A megkérdezett fiatalok többsége ugyan számos korszerű fogamzásgátlási módról hallott már, ám úgy vélte, vannak más tuti módszerek is. Az egyik fiú szerint, ha karóráját a pénisze köré csatolja, akkor annak "radioaktivitása" megöli a spermákat. Sokan esküsznek az aktus utáni meleg sós fürdőre, nagymennyiségű vodka elfogyasztására, vagy a Coca-Colával való mosakodásra is. Van, aki szerint fürdőkádban, medencében szeretkezve nem lehet teherbe esni, megint mások biztosak benne, hogy csak a hónap néhány kitüntetett napján fogamzóképesek.

A legmegdöbbentőbb fogamzásgátlási tévhitek közül talán az aktus utáni telefonkönyvre állás, tejivás illetve kiadós köhögés módszerét emelhetnénk ki. (Nagy-Britannia egyébként a tinédzserkori terhességek számát tekintve a világon a második, a rangsort az Egyesült Államok vezeti.)

Vajon honnan szerzik be a tinik ezeket az elképesztő "ismereteket"? Miért nem kérdezik meg inkább szüleiket vagy fordulnak orvoshoz?

A megkérdezett háziorvosok szerint a tinik szégyenlősek, nem mernek kérdezni. Talán attól is félnek, hogy kitudódik, milyen problémával fordultak szakemberhez, pedig a családorvost és a nőgyógyászt egyaránt köti az orvosi titoktartás. Sok gyerek nem szívesen kérdez, az úgynevezett "szexuális felvilágosítás", ha egyáltalán sor kerül rá, csak a legritkább esetben tisztázza a tinik számára legfontosabb, praktikus kérdéseket is. Mivel sok felnőtt - tanár és szülő egyaránt - úgy véli, hogy ha nyíltan beszélünk a szexről, és hasznos tanácsokat adnak, akkor azzal csak kedvet csinálnak a dologhoz olyanoknak is, akiket a nemi élet elkezdése még nem is foglalkoztat.

A hatékony fogamzásgátlás és a nemi betegségek kivédésének módja helyett ezért leginkább csak szégyenlős, homályos általánosságok hangzanak el test és lélek kölcsönös harmóniájáról, és a Nagy Ő-ről, akire még sokáig várni kell. A szexuális érdeklődéséről hallgató fiatal ártatlannak tűnhet ugyan, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy csak azok mernek igazán konkrét kérdéseket feltenni, akik már javában élik szerelmi életüket, és a praktikus problémák mindennapjaik részét képezik. Ezért bármennyire kínosan érezzük is magunkat, az igazi szerelem, intimitás és felelősségvállalás valóban fontos elvi megfontolásai mellett, az óvszerek, az intim higiénia és a rendszeres orvosi vizsgálat gyakorlati kérdéseit is még idejében végig kell beszélnünk gyermekünkkel. Ne várjuk, hogy kiskamasz lányunk magától felkeres majd egy nőgyógyászt, ha szükségét érzi! Ajánljuk fel neki, hogy bemutatjuk egy ismerős orvosnak, vagy bíztassuk rá, hogy menjenek el együtt a barátnőjével, ha a mi társaságunkat esetleg cikisnek érzi! A terhes kislányok egy jó része azonban egyáltalán nem véletlenül esik teherbe. Meglepő, de sokuk valóban nagyon vágyik egy kisbabára. Ennek számtalan félig-meddig tudatos lelki oka lehet. A gyermek utáni vágyat gyakran az motiválja, hogy a kamasz csonka családban, anya, apa vagy testvérek nélkül nőtt fel, és szeretne magának "egy igazi családot". Ami nem lehetett a múltban, azt a jövőben szeretné megteremteni.

Sok fiatal lány számára a teherbeesés se nem véletlen, se nem tudatos választás, inkább amolyan sodródás-féle. Az iskolát befejezték, továbbtanulni, dolgozni nincs kedvük, az anyaság viszont vonzó alternatívának tűnik. Ezeknek a lányoknak gyakran meglehetősen alacsony az önértékelésük. Úgy vélik, bennük semmi különös, semmi igazán értékes nincs, egy gyerek azonban olyan becses, egyedülálló dolog, ami által ők is egy kicsit többek lehetnek.

A fiatalon gyereket vállaló lányok sokszor érzelmileg elhanyagoltak, magányosak. A szüleik szeretetére nem számíthatnak, barátaik nincsenek. Megtiszteltetésnek veszik, ha egy fiú kikezd velük, és mindenáron maguk mellett akarják tartani a leendő apát. Ha ez a terhesség ellenére sem sikerül, gyakran azzal vigasztalják magukat, hogy szülés után legalább lesz valakijük, akit szerethetnek és aki feltétel nélkül viszontszeret.
Megint mások azért vállalnak gyereket még iskoláskorban, mert a szüleikkel való fojtogatóan szoros, állandó veszekedésektől terhes viszonyból menekülnek. Más lehetőséget nem látván az önállósodásra, családot alapítanak. Nem azért vetik bele magukat a szülőszerepbe, mert az anyaságra vágynak, hanem mert felnőttebbnek szeretnének tűnni, felnőttebb módon szeretnének élni, mint azt az otthoni körülményeik lehetővé teszik.

A tinédzser kismamáknak azonban, bármilyen elszántak legyenek is az anyaság vállalásával kapcsolatban, általában meglehetősen illuzórikus elképzeléseik vannak a szülői életformával kapcsolatban. Ritkán vannak világos elképzeléseik arról, hogy pontosan hol és miből fognak élni a gyerekkel, mivel fognak telni a napjaik az első években, milyen mértékben korlátozódik majd a társas életük, mennyi idejük marad egy gyerek mellett saját magukra. Pedig döntésüket bizonyára alaposabban megfontolnák, ha figyelembe vennék azokat a statisztikákat, melyek szerint a tizenévesen gyereket vállaló nők gyakrabban élnek egyedül, általában alacsonyabb iskolai végzettségűek, alacsonyabb beosztásúak és kevesebbet keresnek, mint a gyermekszülést későbbre halasztó társaik.