A "fény ünnepe"
A legtöbb keresztény ünnephez hasonlóan a karácsony kialakulását is pogány rítusok szálai szövik át: az év legsötétebb napján december 25-én emlékeztek meg az egyiptomiak, a szírek, a perzsák, a görögök, a rómaiak fény- és napistenük születéséről. Ezen a napon mindenütt áldozati ünnepeket tartottak, mert az emberek nem tudták olyan gyorsan elfeledni ősi szokásaikat, még akkor sem, amikor már a keresztény hithez csatlakoztak. A keresztények azonban ezt a jelenséget kihasználva lefektették a mai szentestére emlékeztető ünnep alapjait: Gyula pápa rendelkezései nyomán Rómában kezdték ünnepelni 337. körül a szentestét, majd e jeles nap Szíriába, Konstantinápolyba, Antiokhiába is eljutott, és alig néhány évtized alatt kiterjedt a keresztény világra.
Mivel december 25-e éppen a Napisten születésnapjára esik, Aurélianusz császár elrendelte, hogy birodalma egész területén megemlékezést tartsanak. A fény ünnepe tehát új, szimbolikus értelmet nyert, és Jézusnak az örök Napnak, az isteni fényforrásnak lett a születésnapja.
Miért éppen a fenyőfa vált a karácsony jelképévé?
A karácsonyfa állítása az egyik leglátványosabb ünnepi szokás, annak ellenére, hogy alig néhány évszázados múltra tekint vissza. A fenyőfa nem csupán különleges tűlevelű adottságainak köszönheti azt a megtiszteltetést, hogy az év egy bizonyos napján díszeket aggatnak rá, és a család sercegő gyertyák fényével köszönti, hanem két ún. örökzöld legenda tette a külsejével nem hivalkodó, sötét fenyvesek mélyén szunyókáló fácskát a karácsony jelképévé.
Az egyik változat szerint két keresztény szentnek /mint a történelem folyamán igen gyakran/ menekülni kellett a pogányok elől, és az agyonhajszolt üldözöttek útja egy erdőn keresztül vezetett. Életüket csak az mentette volna meg, ha egy fa menedéket ad nekik és elrejti őket a barbárok vérben forgó pillantása elől. Az erdő fái azonban - látván a kockázatot - nem nyújtottak rejtekhelyet a vándoroknak, egyedül egy kis fenyőfa volt hajlandó arra, hogy ágai közé rejtse a kimerült szenteket. Bátor tettének meg is lett a jutalma: télen sem kellett lehullatnia a leveleit, míg a többi fa a fagy beköszöntével megválik lombjaitól.
Az egyik legismertebb germán legenda viszont másképpen emlékezik: a téli napforduló idején a gonosz szellemek és a halottak lelkei kiszabadulnak és szabadon garázdálkodnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. Egyes népek kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik.
Tilalmak és hagyományok
A karácsonyi hagyományok az ünnep keresztény jellegének megfelelően nem csupán az ajándékozással és az orgonaszavú misékkel van kapcsolatban, hanem számos olyan regula kötődik hozzá, amit egy tisztes keresztény polgárnak be kellett tartania. Azt tartották, hogy az ünnep beköszöntével tilos az erdőn, mezőn tevékenykedni, házon kívüli munkát végezni. A háziasszony feladatait is jelentősen korlátozták /ez utóbbiak ellen sokaknak ma sem lenne kifogása/: egy jóravaló gazdasszonynak nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, nehogy hályog legyen a szemén, vagy mosogatni, mert ezáltal elveszítené szerencséjét.
A karácsony előestéjén kiterített mosott ruha is nagy bajt, betegséget hozhat a családra. Szerencsét hozott viszont, ha vesszőcsomóval megveregették az állatokat, és lencsét főztek nekik, mivel ez elősegítette a korlátlan szaporulatot. A családi boldogság megalapozását sem ártott már a karácsonyi ünnepek idején elkezdeni: minden eladósorban lévő hajadon megláthatta a vőlegényét, ha az esti harangszókor a kútba tekintett. A legényeknek még az étrendjükre is vigyázniuk kellett, ha zsírosat ettek ugyanis, csak csúnya menyasszonyt kaphattak. (Az ünnepek körüli diétának tehát az egészséges életmód mellett praktikus okai is voltak.) A déli kakaskukorékolás azonban baljós jelnek számított: ilyenkor ugyanis valakinek még abban az évben meg kell halnia a házból. Ha az illető éppen karácsonykor hal meg, szerencsésnek mondható, mert legalább bűnbocsánatot nyer.
Akik egész évben jámbor életet éltek, azok előtt a szentestén feltárul a hegyek drágakőpompája, a tengerekből pedig felhangzik az elsüllyedt harangok zengése. A bűntelenek megértik ezen az éjszakán az állatok beszédét és kimenthetik a szegény bűnös lelkeket a tisztítótűzből.
Karácsony Ausztráliában
A hiedelemmel ellentétben a kedvezőtlen éghajlatú Ausztráliában is megemlékeznek a karácsonyról. A negyven fok körüli hőmérséklet sem riasztja el a Télapót. A hagyomány szerint az ausztrál Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A fehérszakállú apóka azonban az éghajlati viszonyoknak megfelelően nem szaloncukrot, hanem fagylaltot osztogat a gyermekeknek.
A családi ünnep december 24-én este kezdődik, mikor a gyermekek kiakasztják harisnyájukat az ablakba, majd lefekszenek aludni, s mire másnap felébrednek a harisnyában már benn is van az ajándék. A meleg miatt a karácsonyfát műanyagból készítik és a ház elé az ajtóba teszik, hogy csillogó díszeit megcsodálhassák a járókelők. A karácsonyi üdvözlőkártyáknak nagy szerepe van, ezeket ugyanis zsinegre felfűzik és kiakasztják a karácsonyfára, hadd lássa mindenki, hogy mennyien gondoltak rájuk.
Karácsony Finnországban
December 24-én, pontosan 12 órakor, a polgármesteri hivatal egyik kellemes hangú vezetője kihirdeti a karácsonyi békét. Ez a több mint 600 éve létező hagyomány azt jelentette, hogy a kihirdetéstől vízkeresztig a szokottnál súlyosabb büntetés járt a békétlenkedőknek. Minden valamirevaló finn állampolgár a városháza előtti térre siet és meghallgatja ezt a szózatot. A karácsonyesti gyertyagyújtást a finn otthonokban hagyományos szaunázás előzi meg, majd az evangélium következik a Bibliából. A kisgyerekeknek a "Mikulás" osztja az ajándékokat. A karácsonyesti menü általában sonkából, vagy ritkábban pulykasültből áll, jellegzetes étel az egy szem mandulát tartalmazó rizskása, amelynek jellegzetessége, hogy a mandula elfogyasztója a következő évben megházasodik.
Karácsony Nagy-Britanniában
Az angol karácsonyi hagyományok szokás szerint kapcsolatban állnak a történelemmel: a legenda szerint I. Erzsébet 1588 karácsonyán sült libát evett, mikor megkapta a hírt, hogy flottája tönkreverte a spanyolok Győzhetetlen Armadáját. A jeles esemény tiszteletére a vérbeli honpolgár sokáig nem feledkezhetett meg a sült libáról, és mazsolás pudingról. Az igazat megvallva ma már inkább a gesztenyés pulyka járja, bár a konzervatívok minden bizonnyal továbbra is a liba mellett voksolnak. Az ebéd fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding, melynek alapja aszalt szilva, mazsola, füge, citrom- és narancslé, Brendy, és sokféle szárított gyümölcs.
Az édességekbe ráadásul házilag szerencsepénzt - sokszögletű hosszúpennyst - rejtenek, aki megtalálja szerencsés esztendőre számíthat. Az angol karácsonyi hagyományokhoz tartozik a cracker nevű meglepetés csomagocska is, amelyet a karácsonyi puding fogyasztása közben osztanak ki. A gyerekek levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha az ajándéklista gyorsan lángra kap, sajnos újra kell írni. A Mikulás /Santa Claus/ december 24-én a kéményen keresztül érkezik a tisztességes polgári otthonokba: a gyerekek az ünnep előestéjén kikötik hosszú, piros gyapjú zoknijukat a kandalló fölé, a Télapó pedig megtölti őket ajándékkal.
Karácsony Olaszországban
A olaszok többsége karácsonykor megtekinti a templomokban kiállított jászolokat, betlehemeket, amelyek neves szobrászok és népművészek munkái. Az olasz gyerekek a jóságos karácsonyapótól, a Babbo Natale-tól kapnak ajándékot, aki krampusz kíséretében jár. A rossz gyerekek ugyan feketére festett cukrot kapnak, ám karácsonyapó kedves és engedékeny, ezért ha egy igazi rosszcsont karácsonyi éneket dalol vezeklésül, akkor is jutalom üti a markát. A legendák szerint létezik két boszorkány is, akik az ünnep elengedhetetlen résztvevői: La Befana seprűnyélen utazik, majd a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz a kiakasztott harisnyákba. A jóságos boszorkány ezzel a gesztusssal végzetes tévedését igyekszik palástolni.
A legenda szerint ugyanis La Befana éppen söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták, nézze meg a Kisjézust. A dolgos boszorkány viszont ezt felelte: "Most nem érek rá". Később hiába gondolta már meg magát, nem láthatta a Messiást. A hagyomány szerint azóta minden karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy neki. Karácsony másnapján érkezik Strega Buffana, aki szintén egy kedves, jóindulatú boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok barátaiknak szárított lencsét ajándékoznak, mivel ez szerencsét hoz a jövőre nézve.
Karácsony Svédországban
Bármilyen meglepő, de Svédországban is létezik Luca napja, amikor égő gyertyával teletűzdelt koszorúval ékesített lányok hordozzák a Szent Lúciát jelképező fényt. A koszorút karácsonyig megőrzik, és új gyertyákkal ismét fejükre illesztik és fehér lepelbe bújva, gyömbéres süteményt kínálnak. A magyaroszági hagyományokkal ellentétben Svédországban hideg fogásokból áll a karácsonyi vacsora, és maradékot sem hagynak, ez ugyanis szerencsétlenséget hoz. Vacsora után Julblocknak nevezett fatuskót égetnek a ház udvarán és körtáncot járnak az örömtűz körül.
Bármekkora a hideg, egy ablakot nyitva hagynak, mert a barátok ezen az éjszakán "Julbord, Julklapp" kiáltásokkal mókás ajándékokat dobnak be egymáshoz. A családi körben néha az is előfordul, hogy valaki manónak öltözik és ő osztja ki az ajándékokat. Ezek a karácsonyi szokások utalnak arra, hogy a hajdan tél közepén tartott pogány ünnep, az ógermán Julfest elemei hogyan olvadtak bele a keresztény karácsony szertartásaiba.
Karácsony Japánban
A szenteste ismeretlen fogalom a szigetországban, a "kuriszumaszunak" nevezett ünnep inkább a szilveszterre hasonlít. Az éttermekben, éjszakai lokálokban tartott zenés megemlékezés nincs kapcsoltban a szentekkel. A január 1-től 3-ig tartó újév azonban érdekes hagyományokat tartogat: a családfő feldíszíti a ház bejáratát borókafenyővel, ananászággal, szalmakötéllel, bambuszköteggel, és így várják az újév istenét, melynek beköszöntését a gonosz szellemek elűzésére szolgáló 108 harangütés köszönti.
A felkelő napot hajnali imával ünneplik, majd megajándékozzák egymást. A díszítő jelképek egészen január 6-ig a helyükön maradnak, mivel ez az úgynevezett "nankusza", a hét gyógyfű napja, amikor gyógyfüvekkel ízesített főtt rizs a vacsora.
