Fellini élt, él és élni fog

Alig pár éve, hogy a zseniális olasz filmrendező, Federico Fellini elhunyt. Felesége, és számos filmjének főszereplője, Giulietta Masina pár hónapra rá követte. Belehalt a bánatba. Kedvenc színésze, Marcello Mastroianni azóta már szintén halott.

Maga a Fellini-életmű azonban semmiképpen sem a szomorúságról, a gyászról szól, sőt. Bár minden filmje elgondolkodtató és soknak drámai a vége, a nevetés és egyfajta groteszk humor mindenképpen meghatározó részük. Gondoljunk csak az Amarcord őrült nagypapájára, aki gyakorlatilag az egész film alatt azt hajtogatja: "Nőt akarok!", vagy ott van ugyebár a rém kövér trafikosnő kalandja a gyerekekkel. A kövér nők iránti mélységes vonzalom persze sokat elmond a filmek képi világáról. Mint a legtöbb nagy rendező, Fellini is gyermekkori emlékeiből építette fel filmjei nagyrészét, különösen a koraiakat.

A Puskin moziban ezúttal gyakorlatilag az életmű bemutatásra kerül sor október második felében. Néhány kedvencünket külön ajánljuk:

Az Édes élet olasz címe, a Dolce vita mára már fogalommá vált, bár sokan nyilván nem is tudják, hogy honnan ered. A fim fénypontján a gyönyörű, buja Anita Ekberg egy római szökőkútban fürdik (figyelem: a Csinibaba című magyar filmben fontos szerep jutott ennek a jelenetnek), míg Mastroianni vágyakozva nézi azokkal a nagy szemeivel. Ezért a jelenetért érdemes lenne végigülni az egész filmet, még akkor is, ha semmi más nem történne benne. Pedig történik.

A már említett Amarcord, vagyis Emlékezem e sorok írójának egyik kedvence, egy álmos olasz kisváros hibbant lakóit mutatja be egy gyerek szemén keresztül. A szép, de kikapós kofa, Vegye-vigye, a szexőrült nagypapa, a törpe apáca és a nagymellű trafikosnő portréi olyan tökéletesen vannak megrajzolva, és olyan emberséggel és humorral vannak ábrázolva, hogy aki látta a filmet, az mindig emlékezni fog rájuk.

Az Oscar-ral is díjazott Casanova talán Fellini leglenyűgözőbb látványvilágú filmje. A híres nőcsábász, akit a zseniális kanadai színész, Donald Sutherland játszik, egyszerre finnyáskodó perverz, nagyvonalú világfi és szenvedélyes szerető.

A Cabiria éjszakái és a Júlia és a szellemek egyaránt Giulietta Masina, Fellini felesége jutalomjátékai. Az amúgy csúnyácska Masina a filmvásznon teljesen átlényegül és megszépül, ahogy például ez történik az Országúton-ban is, Fellini talán leghíresebb, szintén Oscar-díjas filmjében.

Ízlésekről ugyebár nem lehet vitatkozni, és nem csak az ajánlott filmek a jók. Itt lesz több korai film is, mint például A varieté fényei, vagy a Fehér sejk, ami révén először lett ismert a mester, vagy a Bikaborjak, de lesznek olyan rövidfilmek, mint például a szintén Anita Ekberg bájaira épülő Dr. Antonio megkísértése, vagy a még előttünk is ismeretlen Toby Dammit.

Fellini körülbelül olyan a filmben, mint Shakespeare az irodalomban. Kötelező nézvény.