Hazánk egyik büszkesége, ami méltán lett a Világörökség része, a Hortobágyi Nemzeti Park. 1972-ben hozták létre, területe több mint 52.000 hektár, tengerszint feletti magassága 88 és 92 méter között mozog. A nemzeti parkot az itt található egyedi pusztai élővilág, a rendkívül gazdag madár populáció és a szikes-pusztai erdő világának megőrzése céljából alakították ki. A Hortobágy elnevezésű tájegységünk az Alföld észak-keleti részén helyezkedik el, pontosabban Hajdú-Bihar megye nyugati részén található. Magát a nemzeti parkot Tiszafüred, Balmazújváros és Püspökladány által behatárolt háromszögben hozták létre. Budapest irányából a 3-as autópályán, a 33-as főközlekedési úton közelíthető meg.
A Hortobágy felszínét a víz alakította ki mai formájában, napjainkra mégsem nevezhetjük vízben gazdagnak ezt a vidéket. Régen, mielőtt a Tisza szabályozása megtörtént volna, a Hortobágy mocsaras terület volt. A folyószabályozás után megszűnt a rendszeres áradásokkal járó, bőséges vízellátás. Ez az átéri erdők, mocsaras rétek, tehát a vizes élőhelyek jelentős mértékű csökkenéséhez vezetetett, a táj kiszáradt. Az 1970-es években nagy víztározókat, halastavakat és azok rendszerét (a világ egyik legnagyobb mesterséges halastó rendszere) alakították itt ki, hozzávetőleg 6000 hektárnyi vízfelületről van szó. Ez a terület Európa, de alighanem a világ egyik legfontosabb vízimadár élőhelyének számít.
A terület legértékesebb része a poroszlói gémtelep, amely Magyarország és Közép-Európa legnagyobb egyedszámú, vegyes madártelepének ad otthont. Többek közt fészkel itt szürke gém, nagy- és kiskócsag, üstökös gém, kanalas gém, kárókatona, bakcsó és még számos madárfaj. A sekélyebb vizű részeken található nádasokban nádi énekesmadarak, nyári ludak, bölömbikák és vörös gémek költenek. A mélyebb, nyílt vizek az úszó- és bukómadarak számára kedvező helyek, ilyen madarak a szárcsa, a vöcsök és a különféle récék. Amióta betiltották vízi madarak vadászatát, azóta sok madárfaj lelt itt végleges és egyben utolsó lehetséges otthonra hazánkban. A kis kárókatona már csak itt költ Magyarországon.
A Nemzeti Park területéhez több Tisza menti ártéri terület, erdő is tartozik, amelyek szigetszerűen őrzik a folyószabályozás előtti állapotokat. Ezeket az időszakosan víz alá kerülő területek is már csak itt találhatóak. Itt rendkívül gazdag élővilágot találunk, ritka lepkefajokat, a rejtőzködő életmódot folytató fekete gólyát, a színpompás gyurgyalagot, a barna kányát és elvétve kerecsen sólymot is, de ez csak néhány kiragadott példa, a sort még hosszan lehetne folytatni rovarokkal, egyéb állatfajokkal és a növényvilág ritka képviselőivel. A Hortobágyi Nemzeti Park fő látványossága a madárvonulás. Tavasszal különösen érdekes látnivaló a vadludak vonulása, világszerte veszélyeztetett kis lilik legfontosabb átvonuló helye a Hortobágy és egyre rendszeresebben fordul itt elő a szintén veszélyben lévő vörösnyakú lúd. Az őszi időszakfő attrakciója a récék költözése. Az Észak-Európából érkező darvak is itt pihennek az első fagyok beköszöntéig, hogy új erőre kapva innen folytassák útjukat afrikai telelőhelyeikre. Az eddig megfigyelt legnagyobb számú darutömeg 55000 madarat számlált.
Említést érdemel még a madárvilág királya a réti sas, és a hazánkban szintén ritka vidra, mint a Világörökség részét képező Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb emlős állata.
