A legtöbb levél így ér véget: "Hobbim: olvasás, zenehallgatás, lovaglás...". Viszonylag sokára jutottam el odáig, hogy sport is lehet valakinek a hobbija. ..

Régi idők extrém sportja a krétai bikaugrás.
A bikaugrás egész pontosan Kr.e. 1600-1400 között élte fénykorát Krétán, a knosszoszi palotában és annak hatalmas belső udvarán.
A sport szabályairól és menetéről annyit tudunk, hogy 7-8 fős vegyes (fiúk lányok együtt) csapatban játszották, egy bika "ellen". A játékosok nekifutásból fellendülve megragadták a felbőszült bika szarvát, majd egy ugrással az állat hátán átrepülve újra a földre érkeztek. Általában minden csapatban volt egy ugró és egy elkapó ember. A többiek feladata igazából a bika kifárasztása, figyelmének elterelése volt, hogy az ugrás végrehajtható legyen.

A tudományos vélemények megoszlanak e témakörben. Több teória is van arról, hogy kik és miért űzték ezt a nyilvánvalóan életveszélyes sportot.
Egyik feltevés szerint a palotában élő, magasabb társadalmi osztályokba tartozó fiatalok kedvelt játéka volt ez. Így mutatták be és bizonyították bátorságukat, ügyességüket.
Más szakértők szerint a bikaugrók rabszolgák voltak, kicsit hasonlatos módon, mint Rómában a gladiátorok. Együtt laktak, együtt edzettek a palota egy számukra fenntartott részében. Tulajdonosaik a legfelsőbb társadalmi rétegekből kerültek ki. A gazdagok tekintélyét emelte, ha egy bikaugrót vagy akár egy egész csapatot birtokoltak. Természetesen nem voltak ritkák a halálos balesetek sem, ezért a hosszú életet, sok szereplést megélt csapatok, játékosok igazi "sztárok" voltak. Őket nem csak gazdáik jutalmazták meg, a fiúkat még a palota nemes hölgyei is kitüntették figyelmükkel. Ezzel szemben a lányokat szigorúan őrizték, nekik nem lehettek udvarlóik.

Egy harmadik kutató szerint a bikaugrás vallási szertartás volt. Ezt alátámasztja az a tény - amit minden történész elismer-, hogy a bika Krétán szent állat, a vallás fontos szereplője volt.