Digitális történetmesélés, virtuális valóság, BBC
Digitális történetmesélés: i-Theatre
A Bett Show színes világában nehéz lenne rangsorolni, hiszen annyi szempont érvényesülhet, hogy melyik a legmodernebb, a legkidogozottabb vagy a leglátványosabb, mégis az én személyes kedvencem ez az óvodásoknak tervezett digitális történetmesélő eszköz volt.
A i-Theatre egy fa asztal, amely az asztal alján található kerekek segítségével könnyen mozdítható, az asztal közepén egy érintőképernyővel. Az asztal egyik fiókját kinyitva lehet beszkennelni a rajzokat, amelyek aztán megjelennek a kijelzőn.
Számos rajzot, figurát és hátteret lehet a rendszerbe tölteni. Ha ez kész, már kezdődhet is a történetmesélés. A gyerekek a kezükkel tudják irányítani a figurákat, akiknek a mérete és mozgása is úgy alakítható, ahogyan szeretnék. Továbbá narrációt is lehet hozzá kapcsolni, és mindezt könnyendén fel is lehet venni, és el is lehet menteni a történetet.
A mentés éppolyan egyszerű mint a felvétel: az asztal megfelelő részére kell helyezni egy fa hengert, amely –mintha egy pendrive-ra mentenénk– kommunikál a készülékkel.
A prezentációt hallgatva rögtön az Égből pottyant mesék jutott az eszembe, ez pont olyan, csak olyan gyerekbarát az eszköz, hogy a kicsik is könnyedén tudják kezelni.
A digitális eszköz képe a honlapon, forrás: https://www.i-theatre.org/it/
Az eszköz segíti az együttműködést már egészen pici korban, fejleszti a kreativitást és nagyon jól alkalmazható sajátos nevelési igényű gyerekek körében is.
Játék vagy tanulás?
A kiállításon több standon is ki lehetett próbálni a 3D adta lehetőségeket. Felvéve a szemüveget rögtön találkoztam is a szavannán egy zsiráffal, aki a hátam mögött lévőn fáról legelészett békésen. Emlékszem pár éve, mikor először próbáltam ki a 3D-s világot, a
Minecraft zárt falai között találtam magam, és nem telt el egészen 2 perc, és rosszul lettem tőle… így nagyon óvatosan tettem fel ismét a 3D-s szemüveget, de a bennem élő kíváncsiság erősebb volt.
Az Alef Education egy technológiai oktatással foglalkozó vállalat, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben alapítottak 2015-ben. A Bett Show-ra elhozták a saját elképzelésük szerinti jövő osztálytermét, és egy szobát, ahol Mars expedíción vehetett részt az érdeklődő látogató.
A jövő osztályterme számomra kevésbé volt izgalmas, mivel pusztán számítógépen egy LMS rendszerben lehetett megoldani feladatokat. Az órákat online lehetett megtekinteni, és önállóan tanulni és haladni előre hat különböző tantárgyból. A kollaboráció igazából teljes mértékben hiányzott belőle, így nem volt életszerű a tanulás.
A rendszerben egy chatbot segített a tájékozódásban, bár nagyon aranyosan volt megtervezve (kis szarvas, vagy panda formájában) válaszolgatott a kérdésekre, de én kifogtam rajta, mert sajnos egy kérdésemre se tudott rendesen válaszolni.
A Mars-expedíció ettől sokkal izgalmasabb volt. A virtuális világban egy űrhajón találtam magam, ahol még tárgyakat is tudtam mozgatni a kezemben lévő szenszorok segítségével.
A teremben egyszerre 4-5 ember tartózkodott, akik a képernyőn látták, hogy a résztvevő éppen mivel foglalkozik. Nos, nekem elég gyorsan sikerült felrobbantanom az űrhajót, így sajnos nem jutottam el a Marsra, de kipróbáltam a virtuális poharak és olvasószemüvegek mozgatását, és az ajtók és zsilipek nyitását.
Volt olyan résztvevő, egy észt tanárnő, aki annyira beleélte magát a történetbe, hogy az ijedtségtől kiugrott a szemüvegből.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon hol lehet ezt az oktatásban jól használni? Ha mondjuk olyan helyzeteket vagy helyeket ismerhet meg az ember, ami egyébként veszélyes lenne pl. egy atomreaktor belseje vagy egy űrséta, ez egy tökéletes megoldás lehet.
A legnagyobb élmény a virtuális világhoz kapcsolódóan viszont akkor ért, amikor kipróbáltam a Bett Show-n a szabadulószobát.
A tanulás és a szórakozás érdekében is mindent megtettek a szervezők, így létrehoztak egy szabadulószobát. Ez a program természetesen nagy népszerűségnek örvendett mégis nap végén sikerült egy 5 fős csapatba bekerülnöm, 2 brit és 2 norvég érdeklődő társaságában.
A szabadulószoba három kisebb teremből állt. Az első esetében a Minecraft világában kellett mozogni az egér segítéségével, és három különböző gépen három különböző kódot kellett megszereznie a játékosoknak.
Miután ez sikerült a második, kisebb szobában robotokat kellett programoznunk, és parancsokat adni, hogy egyik pontból a másikba eljussanak, és eltoljanak egy papírkockát.
A harmadik szobában pedig négy különböző virtuális világba léptünk be a 3D- szemüvegek segítségével, ahol információkat közvetítettek felénk. Ezek az információk segítették az ötödik csapattagot (aki folyton kérdéseket tett fel) abban, hogy megfejtse a végső kódot és kiszabaduljunk.
Én a dinoszauruszok világába kerültem vissza, ahol David Attenborough beszélt ezekről a hatalmas lényekről, akik mintegy karnyújtásnyira mászkáltak tőlem. A virtuális világon belül ez volt a legnagyobb élményem: a látvány és minőség is lenyűgözött. Információt és élményt is kaptam egyben, amit még élek nem felejtek el. A kaland végén természetesen egészen jó eredménnyel szabadultunk ki a szobából.
A BBC és az oktatás
Az oktatási kiállításon a BBC is méltóképpen képviseltette magát. Egyrészt bemutattak egy filmet a Our Blue Planet címmel, amely mintegy négy év munkája alatt készült el. Gyönyörű fényképezés jellemezte, közeli és távoli felvételek a vízről és az óceánban lakó lényekről. Ezt a filmet egy külön teremben többször le is vetítették.
A filmre egy egészen tág koncepció épült rá, a BBC a Microsofttal összedolgozva olyan oktatási programokat, olyan programozási lehetőségeket hozott a gyerekeknek, amelyek az óceán és a vízi élővilág témáját támogatták. Így pl. egeret lehetett készíteni kartonpapírból, amellyel egy Excel táblázatban lehetett egy cápát mozgatni és megfigyelni, hogy hogyan hajtja magát a vízben előre.
De erre az alkalomra a BBC egy új aloldallal is előállt az oktatáshoz kapcsolódóan. A BBC Bitesize már egy évek óta jól működő portál, ahol a fiatalok a központi tantervre épülőoktatási anyagokat találhatnak. A kort kiválasztva a felhasználók tovább léphetnek a tananyagokra, ahol szinte minden területen (STEM, művészetek, irodalom, zene, nyelvek) tájékozódhatnak.
A diákoknak szóló oldal képernyőképe, forrás: https://www.bbc.com/bitesize
A fiatal felhasználók pályaválasztáshoz kapcsolódóan is kaphatnak új információkat, ugyanis a BBC kis filmeket forgatott pályakezdő fiatalokkal, akik egyesével mutatták be a szakmájukat. Ezzel próbálják megkönnyíteni a fiatalok választását, és ösztönözni őket, hogy a hiányszakmákban próbáljanak érvényesülni.
A tananyagokat olyan színvonalasan készítették el, hogy ezt a tanárok gyakorta bevitték az órákra is. Így jött az ötlet, hogy létrehozzanak a pedagógusok számára is egy aloldalt, BBC Teach néven, ahol a felhasználók megoszthatnak egymással jó gyakorlatokat és ötleteket, hogy hogyan használták ezeket az anyagokat a tanórákon. Természetesen mindez ingyenes, így az országon belül bárki számára elérhető. (Nálunk sajnos csak a témakörökhoz tartozó szöveges anyagok, a videók nem használhatók).
A tanároknak szóló aloldal kezdő oldala, forrás: https://www.bbc.com/teach
A Bett Show rengeteg új élményt és információt tartogatott számomra. Úgy gondolom, hogy minél több pedagógusnak és döntéshozónak kellene részt venni ezen a kiállításon, hogy lássák a jövő egy karnyújtásra van, csak ki kellene nyitni az ajtót felé.
Tóth Boglárka
A cikksorozat többi részét itt olvashatják:
