Szent Vince ókori vértanú a negyedik század elején az utolsó nagy keresztényüldözés idejében szenvedett mártírhalált. Hispániai nemes család sarja volt. Fiatalon keresztény hitre tért. Hamar egyházi szolgálatba állt és a papság egyik alacsonyabb fokozatát nyerte el: Valerianus zaragozai püspök diakónussá – szerpappá – szentelte. Életrajza szerint Vince az evangélium olvasásában és a betegek, szegények gondozásában olyannyira kitűnt, hogy főpapja rábízta hívei vezetését és visszavonult imádkozni, elmélkedni.
Szent Vince szépen prédikált és a keresztény hívek egyre szaporodtak Zaragozában. Ez pedig a keresztényekben felforgatókat és engedetlen lázadókat látó római hatalomnak egyáltalán nem tetszett, s börtönbe vetették Valerianus püspököt és Vince diakónust. A püspököt elengedték, Vincét viszont – mivel nem volt hajlandó a templom szent könyveit átadni a római katonáknak – napokig válogatott módszerekkel kínozták, majd megölték. Legendájában azt olvashatjuk, hogy holttestét vadállatokkal akarták megetetni, ám azt angyalok vették körbe s nem engedték oda az állatokat.
A Vince név a latin győzedelmes jelentéssel bíró Vincentius rövidülése. A győzelem egyébként jellemzője volt az ókori vértanúnak. Meggyőző prédikációval megőrizte az igaz hitet és legyőzte az eretnekséget, szilárd erkölcsi alapelveivel legyőzte a testi vágyakat, példamutató mártírhalálával pedig győzedelmeskedett pogány kínzói fölött.
Hogy Szent Vince hogyan lett a borászok, vincellérek, szőlőtermelők védőszentje, pontosan nem tudni. Valószínű azonban, hogy nevének a bor latin elnevezéséhez (vinum) való hasonlatossága, illetve egyik ikonográfiai jele, a megkínzásához is használt fejsze miatt. A középkori Nyugat-Európában előbb a favágók majd az ácsok és az asztalosok, végül a kádárok és borászok tartották mennyei pártfogójuknak. Nem is dolgoztak fával Vince ünnepén, úgy tartották ugyanis, hogy madarak azon a napon választanak maguknak párt, hogy Szűz Mária másnapi ünnepén (január 23. Mária eljegyzésének emléknapja) már párban dicsérjék Isten anyját.
A Vince-nap időjárásából a borászok hagyományosan az őszi szőlőterméssel kapcsolatban bocsátkoztak találgatásokba: kimentek a szőlőföldbe és a fagyott szőlőből egy darabot levágtak. Otthon aztán ezt a vincevesszőnek nevezett darabot vízbe tették, hajtásaiból igyekeztek pedig következtetni a szőlőtermésre. Elterjedt szokás volt a vincézés, amit vagy Vízkeresztkor (január 6-án), vagy Szent Vince napján tartottak: ilyenkor a szőlőtermelő földterület széleit szentelt vízzel locsolták meg.
A népi hiedelem úgy tartotta: ha Vince napján esik az eső, akkor sok borra számíthat a gazda, de azt abban is bíztak, hogy ha ezen a napon bort fogyasztanak, bő lesz a termés. A Bács megyei Topolyán a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: úgy hitték, hogy amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek. A Moldvában élő magyarok szerint: „Fényes Vince – tele pince, ködös Vince – üres pince.” Ugyanez Vince-napi időjárási regula a délvidéki magyarok körében a következőképp hangzott: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince, ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.” Tehát a szép napos idő jó termést ígért, a nedves, párás, esős időjárás pedig satnyát.
Szokás volt, hogy Vince napján a gazdák körbejárták a hegy vagy a pincefalu valamennyi pincéjét és együtt ittak áldomást, a bőséges termés reményében. Ezt nevezeték Vince-napi pincejárásnak. A Szent Vince-napon tartott mise idején a pécsi bortermelők hurkát és jókora darab gömböcöt (disznósajtot) akasztottak a szőlőkaróra, hogy akkorra fürtökben teremjen majd a szőlő, mint a gömböc.
Szent Vince ünnepe dologtiltó nap, amelyen a szőlősgazdák a mise után áldomást ittak és igyekezték kifürkészni a következő szőlő- és bortermést. Mivel Vince napja a farsangi időszak egyik első napja, sok borvidéken bált is tartottak ezen a napon. Szent Vince ünnepe – már csak naptárban elfoglalt helye miatt is – alapvetően a fény győzelmébe, a tavasz eljövetelébe és a gazdag termésbe vetett hit ünnepe.
Dr. Miklós Péter PhD
történész, teológus
a Szegedi Tudományegyetem oktatója
Kép forrása: http://cdn.szeged.hu
