London egyik legizgalmasabb látnivalója a Shakespeare’s Globe nevű színház. Noha manapság magától értetődik, hogy ha valaki a reneszánsz angol dráma iránt rajong, akkor élete nagy élményeként megteheti, hogy ellátogat Londonba a Temze partjára, ez nem mindig volt így. Az a színház, amit ma látunk a New Globe Walk-on nem más, mint a 16. századi híres deszkaszínház második másolata. Hogy mi a története a lebontott, majd máshol felépített; leégett, majd újjáépített; végül ismét lebontott épületnek, arról az előző cikkben már szó volt. Most lássuk, hogyan lett Londonnak Globe Színháza újra, több mint 350 év elteltével!
Az amerikai színész álma és küzdelmei
Amikor Sam Wanamaker amerikai színész és rendező 1949-ben első londoni látogatásán az eredeti színház nyomai után kutatott, hogy tiszteletét tegye a világ színjátszásának egyik legemblematikusabb helyszínén, megdöbbent a látottaktól. A világhírű színházra nem emlékeztetett más, csak egy elfeketedett tábla egy használaton kívüli sörfőzde falán. Wanamakerúgy gondolta, nincs magyarázat ilyen mérvű hanyagságra, és később, 1970-ben létrehozta a Globe Színház Alapítványt (Globe Theatre Trust-ot), amely a színház rekonstrukcióját tűzte ki célul, majd később megszerezte az építési telket is. Ő maga a projekt élére állt, és kis túlzással az életét tette fel a Globe felépítésére: színészi gázsijának jó részét is az ügy szolgálatába állította, miközben folyamatosan meg kellett küzdenie hol az ellenséges önkormányzattal, hol szkeptikus brit kollégáival.
Ráadásul a hivatali bürokrácia sem támogatta a Kulturális Minisztérium Angol Örökség NDPB-jénél (kb. ’részlegénél’) a Globe eredeti helyszínén történő archeológiai munkát, hogy a rekonstrukció minél precízebb lehessen. Szintén nehezítette a munkát, hogy az eredeti épületekről nem maradtak fenn tervrajzok, csak egykorú ábrázolások és leírások. A munkálatok végül a Globe eredeti helyszínétől mintegy 230 méterre kezdődtek, álmának megvalósulását azonban Wanamaker már nem élhette meg: 1993-ban, négy évvel azelőtt, hogy II. Erzsébet ünnepélyesen megnyitotta a Shakespeare’s Theatre-t, 74 évesen meghalt. Elavulhatatlan érdemeiért még 1993-ban megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjének parancsnoki fokozatát.
Mindenkori modern színház
Ma a Globe Színház kulturális centrum. A színházi idény tavasztól őszig tart, hiszen az épület szerkezetéből adódóan a hidegtől nem óv meg. Noha a reneszánsz előadások alkalmával mintegy 3000 néző is elfért a nézőtéren (esetleg a színpad szélén), ma 857 ülőhely áll rendelkezésre, illetve 700 állóhely a színpad előtt közvetlenül, a szabad ég alatt (ahol eredetileg a szegényebb néprétegek zsúfolódtak néhány pennyért – most egy állóhely ára: 5 font). Az előadásokat általában két kezdési időponttal tartják: egy délutánival és egy estivel. Ez is különbözik a reneszánsz gyakorlattól: akkoriban, világítás híján, nem is lehetett elképzelni esti előadásokat; napközben folyamatosan, szünet nélkül zajlott a színjátszás.
Azonban ha bejutunk egy Globe-előadásra, ne várjunk csodálatos reneszánsz ruhákat, kosztümös performanszokat; lehet, hogy ilyenekben is részünk lesz, ám ne feledjük, hogy a mai Globe elődje szellemiségét is igyekszik átemelni a 21. századba. Ahogy a reneszánsz színészek is modern, korhű (és általában a pártfogóiktól kapott vagy bérelt méregdrága) öltözetben jelentek meg a színpadon, úgy sokszor korunk színjátszói is számunkra kortárs jelmezt öltenek. Hiszen amit látunk: kortalan, azaz minden kor emberének ad, mond valamit. Tulajdonképpen nem különlegesség az, amikor egy több száz éves darabot modernizálnak, aktualizálnak; ez a színház létmódja, a mindenkori közönségnek a mindenkori „itt és most”-ban szolgálni valami aktuálissal. És végül: ne számítsunk arra sem, hogy kizárólag angolok fognak játszani kizárólag Shakespeare-műveket. A Globe rengeteg vendégjátéknak ad otthont a világ minden részéről, akik A bárd kortársainak remekműveit is előadják, de kortárs daraboknak is jut hely a repertoárban.
A színházhoz tartozik egy rendkívül színvonalas múzeum is, amely természetesen az év minden részében látogatható.
Új színpad!
2012 februárjában jelentette be a mai Globe alapítójának szintén színész lánya, Zoë Wanamaker, hogy apja nagyszabású ötletén dolgozik: létre szeretne hozni a főszínpad mellett egy zárt színháztermet is. A terem egy Jakab-korabeli fedett színházat idéző helyszín lesz, és várhatóan 2013 végére készül el. Hogy ennek az ígéretnek hihetünk, mi sem mutatja jobban, hogy az új helyszínt felavató darabra, John Webster Duchess of Malfi című tragédiájára már árulják a jegyeket 2014 januárjára. Az új helyszín elkészültével a Shakespeare’s Globe gyakorlatilag egész éves folyamatos színházi idénnyel fog rendelkezni.
További érdekes oldalak
Kerek Roland cikke
