2006. decemberében Törökország határozattan érvelt az esetleges szankciók bevezetésének lehetősége ellenére is az ország uniós tagsága mellett, s vállalta, hogy tovább folytatja a tárgyalásokat akkor is, ha azok komolyabb reformlépések végrehajtását teszik szükségessé. Akkoriban a török fél és az Unió közötti tárgyalási folyamatok lassulását a ciprusi kérdés mielőbbi megoldása nehezítette, azaz a törökök nem voltak hajlandóak megnyitni reptereiket és kikötőiket az uniós tag Ciprus járművei előtt, ezért az Unió úgy döntött, hogy 35 csatlakozási fejezetből nyolcat felfüggeszt, illetve a tárgyalás alatt 27 másik fejezetet sem zár le mindaddig, amíg a törökök nem engednek a kérdés rendezése terén. A tagfelvételi tárgyalások 2007. márciusában azonban tovább folytatódtak, s akkor olyan kérdések kerültek megvitatásra, amelyek ipari és vállalkozási kérdéseket érintettek, s amelyek ismételt előrelépést hoztak a két fél közötti megállapodás felé. A török részről a tárgyalásokat vezető Ali Babacan akkor azt mondta, hogy az ország mindaddig nem hajlandó változtatni a Ciprust érintő kérdésben, amíg az Unió nem oldja fel az észak-ciprusi török közösség elszigeteltségét.
Oli Rehn, az Unió bővítési biztosa viszont már ez év februárjában is úgy látta, hogy csak és kizárólag Törökország pozitív hozzáállása vezethet értékelhető eredményekhez a tárgyalások során, mindamellett, hogy a tagállamok jelentős része akkor is és most is támogatta a török állam uniós tagfelvételét. Kivéve Németországot, amely a korábbiakhoz hasonlóan most is aggályokkal él, s a német vezető politikusok jelentős része úgy látja, hogy Törökország még nem érett meg a tagságra, helyette inkább egy másfajta partneri viszonyt javasol a német vezetés. A németek úgy látják, hogy a Törökországban végbemenő reformok lassan zajlanak le, továbbra sem tapasztalható komolyabb előrelépés a véleménynyilvánítás szabadságában, valamint a nem muzulmán közösségek vallási jogainak biztosításában, ráadásul a török-kurd konfliktus újraéledése is komoly konfliktusokat szül az országban élő hasonló vallású és bevándorló közösségek terén.
Az Európai Bizottság, a német aggályok ellenére azonban, pozitívan ítélete meg a Törökországban eddig végbemenő reformfolyamatokat, s ennek okán további tárgyalásokat kezdeményezett a török féllel a csatlakozás mielőbbi végrehajtására, s a bővítési mielőbbi lebonyolítása felé. S bár a török fél által megtett lépések jelentős előrelépést hoztak mind az EU-tagság kérdésében, mind pedig az ország demokratizálódásában, továbbra is fontos és kritikus pontja a folyamatoknak a 301-es cikkely, vagyis a szólásszabadság kérdésének rendezése, amellyel szemben az Unió továbbra is aggályokkal él.
Ez a bizonyos cikk ugyanis kimondja, hogy büntetendő cselekménynek számít a törökséggel szembeni kritikus vélemény megfogalmazása, azaz sok esetben erre a cikkelyre hivatkozva ítélnek el újságírókat, tudósokat, s ez elfogadhatatlan az Unió tagállamaiban és annak területén. Az Európai Bizottság tehát csak abban az esetben hajlandó tovább tárgyalni Törökországgal a bel- és igazságügyi kérdésekben, amennyiben ezt a rendelkezést megváltoztatja, vagy kiegészíti. S bár ezen döntés meghozatala még várat magára, az Unió mégis úgy döntött, hogy a következő hetekben tovább tárgyal Ankarával a fogyasztóvédelemről, az egészségügyről, valamint a transz-európai hálózatokról, hogy további lépésekkel még előrébb vigye az ország csatlakozását és uniós tagfelvételét.
