Bevezető gondolatok
Az 1930-as évek során Babits Mihály (1883-1941) olyan befolyásos irodalmi intézménnyé vált, mint korábban Kazinczy Ferenc vagy Vörösmarty Mihály. 1933-tól kezdve egyedül szerkesztette a Nyugatot, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, ő döntött a Baumgarten-díj odaítélésében. Eközben a világ megállíthatatlanul sodródott egy újabb nagy háború felé, szaporodtak a vészjósló jelek belföldön és külföldön egyaránt. A költő pedig egyre több egészségügyi panasszal, betegséggel küzdött; 1938 telén megműtötték a torkában növekvő daganatot, minek köszönhetően elvesztette a hangját. Utolsó nagy versének, a Jónás imájának kezdő sora egyszerre értelmezhető szinte szó szerint és átvitt értelemben: „Hozzám már hűtlen lettek a szavak”. Még néhány évet élt, de ezekben az utolsó években hatalmas mesterművek keletkeztek; közülük is kiemelkedik a Jónás könyve (1937-1938).
A tétel kifejtése
Hasonlóságok és eltérések. A négy részből álló hosszú vers, a Jónás könyve tulajdonképpen parafrázis: a bibliai Jónás próféta könyvét követi témájában, szerkezetében. Azonban már a cím is jelzi az eltérést az Ószövetség különös történetétől: kimarad belőle ugyanis a próféta szó, amely mindkét műnek kulcsfogalma. Mit is jelent ez a hiány? Ehhez először vizsgáljuk meg, miért is annyira különös a Jónás próféta könyve: az Ószövetség prófétai könyvei közül ez az egyetlen olyan könyv, amely nem a próféciákról, hanem a próféta személyéről, magatartásáról szól. Emellett meseszerűsége miatt is kiemelkedik a Biblia többi szövegrésze közül. Mind a bibliai, mind a babitsi Jónás a kapott feladat teljesítése helyett kezdetben szeretné inkább a hiányt „megtestesíteni”: elfut a prófétaszerep elől.
Egy kicsit bűnösebb figura. A két Jónás-figura azonban sok szempontból eltér egymástól. Babits Jónása sokkal esendőbb, vagyis sokkal emberibb a bibliai alaknál: míg az ószövetségi történet hőse a viharba került hajó fedélzetén maga kéri, hogy társai dobják vízbe, mert az ő megfutamodása miatt bünteti őket az Isten, addig a babitsi figura inkább azt kéri, hogy „Hagyjatok itt megbujni a fenéken”. Miután pedig a hal gyomrában bűnbánatot gyakorolt, és valóban elment Ninivébe a város ellen „kiáltani”, a városban – a bibliai történettel ellentétben – nem hallgatnak a szavára, inkább kigúnyolják: úgy tűnik, dühe jogosabb, mint bibliai tükörképéé, hiszen a prófétai könyvben a város teljes lakossága azonnal bűnbánatot gyakorol. Jónás azonban elkövet még egy bűnt: noha az ő feladata csak a prófétálás lenne, magára vállalja a város elpusztításának küldetését is, vagyis túllépi a saját hatáskörét.
A tök példázata. Babits hatalmas költeménye nemcsak szövegében, stílusában (rendkívül sok benne az élőbeszédszerű fordulat, amely archaikus kifejezésekkel keveredik), hanem szerkezetében is eltér a bibliai könyvtől. Erre az egyik legszemléletesebb példa a tök-példázat. A Jónás könyve negyedik részének a vége jócskán kibővíti az eredeti cselekményt: az enyhet adó bokor Babitsnál a kissé közönségesen és mulatságosan hangzó tök, melynek veszte miatt még inkább lefokozott Jónás siráma, és még nagyobb a kontraszt a növény iránt és a város iránt érzett szánalom között; igen élesen világít rá az emberi korlátoltságra. Jóllehet nem bánta meg minden ninivei a bűneit, néhány emberre azonban hatottak Jónás szavai; az Istennek ez is elég, hogy esélyt, időt adjon a bűnös városnak. Végezetül az Úr hosszan tanítja Jónást, mire válaszul hősünk csak hallgat, amit értelmezhetünk egyszerű beletörődésként is, de úgy is, hogy végre hinni kezd. Babits nem adja kezünkbe a kulcsot, emiatt mindkét értelmezési lehetőség komplex módon, egyformán is érvényes lehet.
Lírai önéletrajz. A bibliai szöveget megidéző vers tehát a prófétaszerep kötelezettségeinek témáját építi tovább. Azonban ha távolabb lépünk a szoros szövegértelmezéstől, új értelmezési lehetőségekkel is számolhatunk. Babits Mihály kései költészete – egyébként a későmodern trendeknek megfelelően – jellemzően az én problematikus mivolta köré épül. Ki vagyok én? Mi a szerepem a világban, mi a szűkebb közösségemben? Ha Jónást a költői én tükörképének, alakmásának tekintjük, akkor a felszíni a felszíni történet mögött kirajzolódik egy sajátos lelki önéletrajz, amely a költői szerepfelfogással való küzdelmet is jelentheti. Életrajzi kapcsolatokat is találhatunk, hiszen a költő első pályaszakaszában inkább taszította magától a közéleti („prófétai”) szerepet – a váltást az 1916-os Húsvét előtt című heves érzelmeket mozgató háborúellenes verse jelentette. Ebből a nézőpontból a Jónás könyve egyfajta számadásnak is tekinthető, melyben a költő végigtekint életén, és azt látja, hogy hiába próbált, nem tudott elfutni bizonyos szerepek elől.
A tétel összegző leírása
Babits életművének egyik záró darabja a Jónás könyve. Bibliai parafrázis ez a hatalmas vers, ám egyszersmind lírai önéletrajz is, amelyben a lírai én önmagát Jónás figurájába tükrözi, és így rajzolja meg a prófétaszerep problematikusságát. A szerepfelvétel – ahogy az ironikus hangvétel is – eltávolító, elidegenítő hatású, ám egyszersmind objektívabb megfigyelésre is lehetőséget nyújt.
Kerek Roland
