Szíriai polgárháború

Az „arab tavasz” egyik eseménye, a 2011. március 15-én kezdődő szíriai polgárháború egyre jobban elhúzódik és a mai napig nem látható a békés rendezés útja. Lerombolt városokról, bombázásokról, a hadsereg és a civilek szörnyű összecsapásairól szólnak a hírek. Miközben a vezetés foggal-körömmel ragaszkodik hatalmához, az ellenállók sem egységesek, ráadásul megjelentek a szélsőséges irányzatok és a beszámolók szerint nem csak a hadsereg, hanem az ellenállók is követnek el emberiesség elleni bűncselekményeket. A legutóbbi hírek gáztámadásról szólnak, amivel a kormány és a felkelők egymást vádolják.

Szír etnikai mozaik

Szíria nem egységes állam, jóllehet lakosságának legnagyobb része arab, de vallási szempontból nagyon megosztottak. A vallási és etnikai csoportok békés egymás mellett élését a múltból származó konfliktusok tovább nehezítik.

A több mint 22 millió lakosú ország legnagyobb lélekszámú csoportját a szunnita muszlimok képviselik (59%). Logikus lenne, hogy az ország vezetésében is fontos szerepük legyen. Ez azonban csak a múltban volt így. Több mint 40 éve már az országot egy vallási kisebbség, az alaviták irányítják. Bassár el-Aszad szír elnök (és korábban édesapja) vaskézzel vezeti az országot, szinte minden hatalmat az alavita kisebbség (12%) kezébe adva. Van, aki az alavitákat az iszlám síita ágához sorolja, mások attól teljesen különbözőnek tartják, ugyanis az iszlám számára elfogadhatatlan lélekvándorlásban is hisznek, továbbá nem tartják fontosnak a mekkai zarándoklatot, több keresztény ünnepet is megtartanak, sőt szenteket is tisztelnek. Az alavita csoportok korábban szegény, elnyomott kisebbségként tengették életüket a szunnita hatalmasságok mellett. A múlt következményeként a gazdasági hatalom ma is részben a szunniták kezében van, de Aszad nem csak a keresztényekkel, hanem velük is kiegyezett, a politikai hatalom pedig egyértelműen az alaviták kezében összpontosul.

Tovább bonyolítják a képet a Szíriában több felekezethez is tartozó (egyébként arab) keresztények (10%), a drúzok (3%) és a kurdok (10%). A drúzok szintén arabok, viszont elkülönülten élnek a többiektől (pl. csak egymás között házasodnak), létszámuk ugyan kicsi, de jelentős szerepet játszanak a szíriai és libanoni politikában.

A kurdok nem arabok, viszont a többséghez hasonlóan szunnita muszlimok. Szívük szerint egy önálló Kurdisztánban élnének és a polgárháborús káoszt kihasználva hasonló mértékű autonómiát szeretnének, mint amilyennel az iraki kurdok rendelkeznek, jóllehet ezt sem a hatalom, sem az ellenzéki csoportok nem akarják. Ezen kívül még élnek kisebb csoportok Szíriában (pl. örmények, turkománok, cserkeszek, stb.).

Égő olajvezeték Szíriában (DigitalGlobe - részlet)

Fotók az űrből

Nem könnyű kiigazodni tehát a szíriai polgárháborúban, hisz megannyi érdek, etnikai és vallási ellentét húzódik meg a háttérben, miközben a nagyhatalmak sem egységesek. Oroszország ugyanis a kormányt támogatta sokáig, míg az USA inkább a felkelőket, de egyértelműen senki sem állt ki semelyik fél mellett sem. A szörnyű harcok azonban továbbra is folynak és olyan híres történelmi városok negyedei válnak romhalmazzá, mint Aleppo vagy Latakia. A pusztítások dokumentálásában nem csak az újságírók, hanem a műholdas szolgáltatók is részt vesznek. Az egyik ilyen projekt az aleppoi pusztításokat térképezi fel. A DigitalGlobe igen magas minőségű fotóiról híres, és ők azok, akik a háború űrkémlelésében részt vesznek. Így egy egészen más perspektívából kaphatunk híreket arról, mi is történik Szíriában. Egy amerikai non-profit szervezet, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) egy 40 oldalas beszámolót készített az aleppoi eseményekről, rengeteg képpel alátámasztva, amit a DigitalGlobe készített. Ez a jelentés egészen más eszközökkel és a maga valóságában mutatja meg a polgárháború borzalmait, a pusztítás eredményét.

További érdekes oldalak

• Az AAAS beszámolója
• Vegyi támadás Damaszkuszban
• Etnikai és vallási csoportok Szíriában
• EU vízumtilalom Aszaddal szemben

Barta Géza cikke