Sugárzás a Földön bolygónk keletkezése óta (4,5 milliárd éve) létezik. A kozmoszból jövő és a földkérgi sugárzások az élet kialakulását megelőzően is hatottak. Az élet a sugárzási térben alakult ki, és fejlődik tovább ma is. A természetes radioaktív sugárzás életünk része, kiszűrhetetlenül jelen van mindenütt. Élnek olyan területen is emberek a Földön, ahol a mienknél tízszer nagyobb a természetes háttérsugárzás, pl. Nigériában, Indiában, Iránban, Franciaországban és Madagaszkáron. A fenti területeken sem találtak azonban orvosilag bizonyítható sugárzásnak tulajdonítható egészségkárosodást. Ezen felül az embert az általa létre hozott mesterséges sugárzás is érheti. Legjelentősebb e csoportból a röntgen-sugárzás, mely felbecsülhetetlen és pótolhatatlan orvosi diagnosztikai eszköz. A sugárzás okozta károsodás eltörpül az általa elért eredmény, haszon mellett. A sugárzó anyagok, sugárforrások elsődleges és legnagyobb felhasználói az orvosok.
Diagnosztikai és gyógyító célokra egyaránt használják a sugárzó izotópokat. Az iparban a villamos energia termelésén túl hegesztési varratok minőségének ellenőrzésére, fóliák rétegvastagságának mérésére és egyéb technológiai folyamatokhoz használják. A mezőgazdaság - főleg külföldön - bizonyos élelmiszerek (burgonya, banán, bab, vöröshagyma, stb.) tartósítása céljából használja a sugárzást. A sugárforrásokkal dolgozók valóban kapnak valamennyi (a természetes sugárzásnál is kevesebb) sugárterhelést, de az emiatt becsülhető kár messze alatta marad - még az esetleges baleseti események figyelembevétele mellett is - attól a gazdasági haszontól, ami a sugárzás hasznosításából származik.
Nézzük számok szerint ugyanezt. A természetes forrásokból a Föld lakosságát személyenként évente kb. 2,4 mSv éri. Hazánkban ez az érték magasabb, mivel több időt töltünk a lakásokban, melyek falainak nagyobb az építőanyag miatti sugárkibocsátása. Ionizáló orvosi sugárforrások évente átlagban 0,4 mSv terhelést jelentenek személyenként. A kísérleti atomrobbantások (0,01 mSv) és atomerőművi kisugárzás (0,0002 mSv) általi terhelés az orvosi sugárterheléshez képest is csaknem elenyészően csekély. Ha figyelembe vesszük, hogy még a világító számlapú órák is kibocsátanak ionizáló sugárzást, meglepő, de igaz, hogy a nukleáris iparból származó lakossági terhelés évente még ennél is kisebb.
Ezután ismerkedjünk meg az atomerőmű működésével. Az atomerőmű tulajdonképpen ugyanolyan hőerőmű, mint akár a szénnel, akár olajjal fűtöttek. A hőt a szabályozott nukleáris láncreakció, atommaghasadások sorozatából nyerik. A maghasadás során a nagysebességű repülő részecskék rövid távolságon hirtelen lefékeződnek: így nagy hőenergia szabadul fel. Ezt a hőmennyiséget a "primer kör" hűtővize szállítja a "szekunder köri" tápvizének, amely felmelegszik, gőzzé alakul, és meghajtja a turbinákat, ezen keresztül pedig az áramfejlesztő generátort.
Van-e valami hasznunk az atomerőművekből a széntüzeléssel szemben? Erre egyértelműen igennel válaszolhatunk, ha figyelembe vesszük a következőket. Széntüzelésű erőművekből 1990-ben hazánkban nagyon nagy mennyiségben került a levegőbe kéndioxid, nitrogénoxid, por és pernye, szénmonoxid, széndioxid, valamint szerves szennyező anyagok. E nagy mennyiségű légköri szennyeződés mellett 11 millió tonna oxigént használtak fel ezek az erőművek. A Paksi Atomerőműben 1990-ben a hazai elektromos energiatermelés 48,9%-át állították elő. Több mint másfélszer annyit, mint a szénerőművekben. A sugárveszélyes hulladék anyagok legnagyobb részét az üzem területén tárolják, és a radioaktív szennyeződés mindenütt a nemzetközi hatósági korlát - ami még mindig jóval az egészségkárosító szint alatt van - töredéke. A környezetet évente 7-8000 mintavételes vizsgálat mellett (talaj, fű, víz, iszap, hal, tej, stb.) a telepített környezetellenőrző rendszer szolgáltat kb. 3 millió mérési adatot, ami nem csak meteorológiai mérési adat, de levegő-szennyezettségi mérések, és a Duna radioaktív szennyeződését is itt tesztelik. A tényleges veszélyt az esetlegesen bekövetkező, a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán 7 fokozattal jelölt balesetek jelenthetik. Azonban mind a hazai, mind a nemzetközi felügyeleti szervek rendszeres ellenőrzései kifogástalannak találták a Paksi Atomerőmű biztonsági berendezéseit és rendszereit.
Összefoglalva: az atomenergiától, atomerőműtől nem félni kell, hanem megismerni működését előítéleteinket az ismeretlennel szemben a benne lezajló folyamatok megismerése csökkenteni fogja. A rendelkezésre álló adatok szerint az atomerőmű nem szennyezi a környezetet egészségre káros módon. Az ösztönös tiltakozás, elutasítás az ismeretlentől, az újtól való félelem jele még az atomkorban is.
