A katolikus gondolkodás azért is tartja fontosnak az ünnepet, mert a halottak lelkéért a hátrahagyottak is tudnak imádkozni az üdvözülés reményében. Ekkor a leggyakrabban elhangzó imádág a Halottak olvasója, amelyet öt tized alkot, Jézus öt sebére utalva.
Fény a lelkeknek
A halottak napja az azt megelőző mindenszentekkel kezdődik, amikor az egyház a templomokban szertartásokat tart az elhunytak lelkéért. Ekkor megszólaltatják az esti harangot és a hívők, gyászolók gyertyákat, mécseseket gyújtanak a sírokon és kegyeletük jeleként virágokat helyeznek rá. A gyertya fénye az örök világosságot és a halhatatlanságot jelképezi.
Sokan úgy gondolják, hogy az elhunyt csak ennek segítségével talál vissza nyugvóhelyére. Az ezt követő napon a keresztény kultúrkörrel rendelkező országok az egész világon a halottak napját ünneplik a helyi változatoknak megfelelelő módon. Az ünnepek körül számos néphagyomány kering, bár ez napjainkra egyre kevesebb helyen érezhető. Korábban úgy tartották, hogy ezen a napon a lelkek hazalátogatnak szeretteikhez, ezért megterítettek számukra és a vacsorát szimbolizáló sót, kenyeret és vizet tettek az asztalra. Voltak vidékek ahol egyenesen a sírhoz vitték az ételt, míg a maradékot koldusok között osztották szét.
Római gyökerek
A halottak napjának ünnepe már az ókori Rómában is jelen volt feralia néven és fenruár 21-én ünnepelték. Ekkor az ősök sírjainál áldozatokat mutattak be, virágokkal, sóval kevert árpával és gyümölcsökkel adóztak halottaiknak. Ezeken a napokon a templomok zárva voltak, tilos volt bemenni és házasságot sem köthettek, mert úgy tartották, hogy ezen a napon a holtak visszatérhetnek. Másnap a családok cartisiát tartottak, és egymást megajándékozva vidámságot vittek a komor ünnepbe.
Népszokások
A hallottak emlékezete az ősidők óta minden kultúra jelntős részét képezi. A magyar népnyelvben a halottak napját a lölkök napjának hívták, a hagyományok, szertartások vidékenként változtak. Egy hagyomány szerint halottaknak szánt ételt, alamizsnát (kenyér, kalács, zsír, szalonna, bab és bor) a templomokban elhelyezett koporsók mellé tették. Szeged felé egészen a legújabb időkig a családok fehér üres kalácsot sütöttek, melynek tetejét mézzel vonták be. Ezt Mendenszentök kalácsának, vagy kúduskalácsnak nevezték. Egyes vidékeken egy egész hetet szenteltek halottaiknak. Az emberek nem dolgoztak, otthon tartottak megemlékezést elhunyt szeretetteikről. Éjszakánként kis gyertyákat égettek, annyit meggyújtva, ahány halottjuk volt. A gyertyák mellett addig imádkoztak, míg azok el nem égtek.
