Isznak-e a halak?
2001/03/17 00:00
15317 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Talán kicsit fura a cím. De gyakran előfordul, hogy az embernek horgászat közben, a vízre pillantva ilyen és ehhez hasonló kérdések jutnak eszébe: Vajon isznak-e a halak? Jó, jó az édesvízben talán, de a tengerben is? Hogy is van ez...?

Egy meleg nyári délután a Tisza parton horgászás közben igencsak megszomjaztam és a vízre tekintve, felmerült bennem a kérdés: Vajon isznak-e a halak? Mivel a különleges tudakozó számát nem találtam, kénytelen voltam utánajárni ennek az igencsak (számomra) érdekfeszítő kérdésnek.

Azokat a vízben élő gerinceseket nevezzük halnak, melyek úszók segítségével változtatják helyüket, és kopoltyúval lélegeznek. Ez a meghatározás kizárja a halak közül azokat az állatokat, mint pl.: a bálnák, amelyeknek nincs kopoltyújuk. A halaknak egyedül több faja ismeretes, mint az összes többi gerincesnek együttvéve. Húsukkal és a halászati melléktermékekkel számos országban a halak szolgáltatják a lakosság elemi megélhetési lehetőségeit.

Isznak, vagy nem isznak?

Ha a hal kinyitja a száját az, rögtön megtelik vízzel. Ha akarja, ha nem a táplálékkal mindig jut víz a gyomrába. Manapság minden természetes vízben találunk halakat, de minden fajuk csak megfelelő feltételek mellett tud életben maradni. Édesvízből sós vízbe és fordítva csak nagyon kevés faj egyedei képesek átúszni egészségkárosodás nélkül. A probléma ott kezdődik, hogy: a kültakaró, a szájüreg, a kopoltyú és a test más részeinek hámja, sőt a test valamennyi belső szervében és szövetében fellelhető sejtek határhártyája (membránja) elvileg átjárható a víz számára. A sókat és számos más anyagot azonban-e hártyák visszatartják. Ha a víz szabadon mozoghat akkor merre áramlik a testből ki vagy abba be? (ez nem attól függ, hogy hol van több víz). A diffúziót az oldatok ozmózisos nyomása irányítja, amely a bennük oldott anyagok mennyiségétől, az oldat töménységétől függ. Minél több az oldott anyag annál nagyobb az ozmózisos nyomás, és annál nagyobb erővel szívja az oldat magába az ízet. Édesvízben az ozmózisos nyomás gyakorlatilag nulla, a halak vérében és testnedveiben oldott sók és fehérjetermészetű anyagok viszont 6-10 atmoszférányi ozmózisos nyomást hoznak létre. Ilyen erővel szívja a vizet az édesvízi halak szervezete, a víz tehát intenzíven hatol be a testbe. De ha a vízfelesleg gyors kiválasztásához nem alkalmazkodtak volna, a testük felpuffadna, és az állat elpusztulna. Ez magyarázza, hogy az édesvízi halaknak nem kell vizet inniuk. Éppen elég arról gondoskodniuk, hogy a minden oldalról beáramló víztől megszabaduljanak. Más a helyzet a rokonaiknál, a tengeri csontos halaknál. A tengervízben ugyanis sokkal több só van, mint a halak szöveteiben. Az óceánok vízének ozmózisos nyomása 32 atmoszféra, míg a tengeri csontos halak testében legfeljebb 10-15 atmoszférás ozmózisos nyomás van. Ezért az óceán telhetetlen mohósággal szívja a vizet a halak testéből. Az első pillanatra paradoxonnak tűnő jelenséggel állunk szemben: A tengervíz kiszárítja a benne úszkáló halakat? Nem meglepő hát hogy azok mindig szomjasak. De nem minden tengeri hal iszik vizet.

A legősibb formák, mint a cápák és a ráják melyek a csontos halaknál hamarabb népesítették be az óceánokat, másképp alkalmazkodtak a sós vízhez. Ezeknek a vérében sok karbamid van, amelyet -lévén káros anyag - az összes többi állat amilyen gyorsan csak lehet, kiválaszt a szervezetéből. A cápák és ráják kopoltyúját azonban olyan különleges membrán borítja, amely átjárhatatlan a karbamid számára. Ezért a cápák és ráják vérének ozmózisos nyomása sokkal nagyobb a tengervizénél, testük tehát ugyan úgy vizet szív fel az óceánból, mint az édesvízi halak szervezete az édesvízből, s nekik is gondoskodniuk kell arról, hogy a vízfeleslegtől megszabaduljanak. (Ugyan így működik annak a Délkelet-Ázsiában élő rákevő békának a szervezete is, amely az egyetlen sósvízi élethez alkalmazkodó kétéltű. Jóllehet petéjét ez a béka is édesvízbe rakja le, de mihelyt a békaporonty felnő felkeresi a tengert s oda, költözik" át. A cápához hasonlóan a békának is Karbamid halmozódik fel a (szervezetében) vérében, de csak akkor, amikor a tengerekben él. Édesvízben megszabadul a karbamid feleslegtől. Ezért bárhol is él, ennek a békának nincs szüksége ivóvízre.)

Akkor mi is az igazság?

A halak szervezetének több mint háromnegyedét egy bizonyos mennyiségű oldott sót (8-9 g/l nagyságrend) tartalmazó víz képzi. A tengerben élő (amelynek a sótartalma kb. 35 g/l) és az édesvízi (gyakorlatilag sótartalom nélküli közeg) a halak kopoltyúrendszere nem azonos működésű. A halak valójában nemcsak az oxigén, hanem a víz számára is átjárható kopoltyúval lélegeznek. Az édesvízi halat elárasztja az őt körülvevő víz és ezt a szükségleteknek megfelelően a vese, választja ki, ezzel szemben a tengeri hal a kopoltyúján keresztül ,,elveszti a vizét" , ennek pótlására iszik, de a többlet sót a, kopoltyújának különleges sejtjei segítségével ki kell választania . Nincsenek ugyanakkor ilyen gondjaik az állkapocs nélkülieknek (agnatha), mint pl.: a nyálkahalak, amelyeknél a belső közeg sótartalma megegyezik a tengervízével, sem a cápáknak és rájáknak, amelyek visszatartják a karbamidot a vérükben, hogy elkerüljék a vízveszteséget. Az olyan halak, mint a lazac vagy az angolna az ivóhelyre történő vándorlásuk folyamán képesek az egyik rendszerből a másikba áttérni. Miért kell vizet inniuk az édesvízi halaknak? Az élőlények sejtjeit borító sejthártya a víz számára szabadon átjárható, a sókat és más nagyobb molekulájú anyagokat viszont visszatartja. A víz mindig a töményebb belső részek felé áramlik, hogy a töménység kiegyenlítődjön. Az édesvízi halak sejtplazmája mindig könnyebb lesz, mint a víz, ezért ez az anyag mindig befelé fog áramolni a testükbe. Ivásra nincs szükség csak a felesleges vizet, kell eltávolítani. Miért szomjasak állandóan a tengeri halak? A tengeri halakat tömény sós víz veszi körül, amelyeknél hígabbak a sejtjeikben lévő anyagok. Mivel mindig a hígabb anyag áramlik a töményebb felé, ezért a sejtekből kifelé fog mozogni a létfontosságú víz. A tenger tehát kiszárítja a benne úszkáló halakat, ezért kell mindig inniuk ezért szomjasak állandóan. Bizonyíték erre: Az édesvízbe tett tengeri halnál megfordul az áramlás iránya. A befelé áramló víztől az élőlény előbb felpuffad, majd rövid időn belül elpusztul.

Ismeretek: Szergejev. B.- Isznak-e a halak?- Szórakoztató élettan c. könyvéből

Konzulens tanár: Bakó András