Hamlet: a kapocs
Amikor turnéról hallunk, sokunknak elsőre valószínűleg nem egy színházi előadás jut eszünkbe, hanem koncertek, látványos show-k és más efféle rendezvények. Most egy olyan színdarabról van szó, amelyik azért indult útjára 2014 tavaszán, hogy bő két év alatt bejárja az egész világot. A színdarab a Hamlet, valószínűleg a legismertebb drámai alkotások egyike. Nem kell irodalmárnak, még műkedvelőnek sem lennünk ahhoz, hogy ismerjük a Hamletet: több mind négy évszázados pályafutása során része lett a Föld különféle kultúráinak akkor is, ha ezek a kultúrkörök nagyon is különböznek egymástól. A Hamlet tehát egyfajta interkulturális kapocs – érthető, hogy a londoni Shakespeare’s Globe Theatre éppen ezt választotta a Bárd művei közül, hogy turnéra induljon vele.
Egy évforduló és egy projekt
2014 Shakespeare születésének 450., halálának 400. évfordulója – ez ennek a grandiózus és példa nélküli színházi vállalkozásnak a közvetlen apropója. Emellett Dominic Dromgoole, a Globe művészi igazgatója felhívja a figyelmet arra , hogy Shakespeare művészetében mindig szerepet játszott a turnézás, az úton levés, új nézők („fresh ears”) megszólítása; 1608-ban, alig néhány évvel a darab megszületése után egy hajón adták elő, Jemen partjainál. Dromgoole, aki ennek az új produkciónak a rendezőjeként is részt vesz a projektben, szeretné minél több új nézővel megismertetni ezt a csodálatos, ikonikus, sokszínű darabot („this wonderful, iconic, multifarious play”). Azonban a szórakoztatás mellett a turné kutatási célokat is szolgál; a Globe már évek óta foglalkozik a közönségtől való adatgyűjtéssel, és a mostani projekt is azt célozza, hogy minél pontosabb képet kapjanak a shakespeare-i dráma globális hatásáról. A kutatás egy online kérdőív segítségével zajlik, amit bárki kitölthet, miután részt vett a Globe to Globe Hamlet valamelyik előadásán.
A Margitszigeten
A turné 21. állomása Magyarország volt: 2014. június 21-én a társulat a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lépett fel szép számú közönség előtt. Az alkalom több szempontból is különleges volt: egyrészt a már a helyszín megközelítése sem történhet hagyományos keretek között: a víztorony köré épített – és nemrég felújított – színpad és nézőtér tulajdonképpen egy park közepén található; másrészt szabadtéri előadásról volt szó, ami az általában zárt térben játszott színházi darabok tekintetében merőben szokatlan (még akkor is, ha maga a Globe is nyitott tetejű építmény – de mégiscsak erősen zárt struktúra). Ráadásul a színpad hatalmas: mintegy háromszor ráférne a Hamlet tulajdonképpeni puritán színpada, amely a tér közepén lett felépítve. Szokatlan volt még a három kép- és szövegkivetítő is egy átlagos színházlátogató számára. A társulat azonban olyan dinamikus játékot adott elő, amelyik képes volt betölteni az a helyszínt, és a néző egy idő után már az időnként elvonuló repülők vagy mentőautók zajára sem nagyon figyelt.
Színészek és szerepek
A színpadkép tehát igen puritán volt, mindössze néhány paravánból, padokból és ládákból állt, amelyeket viszont nagy virtuozitással kezelt a tizenkét színész – akik összesen több mint két tucat szerepet adtak elő. A szerepösszevonások ráadásul az sokszor az orrunk előtt történtek, a színészek egy-egy köpeny fel- vagy levételével jelezték, hogy másik karaktert játszanak; mintha szándékosan rá akartak volna erősíteni a szerepösszevonások teremtette kapcsolatokra, illetve ki akarták volna emelni a karaktert, aki viszont sosem vett részt összevonásban – Hamletet. Ladi Emeruwa anglo-afrikai Hamlete rendkívül izgalmas választás volt, és nem csak az olyan a shakespeare-i szellemhez jól illeszkedő nyelvi poénok kedvéért, mint amikor Gertrudis arra kéri fiát, hogy ne legyen már annyira sötét a tekintete. Emeruwa-Hamlet maga volt az elidegenedés, aki éppen annyira kilóg a környezetésből, mint amennyire kényszerűen beleágyazott. Remekül működtek a darab további szereplői is, egy multikulturális társulat tagjai. Színész és szerep – két különböző koncepció, amelyek nincsenek egymáshoz tapadva. És ha számba vesszük, hogy a társulat nem kisebb nézőközönséget igyekszik megszólítani ezzel a turnéval, mint az egész színes világot, a játszók sokféleségét akár tekinthetjük szimbolikusnak is.
A magyarországi bemutató után Szlovákia, Csehország, Ciprus, Izland, majd az Egyesült Államok következik. Így járja be a Globe a glóbuszt.
További érdekes oldalak:
Kerek Roland cikke
