Európa-szerte ősi tavaszváró ünnep a farsang. Ideje a január 2- 8. közé eső vasárnaptól /vízkereszt/, húshagyó keddig tart, majd másnap, hamvazószerdával kezdődik a húsvétot megelőző nagyböjt. A keresztény egyház, az első századoktól kezdve előírta hívei számára hosszabb időszakokra, illetve bizonyos napokra az étkezésel kapcsolatos megszorításokat. A böjt napi háromszori étkezést írt elő egyszeri jóllakással, tartózkodást a hústól, a zsíros ételektől. Nagyböjt idején hamvazószerdára, nagypéntekre, és a pénteki napokra vonatkozott a hústilalom. A nagypénteki böjtöt a protestánsok is követik. Ezen a napon csak egyszer esznek, este. Nem tiltották el őket a húsevéstől, de sokfelé átvették ezt a szokást a katolikusoktól. A nagypénteki böjt korábban átterjedt az előtte való napra is. Innen származik a zöldcsütörtök népies neve. /Jellegzetes étrendi összeállítása a spenót, rántott zsemlével.
Böjtben jellegzetes ételeket ettek, például ciberelevest. Alapanyaga lehetett korpa, vagy aszalt gyümölcs.A korpán erjesztett, leszűrt savanyú lébe kukoricát, kölest, vagy hajdinakását főztek. Ezt liszttel és tejföllel behabarták. Ezen kívül rendszerint halat, növényi ételeket, kenyeret ettek.
Tágabb értelemben a böjt önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől, tehát tilos volt a mulatozás, a bál, a lakodalom.A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. Az ifjúság körében a tilalmak miatt, illetve ellenére jellegzetes játékok, szokások alakultak ki. Legismertebb, legelterjedtebb a karikázás /leánykörtánc/ volt. Ez a nagyon régi szokás elsősorban palócföldön, Dél-Dunántúlon, a Dunamente déli részére volt jellemző. A karikázó egyöntetű, szabályozott szerkezetű tánc. Nem ad teret az egyéni rögtönzésre, mivel zárt köralakban táncolták. Egyszerű sétáló, forgó lépések meghatározott sorrendben követték egymást. A lassú és gyors részek terjedelme, az ismétlések száma a pillanatnyi hangulattól függően változhatott. Két, vagy három részből állt.
A részek általában:
- lépő és futó, vagy
- csárdás és futó, ill.
- lépő, csárdás, és futó.
Kísérete hangszer nélküli egyszólamú ének volt. Legfontosabb eleme a dal. Nem a lépések változatossága a lényeges, hanem a számtalan versszakkal egymás után sorakozó népdal.Jellegzetes böjti játék volt még a szinazálás.
A játékot körben játszották. A kör közepébe beállt egy lány, behívott egy legényt és táncolt vele. A dal végén /" Szállj már ki!"/ új pár állt a körbe. Az énekhez lassú és gyors csárdást táncoltak.
Kedvelt volt főleg kisebb lányok körében a vonulás.
Böjti vasárnapokon a lányok, néha a legényekkel együtt énekelve vonultak végig a falun. Menet közben kapus játékokat játszottak.
Kedveltek voltak ilyenkor a sportjellegű, és az eszközös, ügyességi játékok.
Ilyen volt például a csülközés. Több fiú játszotta. Egy sima téren nagyobb fadarabot állítottak fel. Ezt hívták csülöknek. A csülök köré kört húztak. A játék célja, hogy a legények a csülköt botjukkal ledöntsék.
A lányok rongyból, vagy tehénszőrből készített labdákkal labdáztak, vagy köcsögöt dobáltak.
Szatmár és Nógrád vármegyében jegyezték fel a sajbózás szokását.
A fiatalok a böjti vasárnapok estéin tüzet raktak. A legények hosszú botra tűzött karikákat tüzesítettek meg, melyeket a fejük fölött lóbálva elrepítettek, miközben kikiáltották az általuk szeretett leány nevét. Szintén Nógrádban volt kedvelt játék a mancsozás. A mancsozóbottal kellett a levegőbe feldobott golyót elütni. A legények díszesen faragott bottal kedveskedtek annak a lánynak, aki tetszett nekik.
Manapság a szigorúan vett böjti szokások eltüntek a falvak életéből. Leginkább az étkezési hagyományok maradtak meg, ezek is csak a nagyhéten, ill. nagypénteken jelennek meg szokásainkban.
