Na jó, egy pár szót azért szólunk róla azok kedvéért, akik még nem végezték el a gimnázium második osztályát.
Tehát: Jókai 1825 és 1904 között élt. Csodagyereknek számított, első versét 10 évesen publikálta. Szerzett ugyan ügyvédi oklevelet, de hamar elkötelezte magát az írói hivatásnak. Nagyon jó barátja volt Petőfi, és az 1848. március 15-ei események egyik vezére is volt. A Pilvax kávéházban ő olvasta fel a 12 pontot. A szabadságharc alatt újságíróként dolgozott, politizált, majd a bukás után bujdosni kényszerült. Később nagy népszerűségnek örvendett, rengeteget írt, több újságnak volt szerkesztője, munkatársa, sokat politizált, hiszen képviselő is volt.
Mi most nem ezért foglalkozunk vele, hanem azért, mert volt egy különleges hobbija. Botokat, sétapálcákat gyűjtött. Ami ezt igazán érdekessé teszi, az az ajándékozók személye.
Teleki Sándor gróf esztergált neki egyet, madárforma foganttyúval. Ugyanaz a Teleki, aki mézesheteire átengedte Petőfiéknek koltói kastélyát.
Gombos nádpálcáját Heckenast Gusztáv ajándékozta neki. Heckenast tulajdona volt az a nyomda, ahol 1848. március 15-én kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Mikor a forradalmárok felszólították, hogy nyomtassa ki, megtagadta, mondván, hogy nincs rajta a cenzúra engedélye. Ez megzavarta és elkeserítette a felbuzdult ifjakat, nem tudták mit tegyenek. Ekkor ajánlotta fel Heckenast, hogy a forradalom nevében esetleg elfoglalhatják nyomdáját. Így is tettek!
Egy másik darabot három részre lehetett szétcsavarozni. A fogója tintatartó volt, a pálca maga pedig egy toll és egy ceruza. Olyan is volt, melynek belseje acél tőrpengét rejtett.
Volt egy botja, amit díszes faragások ékesítettek: március 15-éről, a király koronázásáról mintázott jelenetek, versek, anekdoták is kerültek rá. Ezt egy honvéd bajtársa készítette neki.
Halálra ítélt rabtól is kapott egy darabot. Ez a szögekkel kivert rézsodrony a siralomházban készült.
Képviselő korában pedig székely választói is ajándékoztak neki egy görbekampós somfa botot.