Ma már el sem tudjuk képzelni, szinte hihetetlennek is tűnik, hogy negyed évszázada a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok című műsoraiban leadtak egy-egy programot úgy, hogy egy rádióbemondó szépen lassan felolvasta zenei aláfestés mellett, és a különböző Home Computer Club tagok (HCC) élesre hegyezett ceruzával és füllel, vagy magnóval álltak lesben, mikor következik a típusuk. Az is nehezen elképzelhető, hogy programokat sugárzott a tévé, de ilyen is volt!
Cikkünkben azt a négy számítógépet mutatjuk be, amely elindította a hazai számítástechnika oktatást és lehetővé tette az otthoni géphasználatot.
HomeLab család
Sokan állítják, hogy a magyar Steve Jobsot és Steve Wozniakot Lukács testvéreknek hívták. József a hardver, Endre pedig a szoftver specialista volt a családban. A testvérpár 1980 körül elhatározta, hogy a magyar fiatalok számára is elkészíti az elérhető számítógépet. Egy budapesti panellakás „gardróbjában” építették eleinte hobbigépüket: létrejött a HomeLab, amelynek minden későbbi modellje is egyrészt kitként, azaz az összeszerelést a vásárlónak kellett elvégeznie, másrészt kész számítógépként elérhető volt.
A házi összeszerelés adta a készülék különleges báját: gyakorlatilag senkinek sem sikerült ezt elsőre hibátlanul megtennie: vagy egy már gyárilag hibás alkatrész miatt nem működött a készülék, vagy a színkódolás nélküli alkatrészeket cserélték össze, vagy éppen fordítva dugtak be egy elemet. Épp emiatt a HCC tagok gyakran összejártak, alkatrészeket cseréltek, ötleteket, tapasztalatokat osztottak meg. Sokak szerint ez volt az igazi hőskor, ez tűnt el a gyárilag szerelt gépekkel.
A Zilog Z80 processzorra épültek a HomeLab gépek, annak is egy 4 MHz-es változatára. Az első HomeLab még nem volt piacérett, de a második már igen: HomeLab II néven a HCC tagok már elérhették, később Aircomp 16 néven a BOSCOOP/ PERSONAL GT pár száz példányban gyártotta is. Ez a gép azonban még mindig nagyon drága volt, 27 000 forintba került. József elégedetlen volt az árral, így megtervezte a HomeLab 3-at, amely 1983-ban készült el, és az akkori viszonyok között kit formában 10 ezer forint környékén már hozzáférhető tették. Mintegy 100 gépet hoztak létre így.
Ezt egy újabb kit, a HomeLab 4 követte, amelynek született egy igen érdekes, mind a mai napig legendás testvére, a vakoknak és gyengén látóknak szánt BraiLab 4, amelybe magyarul beszélő szintetizátor-robothang volt pluszban beépítve. Ezt a gépet a dombóvári COLOR Ipari Szövetkezet gyártotta mintegy 400 példányban 1985 és 1987 között, a beszédszintetizátorát Vaspöri Teréz és Arató András készítette. A készülék „Brailab számológép” néven mutatkozott be, és sok gyengén látó ember számára volt megbízható segítőtárs.
ABC 80
Svédországot nem szokás a nagy számítógépgyártók közé sorolni, ennek ellenére az egyik legmegbízhatóbb hazai gyártású iskolaszámítógép licence onnan származott. Az ABC 80 (Advanced BASIC Computer 1980) nevű első modell 1978 augusztusában jött ki, és azonnal nagy népszerűségnek örvendett. A számítógépet a Dataindustrier AB (DIAB) vállalat fejlesztette ki, és a Luxor AB gyártotta a svédországi Motalában. A siker a jó hardver mellett annak is köszönhető volt, hogy azonnal svéd nyelvű irodai szoftvert is kínáltak hozzá a felhasználóknak. A különben elég drága készülék Angliában is népszerű volt, nagyjából 15 ezer darabot gyártottak belőle.
Svédországban főleg iskolák vásárolták, így nem meglepő, hogy hazánkba az 1981-82-es iskolaszámítógép program keretében érkezett meg, 112 db-ot rendeltek belőle. A svéd eredetnek köszönhetően, a maga korában szokatlan módon, az ABC 80 képes volt az á, é, ö és ü magánhangzók megjelenítésére. A kedvező tapasztalatoknak köszönhetően a BRG (Budapesti Rádiótechnikai Gyár) megvette a licencet, és gyártani kezdte a készüléket, de már nem műanyag, hanem egy masszívabb fémházzal.
Bár nem volt „kakaóbiztos”, de kiválóan bírta a terhelést, több százas szériát bocsátottak útjára, több tízezren e gépek révén ismerkedtek meg a számítógépek világával.
Az ABC 80 ugyancsak a Zilog Z80-on alapult, 3,58 MHz-en működött, 16 kB RAM és 16 kB ROM memóriával. A ROM tartalmazta a nevét is adó, nagyon jó, kellemes programozást lehetővé tevő BASIC interpretert is. A számítógép monitoraként egy, a számítógéphez átalakított fekete-fehér tv-t kínált a gyártó, de működött hagyományos tévével is. Az ABC 80 karakteres képernyője 24 sorból és 40 oszlopból állt. Grafikus módban egy-egy karakterhelyet hat képpontra (két oszlopra és három sorra) lehetett felbontani. A gép hangja 256 előre programozott hangeffektusra volt korlátozva. Az eredeti egymagnetofonos változatot a BRG később kétmagnetofonosra cserélte. És itt feltűnik Jánosi Marcell neve: a magyar készülékhez ő tervezte a szalagos tárat.
PRIMO
1983 májusában indult el a gép tervezése a SZTAKI berkeiben, és már decemberben iskolákban tesztelték a prototípust. Elkészültét 1984. május 15-én az Újságíró Szövetség székházában sajtótájékoztatón jelentették be, ahol 10 gépen kedvcsinálóként játékokat futtattak. Sajtókampány is indult a Primo beharangozására: több hírlapban megjelent cikk a bemutatóról, a Primo az Ötlet hetilap május 17-i számának címlap sztorija lett, színes poszterrel(!), „ötgépnyerő” pályázattal. A Primo volt az első a szocialista országbeli nagyobb sorozatban gyártott házi számítógép, és az első, boltban árusított számítógép! A tavaszi BNV-n már kapható is volt, sőt naponta kisorsoltak egy készüléket. A memória méretétől függő, nagyjából 25 ezer forintos árával nem volt olcsó, de elérhető volt. Az 1984 és 1986 között 7-9 ezer darabban legyártott Primo gépet a Microkey/Cosy forgalmazta, a sárisápi Új Élet MgTsz gyártotta.
Ugyancsak Zilog Z80 alapú, 3,75 MHz-es órajelű gép, 16 kB ROM-mal, 16 majd később 48 kB RAM-mal. A gép monokróm megjelenítésre volt képes 256×192 képponttal. A kézikönyvben „dudának” nevezett hangszóró szerény tudással rendelkezett. A gép fejlődését a felhasználók számára legszembetűnőbben a billentyűzet változása mutatta. Az első szériás kapacitív billentyűzetes A típus jó pár alkalommal meglepte a felhasználót, többet vissza is kellett hívni belőle. A normál nyomógombos B típus már megbízhatóbb szövegbevitelt tett lehetővé. A C típus színes kijelzőt is tudott már kezelni, végül a színes kijelzős és ergonomikus billentyűzetű Pro/Primo típusok zárta a sort. Az utolsó széria már a Commodore 1541-es floppy meghajtóját is kezelte, ami jóval megbízhatóbb és gyorsabb volt mint a kazettás egység.
Videoton TVC
A Videoton 1984-ben vásárolta meg az Enterprise-t is tervező cég egyik régebbi modelljének licencét. Az iskolaszámítógép program keretében állami megrendelésre 1988-ig 3000 db 32 kB-os és 9000 db 64 kB-os beépített memóriával rendelkező gépet adtak el.
A gép kiegészítőit, például a magnetofont a BRG gyártotta 2900 Ft-ért, de készült hozzá botkormány és duálfloppy-meghajtó is. A gép szokatlan módon négy bővítő sínt tartalmazott, így egyidejűleg lehetséges volt például a memóriát bővíteni 32 kB-tal, a floppy-meghajtót csatlakoztatni, vagy akár EPROM-égetőt illeszteni. A készülék a csatlakozók mozgatására igen érzékeny volt, gyakran meghibásodott, emiatt nem is nagyon vállalták a szervízelését.
A TVC adatfeldolgozó egysége is egy Zilog Z80-as processzor, órajele 3,125 MHz. Feltűnő sajátossága volt, hogy a kurzor mozgatására nem csak a billentyűk, hanem beépített botkormány is rendelkezésre állt, ami viszont sajnos hamar megkopott, gyakran szorult. Magyar, írógépszerű billentyűzettel rendelkezett, amihez jó erőben kellett lenni a felhasználónak, mert igencsak keményre sikeredett.
A TVC az operációs rendszerét, a TVC OS-t ROM-ba égetve tartalmazta, a BASIC interpreterrel együtt. Egy UPM nevű operációs rendszer is létezett hozzá, ami a CP/M TVC-re átírt verziója volt, amivel már a floppylemezt is tudta kezelni a kazetta mellett. Kifejlesztettek egy VT-DOS nevű, PC DOS 3.10 kompatibilis rendszert is, ami segítségével IBM PC lemezek írása és olvasása is lehetséges lett.
A grafika kezelése más gépekhez képest újszerű volt, a gépnek nem volt külön grafikus és karakteres üzemmódja, a karakterek kirajzolása is pixelesen történt, és a logikai felbontás mindig 1024×960 képpont volt. Ezt számította át az adott grafikus módnak megfelelő valós képernyő koordinátákra. Igen jónak számított kétszínű módban az 512×240-es (64x24 karakter), négyszínűben a 256×240-es (32x24 karakter), tizenhat színűben pedig 128×240-es (16x24 karakter) felbontás, amit a videomemória 16 kB mérete tett lehetővé. Később a TVC 64k+-ban a videomemória méretét 64 kB-ra növelték, így az négy független képet tartalmazhatott egyidejűleg.
A hangok előállítására egy hangcsatorna állt rendelkezésre, amelyen a hangerő 16 fokozatban, a kívánt frekvencia pedig a rendszer órajelének leosztásával állt elő. Amennyiben a frekvenciaosztás kikapcsolásra került, úgy a hangkezelés egy 4 bites D/A konverterként működött, így digitalizált hangok, zenék visszajátszására is alkalmas volt, de ezt alig használta ki valaki.
A javított BASIC verziójában több új grafikai és kényelmi utasítás is belekerült, a hibajavításokon túl. Sajnos a korábbi programok jelentős része nem működött az új változaton, ami sok bosszúságot okozott a felhasználóknak.
A TVC sorozatot 14-16000 forint körüli áron forgalmazták. A géphez pár tucat programot lehetett vásárolni, például szövegszerkesztőt, levélnyilvántartót, a CP/M operációs rendszer TVC változatát és Forth interpretert is. A gép igen magas előállítási költségét nem tudták csökkenteni, a vele együtt megjelenő Primo, és később a Commodore Plus/4 tömeges importja miatt három év után a gyártása leállt.
Videoton TV játék
Videoton előtte már kalandozott a játékgép piacon: a komoly gépek mellett ők gyártották az egyetlen magyar videojáték konzolt. A készülék a legendás PONG alapult, és nagyon népszerű volt a maga idejében. A gép lelke egy PONG chip volt, négy alkalmazást tartalmazott: Faltenisz (egy játékos), Faltenisz (két játékos), Tenisz, Jégkorong.
További érdekes oldalak
HomeLab honlap
BraiLab leírás a MEK-ből
HCC klubokról
Primo honlap
TVC honlap
Rozgonyi-Borus Ferenc cikke
