őszig. Ebből az alaphelyzetből indul ki Csokonai is a farsanghoz kapcsolódó művében: Dorottya vagyis a dámák diadalma a Fársángon. A mű azzal indul, hogy Carnevál hercege a már férjhez adott leányokat és a most házasulandókat kéreti maga elé, és veres kereszttel jelöli meg neveiket, amely azt bizonyítja, hogy már elhagyták a lányság korát. A rövidre szabott farsang miatt azonban csak kevesek neve mellett szerepel a nevezetes bejegyzés. Különösen Dorottya és a vénkisasszonyok dohognak magukban a történtek miatt. De a mű végére mindenki megtalálja a párját.
Bakfazek és cibere
Nem mindenki járt azonban ilyen jól, a Jászságban például húshagyókedden vagy hamvazószerdán este a lányos házak udvarára szeméttel, trágyával megtöltött fazekat dobtak a legények. Ez volt az ún. bakfazék, amit rendszerint azok a lányok kaptak, akik azon a farsangon nem mentek férjhez vagy pedig a legényt a bálban kikosarazták. A bakfazekat a következő rigmus kíséretében dobták be az udvarra: "Férjhez nem mentél, hozzám nem jöttél, itt a bakfazék, főzzél benne ciberét." A cibere jellegzetes böjti étel volt, amelyet savanyított korpából készítették.
A farsanghoz fűződő népszokások számtalan nép különböző rítusainak emlékét őrzik. Ebben az időszakban van a busójárás, sok helyen a pártában maradt lányokkal tuskót húzatnak, a fiatalok kakast ütnek stb.
Télkihordás
A farsang eredetileg a tavasz elővarázslására és ünneplésére, az élet megújítására irányuló kultikus viselkedésnek volt az időszaka. Szinte az egész országban megtalálható volt a téltemetés, télkihordás. Ennek keretében a fiatalok a telet jelképező bábot - sok tréfával fűszerezve- valami módon elpusztították: vízbe fojtották vagy elégették. A farsangi jókedv, mulatság eredetileg a tavasz eljövetelén érzett örömnek volt a kultikus kifejezése. A nagy evésekkel, dús lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták bírni.
Busók Mohácson
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot azonban eredetileg csak felnőtt, nős férfiaknak volt szabad felölteniök, a legények másfajta álarcot viseltek.
Mára már nem sok maradt ezekből a szokásokból. A sokféle farsangi szokásból talán csak a szalagavató és egyéb bálok, az iskolai jelmezbálok maradtak.
