Nomen est omen
A léghárfa elnevezés egész találó, azonban sokan tereminként (vagy thereminként) ismerik a hangszert. Hogy miért léghárfa? Röviden azért, mert tényleg a levegőt kell „markolászni” a megszólaltatásához. És hogy miért teremin? Azért mert egy Léon Theremin nevű orosz fizikus találta fel.
Egy fura találkozás
Maga a hangszer valóban a művészet és a tudomány csodás találkozása. Természetesen minden hangszer megszólalásában szerepet játszanak a fizika törvényei, a hegedű húrjait a súrlódás szólaltatja meg, a klarinétnál a légáramlás segít a szép hang elérésében. A teremin megszólaltatásához azonban valóban elég egy kézmozdulat.
Közeli rezgésszámon és négy oktávon
De mi a titka ennek a hangszernek? A megoldást a fizikából ismert rezgés, frekvencia, valamint hullámhossz fogalmak vizsgálata mentén találhatjuk meg. A tereminben egy oszcillátor és egy antenna van összehangolva egymással közeli rezgésszámon. Az oszcillátor 170 kHz-es frekvencián rezeg, míg az antenna 168 és 170 kHz közöttire van hangolva. Ez a két eszköz elég közel helyezkedik el egymáshoz ahhoz, hogy interferencia lépjen fel az általuk kibocsájtott rezgésekben. Ezt az interferenciát – ami az emberi fül számára hallható hang frekvenciáján rezeg, vagy inkább lebeg – erősítik fel és vezetik egy hangszóróba. Maga a hang akkor alakul ki, amikor a hangszert megszólaltató ember belenyúl az oszcillátor és az antenna közötti térbe. A zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitudóját (a hangerőt) szabályozza. Így egy egyenletesen csúszó skála jön létre - mintegy négy oktáv terjedelemben, félhangsor nélkül.
A mozdulattal zenélés öröme
A kézmozdulatokról - minthogy ezek állítják elő a hangokat - fontos néhány szót ejteni. A jobb kézzel azt lehet szabályozni, hogy milyen hangot adjon ki a hangszer. A bal kéz ujjainak játékával különféle hangösszetételek szólaltathatók meg. A teremin azzal az előnnyel rendelkezik pl. a szintetizátorokkal szemben, hogy több lehetőséget kínál a zenélés közbeni gesztusokra. A zenész egyszerre „vezényel” és játszik a hangszerén.
Nézzük meg hogyan működik ez a gyakorlatban egy híres slágerrel:
Egy érdekes hangszer, érdekes feltalálója
Egy bekezdés erejéig térjünk vissza a feltalálóhoz, mivel Léon Theremin élete legalább olyan különleges volt, mint az általa megalkotott hangszer. Lev Szergejevics Tyermen néven Szentpéterváron jött világra 1896. augusztus 27-én. Már gyermekkorában erősen érdeklődött a fizika iránt, egyenes útja vezetett a pétervári egyetem fizika szakára. Az I. világháború után laboratóriumot vezetett, 1920-ban feltalálta a róla lenevezett hangszert. Tyermen nem csak tudós volt, hanem képzett csellóművész is, ezért az elektroakusztikus hangszer bemutatóján saját maga adta elő klasszikus orosz zeneszerzők tereminre átírt műveit.
1927-ben – már a szovjet titkosszolgálat alkalmazásában – európai turnéra indul Léon Theremin néven. A siker óriási, hamarosan már Amerikában találjuk a tudóst, ahol olyan dolgokat alkot, mint az elektronikus cselló, amin vonó nélkül lehet játszani, vagy az a színpad, ami érzékelte és hanggá alakította a táncosok mozgását.
Léon Theremin (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен)
New Yorki tartózkodása során bekerült a felsőbb körökbe és orosz emigránsokról jelentett. Azonban elkövetett egy baklövést, beleszeretett egy fekete táncosnőbe, akit feleségül vett. A KGB ezt nem nézte jó szemmel, hazarendelték, de ő megtagadta a hazautazást. 1938-ban elrabolták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol börtön és szibériai fogolytábor várta. Innen úgy szabadult, hogy kifejlesztette a nagyon vastag betonfalon is áthatoló Burán lehallgató berendezést, ezért jutalomból a moszkvai konzervatórium akusztika tanszékére került, ahol folytathatta kísérleteit. 1970-ben újra megneheztelt rá a diktatúra, egy amerikai újságírónak adott interjúja miatt. Ettől kezdve házi őrizetben volt és csak Szovjetunió bukása után szabadult. Amerikában még adott egy nagy sikerű koncertet. 1993. november 3-án hunyt el New Yorkban.
A földöntúli hangzás előnyei
A teremin portamento (csúszás az egyik hangról a másikra), glissando (hangok gyors egymásutánja felfelé vagy lefelé), tremolo (reszketés, remegtetés, a hangnak gyors egymásutánban való megszakítása vagy megerősítése) és vibrato (vibrálás egy zenei effektus, ahol a hangmagasság vagy a frekvencia gyorsan fel és le változik) effektusokat megvalósító hangzását gyakran a különleges, szürreális, ,,földönkívüli", jelzőkkel illetik. Eme képessége miatt a hangszert gyakran használják a modern zenében, legyen az komoly- vagy rockzene.
KF
