Egy egyszerűbb, kevésbé igényes kivitelű bocskor elkészítése valóban nem ördöngösség. A bocskor a talpat és a lábfej egy részét takarja el és védi, szíját a bokán kellett megkötni. A bocskor téglalap alakú bőrdarabból készül. A leginkább megfelelő alapanyag a tehén-, bivaly- vagy ökörbőr. A téglalap szélén körbe lyukakat vertek. Lyukasztóval, árral fúrták át a kemény bőrt. A lyukakon áthúzták a szíjat, majd a kész bocskort a lábra igazították. Attól függően, hogy hova kerültek a lyukak, illetve, hogy milyen módon igazították méretre a bocskort, különböző orrkiképzésű bocskorok születtek. Az erdélyi székely bocskorviseletre a hegyes orr, az alföldi bocskorokra pedig a lekerekített, tompított orr volt a jellemző. A Dunántúlon az ún. fedeles bocskor viselete dívott. Ez a bocskortípus már egészen közel áll a cipők kiképzéséhez.Érdemes megjegyeznünk, hogy bizony nemcsak bőrből készítettek bocskort, de északon élő nyelvrokonaink, a finnugor népek körében például igen elterjedt volt a kéregbocskor, mely a nyírfának a kérgéből készült. Egészen bizonyos, hogy talán nem is olyan régen még nálunk is ismerős lehetett ez a lábbeli. A bocskorokat nyáron rendszerint mezítlábra húzták, télen azonban gyolcsból, vásznakból tekert kapca került alá.A bocskor meglehetősen kényelmes viselet. Mivel nincs sarka, s bőrből készült talpa is elég vékony, a bocskor természetesen simul lábunkra, s nem befolyásolja mozgásunkat, járásunkat. Remek lábbeli például erdei, mezei és hegyi utakon, hiszen a hajlékony talp miatt az izmaink természetesen mozoghatnak. Városi viseletre vagy lúdtalpasoknak (és harántsüllyedéseseknek) azonban semmiképpen sem ajánlanánk, mert az előbbi esetben az aszfaltjárdák hamar elkoptatják a talpát, és sarka híján a sima, kemény felületen egyáltalán nem kényelmes hordani; az utóbbi esetben pedig szintén a sark hiánya miatt hamar megfájdulhat benne a talpuk.A mokaszin és az Ázsiában viselt bocskorok valamint európai rokonaiknak feltűnő hasonlatossága egyaránt azt mutatja, hogy a bocskor öltözékünk igen ősi kelléke, feltehetően még azokból az ősi időkből származik, mikor Amerika és Ázsia kontinenseit nem választotta el tenger, s lakói "száraz bocskorral" járhattak át egyik földrészről a másikra.