Sebők Imre egyszerű paraszti családban nőtt fel a század elején. Gyermekként nem tanult rajzolni, tehetsége azonban egészen korán megmutatkozott, s mint utólag kiderült: a lehető legjobb helyen és időben. Rajzait, melyeket az utcajárdára skiccelt fel, meglátta Pólya Tibor a neves festő-grafikus, aki többek között Krúdy Gyula és Karinthy Frigyes munkáihoz készített szenzációs illusztrációkat. A kis Sebők tehát Pólya Tibor műtermébe került festőinasnak.
Sebők Imre pedig többszörösen meghálálta pártfogója segítségét, gondoskodását. Szorgalmasan tanult, s képezte is magát. A műteremben számos korabeli grafikus és festő tehetség fordult meg, Sebők Imre pedig figyelte a technikájukat és tanult tőlük. Pólya pedig igazán körültekintően egyengette védence útját: beajánlotta Feics Jenő valójában gazdag ifjaknak fent tartott rajziskolát vezetett, azonban a fiatal zseni tehetségét és barátja ajánló szavait nem hagyhatta figyelmen kívül. Sebők Imre tehát bekerült előbb a Feics-iskolába, majd innen egyenes út vezetett a képzőművészeti iskolába, ahol Bernáth Aurél és Glatz Oszkár tanítványa lett.
Bár pályafutása szépen ívelt felfelé, azonban az anyagi mutatók már messze nem voltak ilyen fényesek: Sebőknek dolgoznia kellett, s így idő előtt abbahagyta tanulmányait. Helyzetében javulást az hozott, hogy sikerült munkát találnia 1932-ben, mégpedig a Tolnai Világlapjánál, ahol illusztrálnia kellett az egyes lapszámokat. Később más lapoknál is munkát vállalt, így a Magyar Cserkész, a Délibáb és az Antenna című lapoknál. És persze illusztrációt, címlapot készített az akkoriban közkedvelt "filléres regények"-nek.
Sebők Imre népszerűvé vált. Szorgalmasan, szinte erő felett dolgozott, s ontotta magából a csodálatos illusztrációkat - elsősorban ifjúsági regényekben találkozhattunk munkáival. Bár a háború előtt Kanadába hívták, hogy ott képregények rajzoljon, ő itthon maradt. A háború után röviddel megszűnt a Tolnai Világlapja, így más munkát kellett keresnie. Dolgozott többek között a Pesti Izé című vicclapnál, melynek olyan neves munkatársai voltak, mint például Korcsmáros Pál.
Mikor sorra megszűntek az addig ismerős lapok, Sebők Imre propagandakiadványok illusztrálásából élt meg. Ilyen volt a Rendőrség vagy a Belügyminisztérium Kiskönyvtára. Az ötvenes évek második felében végre elindultak olyan új lapok, melyeknek a profiljába belefért a (megtűrt) képregény is. Folytatásos képregényeket rajzolt innentől kezdve Sebők többek között a Pajtásnak, a Fülesnek, a Képes Nyelvmesternek vagy a Magyar Ifjúságnak. Ekkor vált szinte állandó alkotótársává a szövegíró Cs. Horváth Tibor.
Élete végén, kikerülve a napi munkák mókuskerekéből hét igazi remekművet hagyott maga után, hét csodálatos szépségű képregényt. A párizsi Notre Dame, Ben Hur, A mayák kincse, Robin Hood, Koldus és királyfi, A kétéltű ember és az Odüsszeia. És persze készített egy sor meseszép rajzfilmet is mint A kőbaltás ember, a Monte Cristo grófja, a Ben Hur, a Robinson Crusoe, a Kincses sziget és a Nagymedve fiai.
1980-ban hagyott itt bennünket.
