A graffiti egy Amerikából származó fogalom, ám maga a szó görög eredetű melynek jelentése: felirat. Falfirkákat már az ősember is készített, ám ezeket barlangrajznak hívjuk. Mivel az ősember még nem volt írástudó és úgy gondolta hogy akkor lesz sikeres a vadászatuk ha isteneiknek rajzokat készítenek és ábrázolják az állat leölését, ezért készültek az első barlangrajzok. Ezek az őskori festmények a művészettörténetben igen fontos szerepet kaptak, hiszen ezeket tartjuk az ember első önkifejező eszközeinek. A modern kor falfestményeit már nem ítéljük meg ilyen egységesen. Sokan tartják művészetnek a graffitit, ám sokan barbár rongálásként ítélik meg.

A graffiti az 1960-as években kezdett elterjedni világszerte. Bár a graffitisok általában anonim személyek, akik legfeljebb egymás között ismertek, mégis kikerülnek közülük neves személyek úgy, mint például Keith Haring. Természetesen minden graffitinak eltérő művészeti értéke van, egyik-másik valóban nem több mint polgárpukkasztó rongálás, azonban jó pár olyan graffiti elhíresült, amely óriási csodálatra tett szert. Ez különösen igaz a térhatású utcai festészetre. A graffiti úgy lehet a legpontosabban meghatározni, hogy köz vagy magántulajdonra rajzolt, festett, írt, karcolt, vagy vésett alkotás.

Általában spray-el készítik, sokszor előrajzolás nélkül, de arra is van példa, hogy sablon segítségével fújnak fel egy rövid üzenetet vagy egy logót. A graffitikat általában tagelik, azaz aláírással látják el, ám sok esetben nincs is graffiti, csak a tagek rondítják frissen vakolt házak falait. Spray-en kívül szoktak használni filcet melynek több formája a vízfilc, a lakkfilc, és a t-filc is elterjedt. Vannak, akik festékhengerekkel dolgoznak, az így készült graffitik két vagy több színűek. A graffiti egy drasztikus változata, amikor egy üveg felületre kővel vagy egy éles tárgyal karcolnak.

A graffiti hátterében több minden húzódhat. Részben az exhibicionizmus, az alkotás vágya, részben csak annyi hogy a graffitis meg szeretne mutatni magából valamit, esetleg egy adott helyszín indít el egy gondolatot az alkotóban. Persze nem minden esetben beszélhetünk alkotói kifejezésről, sokszor szimplán vandalizmusból készítenek falfirkákat, melyek igénytelensége jól tükrözi céltalanságukat. Éppen ezért a graffitizás általában rongálásnak minősül és törvénybe ütköző. Mégis elhagyatott területek, például gyárépületek falain megengedetté teszik a graffiti készítését. Ez azonban újabb problémákat vet fel azok körében, akik szeretnének hódolni szenvedélyüknek. Ha valahol ugyanis legálisan lehet festeni, ott előbb utóbb meg is jelennek graffitisok. És mivel néhány óra alatt elkészülnek művükkel, szívesen mennek sűrűbben vissza rendszeresen, hogy újakat készítsenek. Ám mivel a rendelkezésre álló hely gyorsan fogy, ezért idővel egymás graffitiját kezdik átfesteni, ami azonban konfliktusokat szülhet. Sokszor a graffitisok csoportokba verődnek abból a célból, hogy megvédjék sajátjuknak kikiáltott territóriumukat.

Te mit gondolsz? Barbár rongálók, vagy művészek a graffitisek? Válaszodat írd meg kommentben!