A Corriere della Sera című napilap tájékoztatása szerint az ilyen környezeti hatások és meteorológiai viszonyok miatt váltak ennyire gyakorivá az omlások. Június elején leomlott a Trephor Torony, az észak-olaszországi Cortina mitikus Öt Tornyának egyike. Csaknem ezer köbméter szikla dübörgött le 2380 méter magasból. A veszély ebben az esetben szerencsére csekély volt, mert ez a zóna nagyon elhagyatott így az omlás nem követelt áldozatokat. Az omlások azonban folytatódtak. Július 1-jén a 2366 méter magas Forcella dei Cimapeiről szakadt le egy háromszög alakú, 80 méteres, kisebb ház nagyságú darab. Majd a Tizenkettek csúcsainak egyike, a Kis Cir törött le, s ennek következtében mintegy 100 köbméter kő omlott a 300 méterrel alatta lévő, a Dantercepies menedékházat a lavina ellen védő hálókra és kerítésekre, melyeknek köszönhetően az épületnek nem esett baja. Ez a nemrég még 2520 méter magas csúcs és környéke a turisták és alpinisták gyakran látogatott és igen kedvelt helye volt.
A vihar és a szél elsodorta azt a nagy vaskeresztet is, amely alatt a fáradalmakat kipihenni, a csodálatos tájban gyönyörködni hegymászók ezrei álltak meg. A keresztet ők vitték vállukon az immár egy méterrel alacsonyabb, új csúcsra. Ludwig Niessig, Bolzano vezető geológusa szerint - aki szereti és úgy ismeri ezeket a hegyeket, mint a tenyerét - a gyakori omlásokat egy sor természeti jelenség egybeesése okozza. Elsősorban a nagyon változékony időjárás, a bő havazások, a jég, a vihar, a villám, és a szélsőséges éghajlati viszonyok is erősen erodálják a hegyeket, melyeknek következtében felgyorsult a pusztulásuk. A közeli és távoli földrengések is megteszik a magukét, egyensúlyi helyzeteket változtatnak meg, repedéseket okoznak, és a kritikus pontokon ezek is előidézhetik az omlásokat.