Az eltelt három év alatt kiderült: Keiko az embereket tekinti társainak. Megmaradt az öböl biztonságos vizeiben és nem vadászik. Néha elkap ugyan egy-egy halat, de nem magának, hanem azért, hogy gondozóinak örömet szerezzen, a simogatásért, a jutalmul kapott heringért. Kifejezésre juttatta ugyan, hogy éhes, mégsem vadászott. Az arra úszkáló delfincsapathoz sem csatlakozott. Játszott ugyan egy ideig a fiatalabbakkal, de csak rövid ideig és nem ment velük. Keiko is kiad delfinekre jellemző hangokat, de a kutatók szerint nem biztos, hogy ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a többiek. Bár a múltban is engedtek már szabadon cetféléket, nincsenek tudományosan megalapozott útmutatások arra vonatkozóan, hogy miként történjen ez. Az eddigi tapasztalatok nem adnak okot optimizmusra. Az USA-ban és Oroszország-ban idomitottak korábban delfineket bizonyos feladatokra, például tengerbe esett rakétadarabok megkeresésére és közülük többet szabadon engedtek. A delfinek egy része eltűnt, de legtöbbet legyengült állapotban, betegen kellett újra gondozásba venni. 1992-ben Ausztráliában kilenc delfint engedtek az akváriumból vissza a tengerbe. Egy elpusztult az éhségtől, három a pusztulás szélére került, öt pedig eltűnt.

Valószínűleg Keikóra is ez a sors várna, ha sorsára hagynák. Izlandon pedig sokan nem értenek egyet azzal, hogy egy nem veszélyzetetett fajta egyetlen tagjára ilyen nagy összegeket költenek. A helyzetet bonyolítja, hogy a havi 300 ezer dollárba kerülő "rehabilitációs program" nagyrészét finanszírozó cég anyagi helyzetének hirtelen romlása miatt megszüntette a támogatást. Mi legyen hát Keikóval, aki végülis az emberek áldozata. Ha nem tartják rabságban és nem csinálnak belőle filmsztárt a Szabadítsátok ki Willy-t című produkcióban, valószínűleg vígan szeli a hullámokat és ügyesen vadászik társaival. Kenneth Barcomb, az amerikai bálnakutató központ igazgatója szerint meg kellene keresni Keiko családját. Izland körül mintegy 6000 kardszárnyú delfin él, 30-40, anyaágon szerveződő családban. Egy-egy családnak azonos a DNS-e. "A delfinek olyanok, mint az elefántok. Ők is megmaradnak életük végéig ugyanabban a közösségben. Ha el lehetne vezetni Keikót ebben a közösségbe, azt hiszem, befognák" - mondta Kenneth Barcomb. (gluck)