„Webegy”

Merthogy mi is az a web 1.0? Nos, ez a statikus honlapokból felépülő World Wide Web világa. Az internet hajnalán a felhasználók különböző címeken különböző honlapokhoz juthattak, amelyet megnézhettek, elolvashattak, esetleg egy hiperlinken elnavigálhattak egy másik honlapra. Mindezt ma is megtehetjük, azonban emellett sok más lehetőségünk is van: például kommentálhatunk, posztolhatunk, személyre szabhatjuk a megjelenített tartalmakat. Az 1990-es években erre még nem volt lehetőség; a korszak jellemző internetes felülete a személyes honlap volt, amely tehát olvasásra alkalmas volt, kommunikációra azonban nem – ahhoz egy külön email-szolgáltatást kellett igénybe venni.

Egy retronima

A web 1.0 név egyébként egy úgynevezett retronima (ha megengedhető az angol retronym ilyetén tükörfordítása – magyarul ugyanis ez a kifejezés sem fordul elő gyakran): ez a kifejezés „olyan funkciójú lexémát, szótári egységet jelöl, amely úgy utal egy dologra, hogy annak korábban már volt önálló elnevezése, de mivel időközben új típusai jöttek létre az illető dolognak, a megkülönböztetés kedvéért a régi típusra új elnevezést kellett találni” (idézet Kálmán Lászlótól). Ugyanarról a jelenségről van tehát szó, mint például az akusztikus gitár (ami az elektromos gitár megjelenésekor kapta a nevét), az analóg óra (a digitális óra analógiájára) vagy id. George Bush esetében (akit fia, George W. Bush elnökké választása után kellett visszamenőleg megkülönböztetni).

Amivé egy embrió fejlődni képes

Magát a web 2.0 kifejezést Darcy DiNucci informatikai szakember használta egy 1999-es cikkében (Fragmented Future – körülbelül: ’szétaprózódott jövő’), amelyben többek között arról ír, hogy az akkor, a kilencvenes évek végén tapasztalható nagyszabású internetes élmény csupán egy embrió, és a benne rejlő potenciált éppen csak elkezdték megérteni. A jövő ugyanis az interaktivitásé, amely a számítógép monitorja mellett egy sor másik eszközön – mobiltelefonon vagy akár a mikrósütőn – is tetten érhető majd. DiNucci elnevezése aztán évekig feledésbe merült, és miután 2002-2003-ban néhányszor felbukkant a használata, 2004-ben Tim O’Reilly-nek és cégének, az O’Reilly Mediá-nak köszönhetően terjedt el világszerte.

Az örök béta

Amikor a web 2.0 jellemzőit elkezdjük összegyűjtögetni, csupa olyan dologba botlunk, amit ma már a legnagyobb természetességgel használunk: blogok, közösségi könyvjelzők, taggelés, közösségi hálózat, térkép-, felhő- és wikiszolgáltatások, de ide tartozik az internetes hírszolgáltatók oldalaira való személyes belépés biztosítása is, amellyel egy sor belső szolgáltatás érhető el, mint például az egyes rovatok tartalmának követésére való feliratkozás. Szemléletes példák ezen kívül még az olyan internetes „programok”, amelyek nem igényelnek frissítést időről időre, hanem a folyamatos frissítés állapotában vannak (például a Google keresőszolgáltatása vagy a Wikipedia – nevezik ezt a jelenséget úgy is, hogy „the perpetual beta” vagy „az örök béta-verzió”).

Szemlélet

A web 2.0 tehát nem valamiféle technológia, sőt egyes szakemberek azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán adható-e egzakt definíció e fogalomhoz, amelyen sokan sokfélét értenek. (Többek között a World Wide Web atyja, Sir Tim Berners-Lee ebben az interjúban egyenesen tagadja, hogy a web 2.0 az embereket köti össze, míg a web 1.0 a számítógépes hálózatokat kötötte össze. Szerinte ugyanis a WWW kezdetektől fogva az emberek kapcsolatáról szólt, a web 2.0 pedig valamiféle szakzsargon, aminek a jelentését senki sem tudja pontosan). Ha azt mondjuk azonban, hogy a web 2.0 egyfajta szemlélet, amelyet a világháló mindig is képviselt, csupán egy idő után minden addiginál karakteresebben – akkor talán közelebb jutunk a fogalom szélesebb körben is elfogadható magyarázatához.

További érdekes oldalak:

• Wikipedia - Retronym 
• Darcy DiNucci 
• Wikipedia - Web 2.0 

Kerek Roland cikke