Adaptáció: olvasat
Bevett szokás, hogy a magyarórán kötelező olvasmányhoz megnézünk egy filmadaptációt, hogy jobban el tudjuk képzelni a műben ábrázolt világot. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni azt, hogy a filmadaptáció nem más, mint egy a lehetséges olvasatok, értelmezések közül, és ebből a szempontból a saját olvasatunk mellé állítható alternatívául; azonban szintén általános tapasztalat, hogy saját olvasatunkat, ha teljesen felülírni nem is, de képes alapjaiban megváltoztatni egy feldolgozás.
Különösen, ha egy olyan műfaji szempontból összetett műről van szó, mint Káel Csaba 2002-ban bemutatott Bánk bán-filmje.
Tragédia és opera összetett hagyománya
A különös évfordulón, 800 évvel a történelmi királynégyilkosság után időszerű újra elővenni az immáron tizenegy éves film témáját, és megvizsgálni, mint jelent nekünk ma ez a mű; különös tekintettel persze az iskolai levetítés lehetőségére. Azonban már ezen a ponton fontos hangsúlyoznunk, hogy Katona József tragédiája és a film között korántsem olyan közvetlen viszony áll fenn, mint például Tolsztoj Anna Kareninája és a belőle készül 2013-as Joe Wright-féle mozifilm között. Amikor ugyanis a Katona-féle Bánk bán adaptációjaként nézzük a filmet, valójában Erkel Ferenc 1861-ben bemutatott operájának filmre viteléhez van szerencsénk. Igaz, Erkel az opera librettójának írására kedves szövegíróját, Egressy Bénit kérte fel, aki a Katona-szövegre támaszkodva készítette el a leendő opera szövegkönyvét még 1851 előtt. Az áttétel mindazonáltal így is kettős: Katona művétől Erkel megkerülésével nem juthatunk el a Káel-féle adaptációig, legalábbis jelentős értelmezési deficit nélkül nem. Ráadásul mindehhez hozzátartozik az is, hogy Káel nem az eredeti, Egressy-féle librettót használta a forgatókönyv alapjául, hanem az 1930-as években a Rékai Nándor által átdolgozottat, amelyet a végül 1939. március 15-én (kilencvenegy évvel a híres nemzeti színházi Bánk bán-előadás után) bemutatott, dramaturgiailag és szcenikailag is felújított operához készítettek el. Két meghatározó jelentőségű mű, a Bánk bán című tragédia és a Bánk bán című opera a hagyományfúziójának eredményeként jött létre tehát a film.
Befogadói nehézségek
A film befogadhatósága szempontjából számíthatunk nehézségekre, amelyek elsősorban a komplex műfajiságának köszönhető. A körülbelül 16. századi keletkezésű opera már önmagában is összetett, művészeti és műfaji kereteket feszegető műfaj. A romantika különösen kedvelte, hiszen ekkor egyébként is sok összetett formájú és műfajiságú mű született (gondolhatunk például a verses regényekre vagy az elbeszélő költeményekre). Ha a két művészeti ág (a zene és az irodalom, azon belül a dráma műneme) találkozásából született opuszt egy harmadikkal, a filmmel is összekapcsoljuk, számíthatunk arra, hogy az eredmény nem feltétlenül fog átfogó tetszést aratni: túl sok a szempont, aminek meg kell felelnie. Előfordulhat, hogy a diákok között akad operaismerő és -látogató, neki különös lehet az, hogy hiányzik az operánál megszokott színházi jelenlét, valamint a zenei tisztaság, amit egy erre a célra épített terem biztosítani képes, egy televízió vagy akár egy rendkívül modern berendezésekkel bíró vetítőterem azonban nem. A zenei élmény csökkentett színvonala pedig nem kedvez az alkotás erőteljes operai vetületének. Ehhez járul még hozzá az énekbeszédből fakadó fokozott teátralitás – széles gesztusok és a reálistól eltérő reagálási módok –, amely ugyancsak idegennek tűnik egy filmben (noha láthatunk példát arra is, amikor éppen ez a stilizáltság válik a mozgókép erősségévé). Az operafilm műfaja tehát problematikus a befogadói oldalról.
Vizuális gazdagság
A Káel-film ugyanakkor erőteljes vizuális megjelenítéssel ábrázolja a lovagkori királyi udvart és az azon kívül zajló eseményeket, amely segít a cselekmény megértésében is. A Katona-tragédiában az egyes szereplők által érzékelt valóság ugyanis annyira összetett (köszönhetően például a mellékajtók mögött hallgatózó karaktereknek, akik hallják, de nem látják a néző előtt zajló jelenetet), hogy ha nem áll módunkban megtekinteni egy színházi előadást, a film sokat hozzáadhat a történések rekonstruálásához is. A korhű jelmezek, a robosztus falak, íves mennyezetű termek folyosók ugyanakkor el is távolítják a közösségi és magántragédiát a szemlélőtől, mintegy történelmi kontextusba utalva azt. A szereplők számára hatalmas tétje van az eseményeknek, a néző számára kevésbé; ő viszont egy rendkívül gazdagon díszletezett világot kap cserébe.
További érdekes oldalak
A Bánk bán-film
Kerek Roland cikke
