Hangszer, játékszer és varázskellék
A doromb története régi korok homályába vész, csak találgatások vannak ezzel kapcsolatban. Mivel az első darabok minden bizonnyal bambuszból készültek, nem maradt fenn belőlük egyetlen példány sem. Találgatás az is, hogy a Fülöp-szigeteken kb. 15 ezer évvel ezelőtt kezdtek el dorombbal zenélni az emberek. Ázsiában szinte mindenhol ismerik, Afrikába és Ausztráliába a fehér emberek vitték el a gyarmatosítások során a dorombot. Ha már szóba került a bambusz, mint a doromb egyik lehetséges anyaga, említsük meg, hogy a mi vidékünkön inkább a fémből készült, kovácsolt változat terjedt el. De pl. Új-Zélandon erős falevelekből is készülhet, Afrikában pedig csontból is fabrikálnak dorombot. A dorombok kidolgozása és hangja nagyban függ attól, hogy egy adott kultúrában mire használják. Szerepe lehet a már említett hangszeré, de varázslatnál is használatos volt, valamint gyerekjátékként is.
Bambuszból, fémből vagy csontból
A rövid történeti felvezető után nézzük magát a hangszert. A különféle lexikonokban többféle meghatározás található, ezekből a lényeget leszűrve elmondható, hogy a doromb egy aerofon hangszer. Felépítése egyszerű: egy keret és egy rugó alkotja. Készülhet bambuszból, fából, fémből vagy csontból. Játszani rajta nem különösebben nehéz, nem igényel akadémiai képzést. Aerofon hangszereknek nevezzük azokat a hangszereket, amelyek hangját elsődlegesen a levegőben magában végbemenő valamilyen esemény hozza létre.
Egy doromb megszólaltatása a következő fázisokból tevődik össze:
- a művész a hangszer keretét egy kezével az enyhén szétnyitott fogsorához nyomja
- a szabadon maradt kezének mutatóujjával megpengeti a rugó kiálló végét.
Doromb fából és fémből
Az alaphang és a méretek
A dorombnak egyszerű felépítéséből adódóan egy alaphangja van, jó esetben ez a c hang. Ezt természetesen lehet variálni a szájüreg segítségével. A szájüreg méretének változtatásával lehet harmóniát, dallamot valamint ritmust kicsalogatni a hangszerből. Természetes hangsorából dallamképzésre a 6. és 7. felhangtól felfelé levő hangokat használják. Egy jól sikerült doromb felhangjaiból kettő oktávot is meg lehet szólaltatni. Az Európában és hazánkban elterjedt fémből készült dorombok átlagos hosszmérete 4-6 cm, keretének átmérője kb. 3-5 cm körüli.
Mozgási energiából hangot
A doromb működése tudományosabb megközelítésben úgy néz ki, hogy a megpendített rugó közvetlen közelében összesűrűsödnek a levegő molekulái, míg távolabb a vákuumhatás miatt ritkább sűrűség alakul ki. Mindez nyomás változással ill. különbséggel is jár, amikor a megpengetett rugós rész a keret rése közé ér akkor egyenlítődik ki a nyomáskülönbség. A pengetés által létrejött mozgási energiának egy nagyon kis része alakul hanggá a kiegyenlítődés közben. Ezt erősíti fel a játékos a szájürege segítségével. A hangmagasság a rugó rezonanciájától, a hangerősség az amplitúdótól függ. Egy gyakorlott játékos ezeket a fizikai jelenségeket „alakítja át” zenévé, művészetté, néha egészen különleges hatásokat is elérve.
Egy kislány bambuszból készült dorombon játszik
Ezerféle elnevezés
Phons Bakxs, holland dorombos, dorombkutató a hangszer ezer elnevezését gyűjtötte össze. Nézzünk meg ezek közül néhányat: angol: Jew's harp, trump, jaw harp; német: Maultrommel; Szicília: marranzano; olasz: scacciapensieri; japán: koukin; norvég: munnharpa; francia: guimbarde; Bali: gengong; spanyol: birimbao (nem összekeverendő a berimbau nevű brazil hangszerrel); orosz: vargan; jakút: khomus; Fülöp-szigetek: kubing; szlovák: drumbla; román: dromboi; Svájc: trümpi. Magyarul nevezik még dongónak, dorombérnak, szájdongónak vagy szájdorombnak is.
Vándorcigányoktól lehetett venni
A Kárpát-medencében, a magyar nyelvterületen a moldvai csángóknál számít autentikus népi hangszernek a doromb, máshol eredetileg nem használták a zenekarok, vagy nem tudunk róla. Ásatások leleteiből kiderült, hogy a szkíták ismerték a dorombot, ebből következtettek arra, hogy a honfoglaló magyarok is ismerhették, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. Az viszont biztosan tudható, hogy a középkorban vándorcigány kovácsok készítették és árulták a hangszert, amire inkább játékszernek tekintették akkoriban.
KF
