Manapság már sokan fizetnek kártyával vagy csekkel és egyre inkább terjed az internetes vásárlás is. De fémpénzeket még mindenki használ, ahogy ezt tették az ötven, száz vagy ötszáz évvel ezelőtt élt emberek is. A numizmatika egyik válfaja azon érmék gyűjtéséről szól, melyeket valaha forgalomba helyeztek.

A továbbiakban Sersovszky László, igen szép gyűjteménnyel rendelkező amatőr gyűjtő beszél hobbijáról.

Miért jó az érmegyűjtéssel foglalkozni? Mi ennek a szépsége?

Tulajdonképpen nagyon kezdő szinten érdemes megkülönböztetni az érme- és az éremgyűjtés fogalmát. Az érmének van "ráírt" értéke, például egy 100 vagy egy 20 forintos, míg az érem, amit valaki jutalmul kap - például olimpiai aranyérem. Én csak az érmékkel foglalkozom, a közforgalomban lévő pénzzel.

Nagyon sokfajta gyűjtő hódol ennek a szenvedélynek. A legtöbben úgy gyűjtenek - mint ahogyan én is -, hogy az egész világon található érméket próbálja összeszedni. Ez gyakorlatilag összegyűjthetetlen. Lényegében ez ennek a hobbinak az érdekessége: az ember olyanba kezd bele, amit soha nem tud véglegesen befejezni. Természetesen egy idő után mindenki szűkíti a kört. Engem csak a XX. századi II. világháború utáni érmék érdekelnek, azokat gyűjtöm. Vannak olyan különleges pénzek, amelyek gyakorlatilag nemigen kerültek forgalomba az elmúlt 30 - 40 évben. Jó példa erre a 1991-1993-ban kiadott 200 forintos, ez egy nagyon szép darabja lehet a gyűjteménynek. Van aki csak egyes országok pénzeit gyűjti, van aki középkori dolgokat, néhányan mondjuk az ezüstpengősök tömegeit halmozza fel.

Mitől függ egy-egy érme értéke?

Egy bizonyos idő után már kizárólag az számít, hogy milyen sok van belőle. Tehát amiből kevés van, szép példány és valamilyen módon, valamitől különleges, akkor az komoly értéket is képvisel. Léteznek katalógusok, amelyekben az érmék számozva láthatók - az igazi gyűjtők a szám és a származási hely alapján ismerik fel a pénzt - és ott általában irányárak is szerepelnek. Ezek főként eszmei értéket jelentenek, mert a gyűjtők egymás között főleg cserélni szoktak.

Hogyan kell gyűjteni? Milyen különlegességek vannak?

Először is, érméket évenként vernek és az a minimum, hogy minden évjáratból birtokolni kell, legalább egyet. Például Németországban 4 városban vernek pénzt, és ezt jelölik is a városok kezdőbetűjével. Vagyis ott is egy évszámhoz legalább négyféle betűjelű érmét kell összegyűjteni. Nagyon érdekes, hogy az 1951-es német J jelű 50 pfenniges fél autó árát éri, mert csak párszáz példányt gyártottak belőle. Elromlott a pénzverőgép, vagy be kellett zárni abban az évben a gyárat. Mivel ilyen kevés lett az érméből, mára már nagyon sokat ér egy-egy darabja. Magyarországon például a '46-os ötforintosból igen kevés van és folyamatosan megy fel az értéke. Az nem számít, ha egy érme milyen idős, az adja meg az értékét ha kevés van belőle. Hiába száz éves egy darab, ha milliószám találunk belőle a Földön.

Általában kik érdeklődnek e hobbi iránt?/

Magyarországon van egy egyesület - Magyar Éremgyűjtők Egyesülete -, ahol hetente kétszer van klubnap, és ott gyakorlatilag érmecsere és adás-vétel folyik. Egy ilyen klubnapon - ami egyébként nyilvános - jól meg lehet figyelni, hogy a nyugdíjas kőművestől kezdve az egyetemi professzorig bárki előfordul. Bár az az igazság, hogy hölgyeket ritkán látni. A nőknek nem ez a kedvenc hobbijuk. Továbbá a gyűjtők szakmailag és képzettségileg meghatározhatatlanok, nagyon sokféle emberrel lehet találkozni az Egyesületben. Többnyire inkább az idősebbek járnak a klubba, de ettől függetlenül sok fiatal gyűjtő is van, akik még csak most tanulják az éremgyűjtés rejtelmeit.

Itthon sok ilyen klub van?

Gyakorlatilag ez az egy van, úgy tudom vidéki nagyvárosokban vannak helyi körök, de azok is ezzel az Egyesülettel állnak kapcsolatba. Régen nem nézték jó szemmel ezt a hobbit, hiszen a gyűjtők nemesfémekkel is foglalkozhattak, ezért nagyon ellenőrzött volt ez az időtöltés. Emiatt nem alakulhatott ki sok helyen kör, klub vagy baráti társaság.

Van valamilyen szakirodalom, amelyet az érdeklődők kézbe vehetnek?

Itthon egy belső terjesztésű füzetecske van, és minden évben egy vagy két katalógus ad kiegészítést az alapokhoz. Egyébként német, angol, osztrák havonta megjelenő folyóiratokról tudok, amelyek kizárólag éremgyűjtőknek készülnek. De ezek csak ritkaságként jutnak el a magyar érdeklődőkhöz.

Hogyan érdemes elkezdeni a gyűjtést?

Annak idején én úgy kezdtem, hogy külföldről hazafelé jövet, nem dobtam el a maradék aprót. Mivel ma már bárhová el lehet jutni, sokaknak nem jelent értéket és szívesen odaadják a megmaradt apró pénzt. Mondjuk a klubba nem érdemes elmenni először "vásárolgatni", mert ott alig várják a kezdőket és könnyen rájuk sóznak értéktelenebb darabokat.

Lehet olyan haladóbb gyűjtőt találni, aki - például hirdetés útján -, olcsón vagy akár ingyen megválik egy halom pénztől, mert neki már teher. Az évek során egy fajtából összegyűlhet több példány is, ami egy profinak nem kell, de egy amatőrnek szép és érdekes lehet. Úgy érdemes kezdeni, hogy az ember talál egy öregebb gyűjtőt, aki iránt bizalommal van. Az fontos, hogy ez a kezdés ne egymás becsapásáról szóljon. Lehet egyenként is vásárolgatni, de ezeket általában értéken felül árulják.