Hetven éves lenne Francois Truffaut
Francois Truffaut volt az 50-es években elkezdődött francia újhullám egyik elindítója, a mozi nagy szerelmese, teoretikusa és megújítója.p
Truffaut nem a filmeseknél szokásos szamárlétrát járta be, hanem kritikusként kezdte a ma is nagy tekintélyű Cahiers du Cinémánál, André Bazin, a világhírű esztéta védőszárnyai alatt. Ez a fiatal gárda indított harcot a kifulladt korábbi francia filmes irányzatának, amelyet egyszerűen csak a "papa mozijának" neveztek. Mintaképeiket Amerikából merítették: a western, a "fekete film", Hitchock volt a kedvencük. A krimi nagymesteréről később Truffaut nagysikerű könyvet is írt.
Az ifjak - Truffaut, Louis Malle, Jean-Luc Godard, Claude Chabrol, és hozzájuk csatlakozó, náluk idősebb dokumentumfilmes, Alain Resnais - nemcsak beszéltek, hanem cselekedtek is, és egymás után készítették szemtelen, fésületlen remekműveiket: a Kifulladásig, az Unokafivérek, a Felvonó a vérpadra, a Szerelmem, Hirosima mellett ott volt Truffaut Négyszáz csapása, amellyel megteremtette halhatatlan gyerek, majd fiatalember-figuráját, Antoine Doinelt. A film, amely tiszteleg Jean Vigo Magatartásból elégtelen című, szintén "intézeti filmje" előtt, Cannes-ban nagydíjat nyert és Truffaut legtermékenyebb évtizedének adta meg az alaphangot. Ő a 60-as években készítette a Jules és Jim-et Jeanne Moreau és Oscar Werner felejthetetlen alakításával, a 451 Fahrenheitet Ray Bradbury regényéből, a Bársonyos bőrt, a Lopott csókokat, a Családi fészket, a Mississipi szirénjét.
Az 1968-as események kissé visszavetették a "nouvelle vague"-ot - Godard maga ki is jelentette, hogy a "mozi meghalt" - Truffaut is háttérbe szorult, bár pályája hátralévő éveiben is készített még emlékezetes filmeket. Ilyen volt az Amerikai éjszaka, az ő vallomása hivatásáról, az intim hangulatú Zöld szoba, majd utolsó műve, a Végre vasárnap, Jean-Louis Trintignant-nal és Fanny Ardant-nal. Még színészként is láthattuk őt: Steven Spielberg meghívta őt a Harmadik típusú találkozások francia tudósának szerepére - tisztelegve a mester előtt. (gluck)
