Szikora György, a képíró
2015/11/16 14:51
1735 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Makó első festőjét Szikora Györgyben tiszteljük. Talán a művész megjelölés még nem egészen illette meg, de iskolázott volt, a latin és a német nyelvet ismerte, a mesterembereknél magasabb szinten dolgozott.

Apja, idős Szikora György (1751–1806) házzal és szőlővel rendelkező – a 18. század végén négy segéddel dolgozó – tekintélyes egri festő és aranyozó. Herring Annával (Wittmann János egri festő özvegyével) kötött házasságot. Korának igényes mestere volt, de művészi alkotásokat is készített. A kömlői és a felsőtárkányi főoltárt aranyozta, az egri minorita és a maklári templom szószékét újrafestette, az egri líceum oltárát és prédikátorszékét aranyozta stb. Megfestette az egri minorita rendház refektóriumának falképeit, a felsőtárkányi plébánián őrzött  Eszterházy-portrét.

szikora1 Kőszeghy László arcképe

Ifj. Szikora György 1788-ban Egerben született. A tehetséges, serdülő fiú 1806-ban minorita novícius lett, de a próbaidő letelte előtt kilépett a rendből. Szikorát a Népszínház komikus színésze, Kassai Vidor emlékiratában kitűnően jellemezte: „Szikora György magas, széles, nagycsontú jól táplált ember volt. Bütykös nagy lábai, szürke nyakszakálla, tömött, rövid, vágott haja, oldalról nézve háromszögű orrlyukai, szembe nézve ábrázolata széles és négyszögletes. Csizmái éppoly szélesek és négyszögletesek, sőt néha mintha azok is éppoly szakállasak lettek volna.”

Makóra sodródva beállt tanítónak. A mai Szent István téren az 1811-ben épült földszintes katolikus népiskolában 1813–18-ban és 1820–29-ben tanított. A devalválás után minduntalan beadványokkal ostromolta a város elöljáróit, mert a fizetés „kenyerük megszerzésére is elégtelen”. Mivel nem orvosolták kérelmeit, a krétát fölcserélte az ecsettel. Négy gyermeke született, ezeknek keresztszülei Wiblitzhauser János serfőző és felesége, Hänsl Anna volt. (Ők építtették a makói katolikus temetőkápolnát.)
Kassai Vidor, a kor jeles komikus színésze így emlékezett meg tanítójáról: „Volt ekkor Makón egy öreg piktor: Szikora György, eredeti furcsa ember. Egerből származott, kilépett minorita, tehát tanult ember. Festeni még atyjától tanult, aki egri piktor volt.

Szikora György festett szobákat, templomokat, templomzászlókat, képeket, és az aranyozáshoz is értett; olyan közepes templomfestő volt, akinek mindent kell tudni, hogy ilyen kis helyen megéljen. A művésznév nem illette meg éppen, de többecske volt valamivel a mesterembereknél, hiszen tanult ember volt. Ezt kerestem fel, hogy fogadna magához. Pár fiú volt már akkor is nála, de megszemlélvén rajzaimat, fölfogadott engem is. Csupa tanoncokkal dolgozott; ez gazdaságosabb volt.
Szikora György mindenek előtt és mindenek fölött megtanított festéket törni, de ezt aztán olyan alaposan, hogy második mesterem azt mondta rá: ’No, festéket törni megtanítottak!’ Bizony, ha festeni is úgy megtanultam volna ott, mint festéket törni, lepipáltam volna én már akár Meisonniert is.

Hordatta azután velem Szikora mezítláb, kantákban a festékbe való tejet, melyet a püspöki rezidencia szép kisasszonya méregetett kantáimba, melyeket én szemlesütve tartottam eléje és ugyanúgy vittem végig az utcán. Hja! Már 16 éves voltam.

szikora2 Papp János makói gazda

Festettük tehát a szobákat, csináltuk és bontottuk az állásokat. Durva munkák voltak ezek mind és egy csöppet sem szellemesek. – Minek is van szegény ember a világon?

Vagy ha már van, akkor lennének vágyai és tehetségei is a szegényeknek!

A szoba- és templomfestés csak nyáron járta. Ilyenkor festették a falusi urak úrlakásaikat. Itt többnyire jól folytak dolgaink. Kényeztettek bennünket, hogy szépen csináljuk… Templomfestések céljából elutaztunk Orosházára, Bánfalvára, majd Sámsonra, majd Békéscsabára, ahol meglehet, hogy Munkácsy Mihály éppen asztalosinaskodott. Ezek a templommunkák hónapokat vettek igénybe. Ilyenkor bizony független életet éltünk, és ez felüdített bennünket.”

Az akkoriban épült makói püspöki rezidenciának – Szirbik Miklós szavaival – ékesen kifestett termei az ő ízlését dicséri. 1837-ben az új megyeháza festésén is közreműködött.
Táblaképeket is festett. 1840-ben a kevermesi hívek rendelésére 14 stációs képet készített, amelyről a plébánia Historia Domusában ez áll: „Plébániánkban kálvária nem lévén, a hívek egész készséggel dohányban 203 forint v. értékig, Urunk Jézus Krisztusnak sz. szenvedését ábrázoló 14 képre adakoztak, mely összegért csinos 14 stácionális képet és hozzávaló gyertyatartókat Szikora György makói képíró és aranyozó elkészítvén, s azokat híveim legnagyobb örömére beszenteltetvén, helyeikre függeszttettek.”

Szeged nagy szülöttje, Köszeghy László (1745–1828) püspök arcképének megfestésével a város 1838-ban őt bízta meg. A képet a tanácsteremben helyezték el, később a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került. A Csanádi Püspökség temesvári székhelyén őrzött Kőszeghy arcképpel összehasonlítva a szegedi karakteresebb. A püspök határozott egyénisége, szigorú, egyházias fölfogása Szikora képén jobban érvényesül. A Makón sokat tartózkodó püspököt festőnk többször láthatta, sőt ismerhette. Tíz évvel az egyházfő halála után is képes volt arcvonásait fölidézni. A Temesvárott őrzött festményen az arc lágyabb, a ruharedők gazdagabbak; a Szikora alkotta képen az arc keményebb, határozottabb. Juhász Kálmán leírása is ilyennek mondja az egyházfőt. A ruharedők visszafogottabb festése ebben az esetben nem föltétlenül gyakorlatlanabb alkotót jelent, a piarista rendhez tartózó, puritán szellemiségű püspököt az egyszerűbb megjelenítéssel is jellemezni akarta.

A csanádpalotai katolikus templom főoltárképét 1850-ben Szikora mester festette. A Nepomuki Szent Jánost ábrázoló nagyméretű kép többalakos kompozíció. A térdeplő figurában a templom építőjét, Fekete György grófot, az imádkozó nőben a gróf feleségét ábrázolja. 1955-ben  egy szegedi magántulajdonban két szentkép tűnt föl, melyeket Szikora festett.

Biztos rajztudással is rendelkezett. Az apátfalvi katolikus egyház irattárában Szikora aláírásával található a makói belvárosi templom keresztelő medencéjének színes rajza. Valóságos mestermunka.

Giba Antal 1824. évi térképművén 108. helyrajzi számon tüntette föl Szikora György Úr házát. A 451 négyszögöles telken álló ház a mai Barcsai u. 5. alatt állt. 

Szikora festői vénával megáldott mesterember. Táblaképeit autodidakta művészként alkotta. Szomorú, hogy a 19. század második-harmadik negyedében egy dél-alföldi mester a piktorságból is alig tud megélni, munkájához – Kassai Vidor szerint – annyi tejet és tojást kénytelen kialkudni, hogy az inasoknak és családjának is jusson belőle. Szentképek, oltárképek, portrék festése alapján a reformkorban táblakép-festőként is számon tartották, különben egy Szeged nagyságú város nem őt bízza meg portréfestéssel. Makón egyre jobban művészt láthattak benne, ugyanis a Barcsai utcát róla 1835-ben még Piktor, 1880-tól Képíró utcának nevezték.

Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk