Az ókeresztény művészetben nincs olyan festmény, freskó vagy mozaik, amelynek ne bírna külön jelentéssel szinte minden egyes részlete. Így aztán biztosak lehetünk benne, hogy a kereszt tövében álló szarvas, a vízben lubickoló hal és a néha felbukkanó delfin ábrázolása sem csupán esztétikai célokat szolgált. Szimbólummá válásuknak sokszor logikus, tudományos megfigyelésen alapuló oka van, még ha azok egyike-másika megmosolyogtatja is korunk felvilágosult emberét.
A szarvas
Az 5. századtól kezdve gyakran tűnik fel ókeresztény ábrázolásokon, főleg padlómozaikokon ez a kecses állat, amint iszik, de gyakran ábrázolták a kereszt vagy egy kígyó társaságában is.
A forrásból ivó szarvas képe az ószövetség óta a megújhodásra, az Isten igazságára vágyakozás metaforája a zsidó, majd később a keresztény kultúrkörben. Gondoljunk csak a 42. zsoltárra: "Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"
A kereszt illetve a kígyó társaságában ábrázolt szarvas szimbóluma azonban nem ószövetségi eredetre vezethető vissza: a pogány antikvitás természettudományos ismereteiben gyökerezik.
Az idősebb Plinius természettudományos munkájából tudjuk, hogy az ókorban milyen hiedelmek éltek a szarvassal kapcsolatban:
- a szarvasok sokkal tovább élnek, mint az elefántok, húsának fogyasztása ezért hosszú életet biztosít
- ha mérgezett nyíl találja el, vagy kígyó marja meg, gyógyító növényt (articsókát) keres magának, így nem fog rajta a méreg
- félénk, békés állat, gyanútlanságában szinte önként szegődik az őt felhajtani készülő lovasokhoz
- a kígyók félnek a szarvastól, mert a szarvasok átkutatják a sziklákat és bozótokat, és kiszívják rejtekükből a kígyókat.
Ezeket a szarvasnak tulajdonított tulajdonságokat a keresztény gondolkodás szimbolikus tartalmakkal ruházta fel:
- a hosszú életet biztosító szarvashús Krisztus örök életet biztosító testével került gondolati párhuzamba
- a méregre orvosságot kereső szarvas a bűnbánó emberhez hasonlatos
- a szarvas "önkéntes" megmutatkozása a vadászok előtt Krisztus önkéntes szenvedésére és áldozatára emlékezet
- a kígyóval (mint a gonosz bibliai szimbólumával) harcoló és azt elpusztító szarvas Krisztus szimbóluma lett: Krisztuson ugyanúgy nem fog a halál, mint ahogyan a szarvason a kígyóméreg)
A Szent Kelemen bazilika apszismozaikjának szarvasai
A római Szent Kelemen bazilika apszismozaikján három szarvas látható: kettő a kereszt tövében a forrásból iszik, egy pedig (kisebb, mint a másik kettő) felettük látható, és éppen egy kígyót készül elfogyasztani.
A Galla Placidia mauzoleum szarvasai
Ókeresztény szarvasábrázolás látható még a ravennai Galla Placidia Mauzoleum egyik falán.
A Mauzoleumban virtuálisan körül is nézhetsz, ha ügyesen kattintgatsz.
A hal
A hal keresztény szimbólummá válását több körülmény is segítette. Először is a hal görög neve (IΧΘΥΣ) egyben mozaikszóként is használatos volt a keresztények körében (a "Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó görögül "Iészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér" kezdőbetűi adják ki).
A hal a kereszténység előtti görög-római antikvitásban nem bírt semmilyen különös jelentéssel, hacsaknem annyival, hogy a mediterrán népeknél mindig a termékenység, az élet bőségének a jelképe.
A hal, vagy inkább a halászat a keresztények számára azonban többletjelentéssel bír, hiszen Jézus, mikor tanítványokat gyűjtött maga köré, így szólította meg Simont és Andrást, miközben halásztak: "Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok." (Máté evangéliuma, 19)
Jézus a nagy halász, a hal így vált a megkeresztelt ember szimbólumává. Vannak olyan ábrázolások, ahol a hal mellett egy horgony is látható: ennek egyáltalán nem fenyegető a jelentése, éppen ellenkezőleg: a horgony a megváltás lehetősége. Éppen ezért a horgony alakjában egy kereszt alakja van elrejtve.
A hal azonban sokszor Krisztus-szimbólumként is megjelenik. Ennek alapja a hal azon tulajdonsága, hogy sohasem pislog, a szeme mindig nyitva van. Ezért azt gondolták a halakról, hogy sohasem alszik. S minthogy az alvás és a halál az emberi képzeletben mindig is rokonságban álltak egymással, a soha nem alvó hal a soha meg-nem-halás, az örök élet jelképe lett.
A delfin
A delfin az 5. századtól tűnik fel a keresztény ábrázolásokon, mint Jézus Krisztus szimbóluma. Hogyan vált azzá? A delfint régóta emberbarát állatnak ismeri az emberiség, hiszen az is. Már a görög-római mitológiában is gyakran az emberek segítőjeként jelenik meg: Ariónt, a mítikus költőt is egy delfin menti meg, mikor a tengeren az életére törnek (a történet Ovidius Fastijában olvasható), s Pliniusnak is van egy kedves levele egy delfinről, ami elkápráztatta a nyaralókat "gazdája" iránti ragaszkodásával. Intelligenciájának elismeréseképpen Aesopus az oroszlán tengeri megfelelőjének, azaz a vízi állatok urának nevezi egyik meséjében. Az embereket megsegítő, barátságos és fejedelmi állat a kései ókereszténység művészetében Krisztus-szimbólumként jelenik meg: halak (azaz a keresztények) felett uralkodik, s segíti az apostolokat halászás közben.
Ravennában, a S. Apollinare Nuovo bazilika egyik mozaikján a halászó Pétert láthatjuk, a teli háló mellett pedig egy delfin bukik elő a vízből.
Kulin Borbála
Képek forrása:
http://www.roma-online.de/besichtigung-kolosseum.html
http://hjem.get2net.dk/ole_balslev/clemente.html
http://www.vista.it/zoom/comra/web/dynamic.asp?din=comra-gplacidia
http://www.criad.unibo.it/galarico/arts/ravenna/placidia/placidia.htm
www.rubens.anu.edu.au/htdocs/laserdisk/artsurvey/bysite/index17.html
Kérdések:
1. Mit jelentek ezek a szavak: bazilika, apszis, mauzóleum?
2. Válassz egy-egy szimbólumot magadnak és néhány osztálytársadnak: egy állatot, tárgyat, vagy bármit, ami szerinted jól kifejezi a személyiségét!
