Van, aki született őstehetség, van aki pedig évekig gyakorolja, s akkor is csak szakácskönyv segítségével tud valami ételféleséget összedobni a konyhában. Persze, van akinek ilyesmire egyáltalán nincs szüksége, hiszen még a mesterszakácsot is képes kiutasítani az ízek birodalmából, csak hogy megmutassa, ő nagyobb mestere az ételek megkomponálásnak. Alexandre Dumas, író, ínyenc volt a javából, s ezt az alábbi történet is igazolja. Ha nem ízlett az étele, túl sós volt, vagy túl száraz, akkor berontott az étterem konyhájába, s miután kitessékelte a szakácsot az ajtón, maga látott neki az étel helyrehozásának. S bármilyen hihetetlen, ezt minden olyan alkalommal megcsinálta, amikor nem tetszett neki a feltálalt étel, vagy annak ízösszeállítása.
Egyszer aztán, Dumas szerelemes lett, s nem győzött udvarolni a kiszemelt hölgynek, aki végül beadta a derekát, s úgy tervezték együtt költenek el egy romantikus vacsorát. Az író el is vitte az ifjú hölgyet, egy ódon és hangulatos kis vendéglőbe, ahol a pincér rögtön felismerte, s már jelezte a főnökének, hogy ismét betévedt hozzájuk a szemtelen író, aki maga szokta elkészíteni saját maga számára a vacsorát. Duma pulykát rendelt, mert tudta, hogy ezen a helyen csak friss húst tálalnak fel, ha ő úgy kívánja. Rövid kis borozgatás, csevegés után, végül felpattant székéből, s a konyha felé invitálta a hölgyet, hogy elkápráztathassa a leányzót, aki majd teljesen elolvad az író főzőtudományának látványától.
Természetesen, friss húsból készült volna a pompázatos vacsora, de azért a vendéglő tulajdonosát sem ejtették a fejére, így közölte Dumasval, hogy a hús rögtön érkezik, mert hát ugye, ez kijár egy ilyen kifinomult vendég számára. Az író biztosra vette, hogy most ha mindent belead, akkor elnyeri magának a nő szerelmét, tehát valami csodásat és látványosat kell alkotnia.
A nagy gondolat közepette aztán kinyílt a konyha hátsó ajtaja, s már érkezett is a hús, csak persze nem éppen úgy, ahogy azt Dumas korábban gondolta.
Ugyanis, egy élő pulyka rontott be a konyhába, aki egyenesen az író és szerelme személye irányába tartott, s sajnos a végzet közbeszólt, mert a pulyka jól összecsipkedte a hölgyet, s minután jól végezte dolgát, bebújt egy közeli asztal alá. Dumas persze iszonyú haragra gerjedt a vendéglős iránt, elkapta annak grabancát, jól megmondta neki a magáét, csak hogy ez a helyzeten már nem segített. Ugyanis, az ifjú hölgy rémületében meg sem állt hazáig, Dumas pedig fejét lógatva, bánatosan elkullogott az otthonában, bevette magát a konyhába és nekilátott főzni.
S még mielőtt arra gondolnál, hogy bánatában hétfogásos vacsorát készített magának, hát szó sincs ilyesmiről, hiszen egy pálinkás omlettnél nem került több az asztalára. Így ért véget szegény Dumas randevúja, bár a konzekvencia mégis azt mondatja velünk, hogy ne sajnáljuk annyira. Hiszen, minek kellett bemászkálni és okoskodni egy étterem konyhájában. De ha az ember nem tud uralkodni szenvedélyein, akkor azok előbb vagy utóbb de megbosszulják magukat.
Dumas ezek után szívesebben ücsörgött és írogatott az íróasztalánál, s hogy ez mennyire igaz, utolsó művekét összeállított egy szakácskönyvet, amelyben olyan receptek szerepeltek, mint a pulyka bíboros módra, vagy a borban buggyantott tojás.
