Diadalmas Ámor  

Menekülés az élet

Ki ez az önmagát szegény festőnek nevező, gyilkosságért körözött férfi? Zseniális művészi alkotásokat készítő bűnöző? Vagy csak határait fel nem ismerő bohém? Vagy mindez egyszerre? Az 1573 és 1610 közötti néhány évtizedbe belezsúfolt élet végletessége mivel magyarázható?

Caravaggio – polgári nevén Michelangelo Merisi – a kor hatalmas és gazdag embereinek festett jellemzően botrányt kavaró műveket. Kora művészeti elvárásai ellen lázadva lett a manierizmus, majd a XVIII.  század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő művészévé. Forradalmian új stílusa – s egyben védjegye – a fény és árnyék kontrasztján alapul, s nemcsak a közvetlen kortársakra hatott, hanem jóval később nagy filmrendezőket ihletett meg. Abban is lázadónak számított, hogy elvetette a bibliai témák hagyományos, eszményített és patetikus értelmezését, modelljeit az utcán fogadta fel, nem érdekelve, hogy Krisztust egy férfiprostituáltról, Szűz Máriát egy hírhedt utcalányról formázza meg, vagy valamelyik szent arcával egy mosdatlan és ápolatlan koldusként találkozott az utcán sétáló kortárs. A vallásos jeleneteket is életszerűen festette meg. Így fordulhatott elő, hogy a Szent Péter keresztre feszítéséről készült képen a hóhér talpa épp annyira koszos, amennyire egy utcán mezítláb járó emberé csak lehet. Látjuk a figurákon a fáradságos testi munkát és „érezzük” a kemény testi munkát végző emberek testi kipárolgásának nehéz szagát…

Szent Péter keresztre feszítése (1601)

Az agresszív és nehéz természetű Caravaggio pályája elején rengeteget nélkülözött, s bár később a tehetős főúri (pl. Sforzák) és egyházi pártfogóknak köszönhetően (Francesco Maria Del Monte bíboros Róma vezető műértőinek egyike volt) már jobban élhetett volna, rendszeresen keveredett erőszakos helyzetekbe, verekedésekbe és botrányokba. Erőszakos tettei miatt szinte állandóan menekült valamelyik itáliai városból a másikba, egyik ilyen alkalommal íródott a cikk bevezetőjében olvasható könyörgő levél is.

1606. május 29-én egy verekedéssé fajult vitában megölte Ranuccio Tomassonit, a tanúk szerint önvédelemből. A gyilkosság előzménye két rivális banda féltékenységi vagy ki nem fizetett tartozás miatt kialakult konfliktusa volt, a verekedést is előre egyeztették. Hogy a gyilkosság is tervezett volt-e, ez nem derült ki. S bár Caravaggio maga is megsebesült, ebben az esetben a pártfogók sem segíthettek. Menekülnie kellett.

Korai festészete és a révbe érés (?)

Caravaggio kezdetektől saját útját járta. Nem csatlakozott sem a tridenti zsinat szigorú előírásait követő művészekhez, de elutasította a könnyed felszínességgel készült alkotásokat is. Témaválasztása egyedi, s bár későbbi képeinek „sötétsége”, a szenvedés uralta érzelemvilága még a korai képeken nem jelenik meg teljességében, már érezhető az egyedi megközelítés. Ezt az újszerűséget az előkelő római körök nehezen fogadták el. A Bűnbánó Magdolnát megmutató első egész alakos képe mindjárt feltűnést keltett, hiszen a Magdolnát nem a megszokott pátosszal vagy korábbi romlottságából fakadó érzékiséggel keltette életre, hanem egy sírdogáló parasztlányként, aki magába roskadva ül a nem rá illő cifra ruhában.

Bűnbánó Magdolna

1599-ben kapta első jelentős egyházi megbízatását: a San Luigi dei Francesi templom egyik kápolnája részére kellett megfestenie Szent Máté életének jeleneteit. A négy kép sikere Róma leghíresebb festői közé emelte Caravaggiot, és további megbízásokat hozott számára.

Szent Máté elhívatása

Vallásos tárgyú festményeit mindvégig ellenállás és visszautasítás fogadta, mert képein szakított a hagyományos ikonográfiával, a valóságos, az illusztratív és moralizáló képi elbeszélés helyett az evilágira helyezte a hangsúlyt. Minderre jó példa Az Emmausi vacsora című kép, ami híres bibliai jelenetet egy kocsmában mutatja meg, s ezzel minden bizonnyal megbotránkoztatta az egyház embereit. Jézus feltámadása után játszódó történet sokszor feldolgozott újszövetségi jelenet, de a kocsmai verzió mindenképp sajátos megoldásnak tetszhet. Az előző képhez hasonlóan a Szent Máté elhívatása is egy római kocsmában játszódik, ahol Máté éppen szerencsejátékba merül, amikor belép Krisztus, és hívó mozdulattal mutat rá. Máté pedig némiképp hitetlenkedve és talán nem is túl elhivatott arckifejezéssel fogadja a kijelölést. A teljesen hétköznapi környezetben és emberek között játszódó jeleneteket mindkét kép esetében a megvilágítással teszi földöntúlivá.

Emmausi vacsora

És a menekülés véget ér

Az 1606-os gyilkosság miatt el kellett hagynia Rómát, és Nápolyban aratta ezután nagy sikereit. Innen Máltára utazott, ahol bár felvették a Lovagrend tagjai közé, egy verekedés során súlyosan megsebesítette egyik társát. Megint csak menekülnie kellett… Szicíliából tért vissza Nápolyba, ahol majdnem elfogták az őt üldözők. 1610 nyarán Rómába indult a pápai kegyelemben reménykedve, ám oda sosem tért már vissza. Útközben rejtélyes körülmények között eltűnt, vélhetően meghalt. Halála „illik”  az életéhez, az okok között éppúgy szerepel a malária, a szifilisz mint a bérgyilkosság is, helyszíneként pedig a tengerpart és egy kolostori kórház is. A pápa kegyelmet adó levele egyébként két nap múlva megérkezett.

További érdekes oldalak: 

• Sulinet Tudásbázis - A római barokk festészet irányzatai: Caravaggio és Carracci
• Sulinet Tudásbázis - Elemzési módszerek: Minek nevezzük? Caravaggio oltárképe - képértelmezés és a hermeneutika 
• Caravaggio c. film (rend.: Derek Jarman) 

Farkas Judit cikke