Minden, a filmet szerető és értő ember a művészmozikban kezdi "pályáját", olyan, még nem kanonizálódott, nem klasszicizálódott filmekkel, amelyeket azonban mégis a legenda, a mítosz légköre vesz körbe. Egymásnak adjuk ilyenkor a drótot: ezt a filmet meg kell nézni! Olyan filmek ezek, amelyekbe sokan beleszeretünk fiatal korunkban. S közben óhatatlanul a filmművészetbe is beleszeretünk.
A lelkesedés és a szerelem első heves percei után jön az elmélyülés ideje, ilyenkor kezdünk el tudatosan filmeket nézni, illetve olvasni róluk. A Filmrendezőportrék olyan írásokat tartalmaz, amelyek e "szerelmes" korszak filmjeiről szólnak, korántsem csak az éppen "szerelmeseknek". A kötet segít bennünket, hogy friss élményeinket, érzéseinket nagyobb távlatba helyezzük, tudássá alakítsuk át. Nem is olyan régen misztikus ámulattal néztem én is Greenaway Párnakönyvét, jókat derültem Joszeliani Agyő, édes otthonán, sírtam is, mégpedig Kieslowski Három szín: piros című filmjén, no és persze kiborultam az Undergroundon vagy a Két angol lányon.
Igen fontos filmekről és rendezőkről van szó, legtöbbünket ezen filmek ismertetnek meg a filmművészettel. A könyvet olvasva el tudjuk helyezni az egyes alkotókat és filmeket az életművön és a filmtörténeten belül, folyamatában látjuk a dolgokat. Egy-egy cikket persze mindig olvashatunk a filmek bemutatója után, egységes keretbe foglalva azonban még nem nagyon találkozhattunk ezen alkotókkal és műveikkel.
"A film, a filmművészet világa átalakulóban van, sokszor kerül éles viták középpontjába" - írja az Osiris filmes sorozatának szerkesztője, Zalán Vince a könyv bevezetőjében. A digitális korszakkal kapcsolatos hatalmas változások közepette azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a filmművészet mai zsenijeiről, az olyan makacs, sajátos világképüket tudatosan építő és továbbvivő rendezőkről, akik a technikai átalakulás közepette valami mélyen eredetivel, mélyen filmessel szólítják meg a közönséget. Nem a technikával sokkolják a nézőt, nem varázsolnak, hanem alkotnak, ki csendesen, félrevonultan, ki a modern filmrendező csodabogár és bohém köpenyébe bújva.
A Coen testvérek, Greenaway, Haneke, Joszeliani, Kaurismaki, Kieslowski, Kubrick, Kusturica, Leigh, Panahi, Paradzsanov, Rivette, Rohmer, Takeshi, a Taviani fivérek, Trier és Woo portréját találja tehát az olvasó ebben az esszégyűjteményben, amelyet jeles magyar filmkritikusok és az új, fiatal kritikusnemzedék tagjainak írásaból állított össze a kiadó.
Vegyes tehát a kötetben szereplő rendezők listája, többek között megtaláljuk az amerikai film egyik legszabálytalanabb rendezői karakterét (Kubrick), az Európa és Amerika között hidat teremtő Coen fivéreket, korunk egyetlen irányzatának, a dán Dogmának frontemberét (Lars von Trier), a francia új hullám mai napig alkotó nagy öregjeit (Rivette, Rohmer), a legposztmodernebb rendezőt (Greenaway), s a "keleti szél" rendezőit (Takeshi, Woo), csupa olyan nevet, akik nélkül nincs modern filmművészet, nincs modern film.
A kötet leginkább ösztönző jellegű munka, a friss moziélményekből a filmtudomány, a filmtörténet felé vezeti az olvasót, diákokat, tanárokat, mozibarátokat egyaránt.
- Filmrendezőportrék (szerk.: Zalán Vince; Osiris, 2003)
