Bevezetés a dobgépbe
A számítógép nagyszerű eszköz, használata megkönnyíti a mindennapjainkat. Azért is nagyon jó, mert van rajta egy program, amit ha betöltünk, akkor gombnyomásra techno-számokat ír nekünk. Na, ez nem igaz. Van egy elterjedt nézet, ami szerint a "valódi" hangszeres zene az igazi művészet, és ahhoz igazán kell tehetség, tudás, hallás, miegyéb - míg a számítógépes "zenekészítés" egyszerű, és ezért "termékei" is másodrendűek.
Bár ezt a doktrinát sok egészen értelmes ember is vallja, alapja nem az elítélt módszer alapos ismerete, hanem a vele szemben táplált előítélet. Lehet, hogy a számítógépes zenekészítéshez nem kell éveken keresztül azt gyakorolnunk, hogy hogyan kell úgy lefogni egy húrt, azért, hogy ne szörnyűséges nyivákolás hallatszódjon a vonó húzogatásakor. Ez szerintem kifejezetten előny, de kérdezzetek meg bárkit, akinek tanult már szomszédja hegedülni... (A számítógépet lehet fejhallgatón hallgatni, a zongorát nem.) Ugyanakkor másfajta képességre, sőt másfajta gyakorlásra igenis szükség van ahhoz, hogy valaki értékelhető eredményeket legyen képes elérni.
Persze egy dolog az igazi zenei kreativitás, és megint más a többé-kevésbé előre meglévő sémák felhasználása. Az előbbire a harminc évi zenetanulás sem jelent garanciát (a kreativitás persze nem is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy mondjuk popsztár legyen belőlünk). Az pedig, hogy a számítógép segítségével sokkal több embernek adódik arra lehetősége, hogy elkészítse a saját kis house-számait, szerintem ez kifejezetten pozitív dolog. Mondhatni ez így sokkal demokratikusabb. Ráadásul ennél szinte csak károsabb szenvedélyek léteznek az életben.
Azt nem állítom, hogy most induló cikksorozatunkat elég elolvasni, és máris kész számokat tudtok majd írni - ehhez azért szükség van olyan alapismeretekre, amik még a Kodály-módszer hazájában sem állnak mindenki rendelkezésére. Viszont azt megígérhetem, hogy ha a bemutatandó programokat használjátok, akkor jól szórakozhattok majd. Ráadásul a hangokkal való pepecselés a hallást is fejleszti - abban az értelemben, hogy az iskolázott fül több apró érdekességet, izgalmas részletet fedez fel a mások által írt zenékben is.
Először a dobgépelést vesszük szemügyre. Egyrészt azért, mert ez viszonylag egyszerű (mégis heteket el lehet tölteni vele), másrészt pedig azért, mert jól hozzáférhető. A továbbiakban a HammerHead Rhythm Station elnevezésű, nagyszerű programról lesz szó (barátoknak csak Hammer). Ez egyrészt elég elterjedt, másrészt pedig freeware (tehát még elvben sem kell érte fizetni, bár nem tudom, hogy fizetett-e valaha magyar magánfelhasználó egyetlen shareware-ért is...). Letölthető rengeteg helyről, a hivatalos honlap, ahol még rengeteg izgalmas dolgot találhatunk: http://www.threechords.com/hammerhead/ A letöltendő program mindössze másfél megabájt.
Mintája minden dobgépek leghíresebbje, a Roland TR-909-es (barátoknak csak 909). Dizájnjában van néhány fölösleges elem (hangfal, cápa, ilyenek), de hát ilyenek mindenhová kellenek. A Hammer nagy előnye az egyszerű kezelhetőség mellett az, hogy viszonylag sok, egészen pontosan 29-féle dobhang közül választhatunk. (A 909-esben kevesebb van, viszont ott van néhány tekerő izé, amikkel lehet változtatni néhány paramétert, tehát lehet, hogy a kevesebb több.) Van hat előre elkészített groove, hip hop, funky és négy drum'n'bass-be való - bár ha ezeket túl sokat használjuk, akkor tényleg előregyártott zene jön ki a végén. És, ami nagyon nagy öröm: saját magunk is adhatunk dobhangokat a meglévőkhöz. Sőt, nemcsak dob-, hanem bármilyen hangokat.
Bevezetésnek legyen elég ennyi, szerintem a következő részig nyomogassátok a gombokat. Sok mindenre rá lehet így jönni, és ki tudja: lehet, hogy véletlenül írtok egy ííííííírtó jó groove-ot. Én is az előbb írtam két percnyi véletlenszerű kattintgatással egyet. Nekem tetszik!
