A köz és a média

Mi is a média? Általában a „médium” kategóriába soroljuk az elektronikus és a nyomtatott újságokat, napilapokat, magazinokat, valamint a rádió- és televíziócsatornákat, és ezek összességét nevezzük médiának. A médiumok közös jellemzője, hogy valamilyen formában tájékoztatnak, információkat tesznek elérhetővé bizonyos rétegek vagy nagy tömegek, de mindenképpen emberek egy csoportja számára. A latin medium szó eredeti jelentése: „közép; köz; közjó; közvagyon”, többesszáma: media. A szót Magyarországon az 1970-es években kezdték el használni külföldi mintára, mivel a sajtó kifejezést hagyományosan csak az írott sajtóra használták. A szóválasztás is mutatja, hogy a média valamiféle közösségi, közérdekű dolgot jelöl, célját és alapvető jellegét tekintve a média eleve közszolgálati.

Az írott sajtó hagyományosan a művelt, írni-olvasni tudó közönség számára íródott, témái a kultúra, politika köré csoportosultak. Az írás-olvasás elterjedésével, és főként a rádió, televízió színre lépésével azonban megváltozott a helyzet. A sajtó termékei széles körben elterjedtek, a rádió, tévé adásait már nem csak az írástudók értették. A XX. század elején a nyugati országokban felismerték: a média kiválóan használható eszköz a nép művelésére, oktatására, a kulturális színvonal emelésére. A média állami monopólium volt: az adások szigorúan ellenőrzöttek voltak, és mivel kevés csatorna létezett, biztonsággal lehetett tudni, hogy mindenki nagyjából ugyanazt az adást nézi. Így a média közös élményt is nyújtott, beszédtémát adott a közönségének. Két alapvető elvárás volt mindig is a közmédiával szemben: minél szélesebb réteghez eljusson –, tehát legyen technikailag, anyagilag elérhető –, és magas színvonalt képviseljen, oktasson, tájékoztasson, szórakoztasson.

Kereskedelmi csatornák

Európában az 1950-es, ’70-es években megjelentek a profitorientált, kereskedelmi célú rádió- és tévéadók. Közép-Kelet Európában, így Magyarországon is, ez később történt, a kommunista rendszer leváltásakor. Ezeknél az úgynevezett kereskedelmi csatornáknál világszinten megfigyelhető, hogy elsődleges szempontjuk a műsorok népszerűségének növelése, hiszen profitorientált vállalkozásokról beszélünk. Számukra a legfontosabb, hogy minél többen nézzék a műsort, így a műsorok közé, illetve közepébe szúrt hirdetéseket minél többen lássák, és ezzel nőjön a hirdetésekből származó bevételük. Ez eredményezte azt a tendenciát, hogy túlsúlyba kerültek a „szenzációhajhász”, alacsony kulturális színvonalú műsorok, mert ezeket sokan megnézik. A kulturális szint emelése, a színvonalas szórakoztatás helyett a cél az igények kiszolgálása, tehát a műsor színvonala igazodik a célközönség igényéhez, színvonalához. Ez a folyamat valószínűleg kölcsönös: az ilyen műsorok terjedésével a közönség kulturális igénye is csökken. Így a szórakoztatás mint cél előtérbe került, hiszen ez vonzza a legnagyobb közönséget.

A tömegszórakoztatásnak Európában hosszú évszázadokra visszanyúló hagyománya van. Jó példa erre az ókori Rómában népszerű gladiátorjátékok, de Shakespeare korában a színház is nagyjából így működött. Bár napjainkban a Shakespeare darabok a magas irodalmat, magas kultúrát képviselik, annak idején a színház nagy tömegeket vonzott. A szegényebb, iskolázatlan rétegből származók olcsó állójegyeket vettek, és gyakran belekiabáltak az előadásba, vagy éppen megdobálták étellel a rosszul alakító színészeket. A színházba járás mellett másik kedves szórakozásuk a „bear-baiting”, vagyis a medvék kutyákkal való harcoltatása volt. A színház tehát nem volt egy előkelő szórakozási forma. Ezért is lehet, hogy Shakespeare történeteiben is rengeteg az erőszak és az emberi dráma (csak úgy, mint napjaink szappanoperáiban, sorozataiban). Erről írta Darvas Szilárd költő-humoristánk, Shakespeare a mellényzsebben című költeményében: „...többi hányva lesz kardélre, / s csak a néző marad élve.”

A kereskedelmi média megjelenésével tehát a közmédia új kihívással találkozott. A kereskedelmi adóknak is kötelezettsége van bizonyos közszolgálati műsorok sugárzására (pl. híradó, időjárás-jelentés), azonban az eddigi népművelő, kulturális célokat a nagy tömegek szórakoztatása váltotta fel. Az állam ezért külön csatornákat tart fenn közszolgálati célokra. A közmédia egyszerre kell megfeleljen annak az elvárásnak, hogy továbbra is értékeket adjon tovább és őrizzen meg, fenntartva kulturális színvonalát, és annak, hogy közben népszerű legyen a tömegmédia térhódítása mellett is.

A közmédia lehet népszerű?

Szeptember 6-án tartották a Közmédia Napját az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) szervezésében. A rendezvényen magyar közszolgálati adók képviseltették magukat legnépszerűbb műsoraikkal, tévés és rádiós személyiségeikkel. A belépés ingyenes volt, és kb. 30 ezer látogatót vonzott. Ők részt vehettek vetélkedőkön, beszélgethettek és fotózkodhattak tévés személyiségekkel, bepillanthattak a műsorok készítésének részleteibe, illetve voltak társadalmi célú programok, családi- és gyerekprogramok, kulturális, vallási, női, sport- és zenei műsorokhoz kapcsolódó programok, ezen kívül népszerű magyar előadók koncertjei várták a nagyérdeműt. Az esemény nagyszabású volt, és biztosan rengeteg előkészületet, szervezést igényelt. Ebből is láthatjuk, hogy a közszolgálati média fenntartói arra törekednek, hogy népszerűsítsék a közmédia csatornáit, hogy minél nagyobb tömegeket elérjen, és őket népszerű, de mégis színvonalas műsorokon keresztül szólítsa meg.

A közszolgálati csatornák hagyományos tekintélye mára a múlté: a csatorna egy a sok közül, amiből választhat a közönség, ráadásul az interneten található tájékozódási és szórakozási lehetőségek további konkurenciát jelentenek. A közmédia ma már nem kívánja oktató módon megmutatni, megszabni az utat a közönség számára, viszont szeretne megőrizni és továbbadni bizonyos értékeket, bemutatni az életet a maga sokszínűségében, és valamiféle színvonalat képviselni ebben a sokféleségben. Mindeközben igyekszik felhívni a figyelmet a társadalmi kérdésekre, és kulturális morzsákat szórni az arra nyitott közönség elé.

További érdekes oldalak:

• A cikkhez gondolatébresztőként és információforrásként Koltay András A közszolgálati média fogalma című írása szolgált
• A közszolgálati média helyzete 
• Közszolgálati televíziózás Közép- Kelet- Európában
• A közmédia napja az MTVA honlapján
  

Ónodi-Szabó Lenke cikke