|
Elszomorító tény, hogy természetes vizeink halállománya az utóbbi 15-20 évben nagymértékben lecsökkent. A nemes halak száma az 1985-ös mennyiséghez képest a felére esett vissza - olvasható a WWF Magyarország honlapján. A legjobban a kecsegék állománya esett vissza. Ezért a nemzetközi természetvédelmi szervezet és a vele együttműködő szervezetek június 25-én újabb 6000 kecsegeivadékot engedett szabadon a Dunába.
A halak számának erőteljes csökkenéséhez leginkább az élőhelyek eltűnése az orvhalászat és az orvhorgászat járult hozzá. A WWF felhívja az illetékesek -a halászati felügyelőségek és a MOHOSZ - figyelmét arra, hogy mindezek a negatív hatások szigorúbb törvényekkel és azok betartatásával kiküszöbölhetők lennének.
A Dunában egykor egyáltalán nem ritka tokhalfélék - amelyek közé a kecsege is tartozik - napjainkra már közel állnak a kipusztuláshoz. A legnagyobb tokhalféle, a kaviárjáról híres viza régebben évente kétszer végig vonult a Dunán. Ám a Vaskapu megépítése óta, néhány ritka kivételtől eltekintve, gyakorlatilag nem fordul elő hazánkban, bár még mindig szerepel a védett fajok listáján. A Fekete- és az Azovi-tengerben, valamint a Kaszpi- és Aral-tóban élő tokfélék élete szorosan kötődik az édesvizű folyókhoz, minthogy tavasszal - a lazacfélékhez hasonlóan - ezekbe vonulnak szaporodni. Elmondható róluk, hogy világszerte veszélyben vannak, sok fajuk szerepel a Vörös Listán. A kecsegék szerencsére nincsenek rajta a baljós lajstromon, a WWF mostani akciója is azt szolgálja, hogy erre ne is kerüljön sor.
A kecsegékről nemrég még elmondható volt az, hogy Európa nagyobb folyóiban elterjedt faj, a vízszennyezések miatt azonban sok helyről eltűntek. Németországban már csak telepített állományi vannak. Magyarországon a Drávában, a Kőrösökben gyakori hal ma is, ez nemrég még igaz volt a Tiszára is, de a ciánszennyezés nagy pusztítást vitt végbe soraikban. Az utóbbi években - éppen a telepítéseknek köszönhetően - a Dunában is megjelent.
A júniusi kecsegetelepítést tavaly két másik előzte meg, akkor összesen több mint 7000 ivadékot engedtek szabadon. Az akció sikerrel kecsegtet, mivel a Dunán sok helyen találhatnak maguknak megfelelő élőhelyet: elegendő táplálékot és gyors folyású, mély vizet. Bozsó Brigitta, a WWF Magyarország programvezetőjének szavai szerint azt szeretnék elérni: "hogy a telepített ivadékok biztonságban, megsokszorozódva vándorolhassanak gáttalanul legnagyobb folyónkban, és stabil, életképes növekvő életközösséget alkotva gazdagítsák annak élővilágát." A Viza 2020 elnevezésű hosszú távú kezdeményezés fő célja, hogy a tokfélék 2020-ra visszatérjenek folyóinkba. Ezt úgy szeretnék elérni, hogy rehabilitálják az élőhelyeket, szabályozzák a halászatot, valamint szaporítással és telepítéssel növelik az állományokat.
A kecsege
A kecsege jellegzetes külsejű hal. Teste megnyúlt, hengeres. Orra hosszú, csontos, kissé felfelé hajló. Csőszerűen előreugró szája előtt négy szál bajusz található.
Pikkelyeket nem visel, testén hosszirányban öt vértsor fut végig. Bőre nyálkás, érdes tapintású, az óvatlan horgász kezét gyakran megsebzi. Háta sötétbarna, egyes helyeken olajzöld árnyalatú lehet, oldalai világosak, hasa piszkosfehér. Úszói szürkések, illetve a mell és a farok alatt vörhenyesek. Minthogy fenéklakó, táplálékát a folyófenékről szerzi. Csontos orrával az aljzatot túrja, majd eleségét a farkával söpri szája felé. Étlapján mindenféle fenéklakó szerzet megtalálható, a kisebb csigáktól és kagylóktól kezdve a rovarlárvákig. Szaporodásához a mély, köves folyómedreket keresi, az ívási időszaka májusra és júniusra esik, ehhez a 8-12°C-os vizet kedveli.
