A köznevelés közszolgálat

A törvény leszögezi, – egyben kiemelt „üzenetként” hangsúlyozza – hogy a magyar köznevelés közszolgálat, amely a felnövekvő nemzedék érdekében a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének feltételeit teremti meg, és amelynek általános kereteit és garanciáit az állam biztosítja. A magyar állam közszolgálati feladata az Alaptörvényben is megjelent.

Az állami szerepvállalás a köznevelés feladataiban azt jelenti, hogy gondoskodik az alapfeladatok ellátásáról. Ez alól az óvodák kivételt képeznek.

A 3 éves kortól kötelező óvodába járás – napi négy órában, és a felmentés lehetőségével – 2014. szeptember 1-jével kötelező.

A törvény elsőrendű célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. A köznevelésben a nevelés és az oktatás feladatát a gyermek szülei, törvényes képviselői megosztják a köznevelési intézményekkel és a pedagógusokkal. E közös tevékenység alapja a bizalom, az intézmény és a pedagógusok szakmai hitele.

A köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyerekkori fejlesztés, továbbá a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel kezdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, aminél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtése.

Az EU álláspontja

Az Európai Unió célja, hogy 2020-ra a négyéves és a tanköteles életkor közötti gyermekek 95%-a kapjon megfelelő színvonalú intézményes kisgyerekkori nevelést. Ez különösen hátrányos helyzetű gyerekek életében fontos, mert későbbi eredményeik függnek a szakszerű korai felzárkóztatásuktól.

Az unió illetékese, Andrulla Vasziliu oktatásért felelős EU-biztos szerint a tagállamoknak gazdasági szempontból is fontos a kisgyermekek minőségi nevelése, mert így kevésbé valószínű felnőttkori munkanélküliségük, és mivel tájékozottabbak, jó eséllyel egészséges életmódot folytatnak majd, így az egészségügy költségeit sem növelik olyan nagymértékben. Kutatások igazolják, hogy az országok hatalmas megtakarításokat érhetnek el, ha nagy hangsúlyt helyeznek a kisgyerekkori nevelésre.

Érdemi változás az óvodák életében

A köznevelési törvény érdemi változást hoz az óvodák és fenntartóik életében. Az óvodák nagyobb – ugyanakkor ellenőrzött – szakmai önállóságot nyernek, feladataik, felelősségük bővül, ehhez finanszírozott létszámot rendel a jogszabály, pl. 3 óvodai csoportonként 1 pedagógiai asszisztens alkalmazását. Fenntartói szemszögből is megnő az óvodák jelentősége, hiszen rájuk nem terjed ki az állami átvétel.

A kisgyermekkori nevelés prioritásként való kezelése két irányba mutat: a társadalmi leszakadás megakadályozására, ahol a gyermek életkörülményei miatt indokolt a 3 éves kortól való óvodáztatás, - napi 4 órában – kötelezi a szülőt e korábbi szocializációra, míg a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva felmentést kaphat ötödik életévének betöltéséig.

A változás ugyanakkor új helyzetbe hozza a fenntartó önkormányzatokat is: aki szeretné óvodába járatni 3 éves gyermekét, mert visszatérne a munkahelyére, biztosítson gyermeke számára férőhelyet a fenntartó! Ez tervezett férőhely-bővítést igényel azokon a településeken, ahol sok a gyermek, így kiemelten a főváros és agglomerációja területén.

Hogyan értelmezzünk egy új jogszabályt?

Egy új jogszabályt sokszor, bizonyos részekre többször visszatérve javasolt olvasni, értelmezni. Legbiztosabb a „közlönyformátum” vannak webes lelőhelyek, ahol esetleg a módosítások előtti verzió van fenn, illetve – mivel még nem hatályos jogszabályról van szó – nem is található bizonyos jogszabály-keresőkben.

A kerettörvény a maga 100 §-ával vaskosnak nem nevezhető, de célszerű a végén, a hatályba léptető rendelkezéseknél kezdeni (95.§). Öt hatályba lépési idő van, ezek a következők:

• 2012. szeptember 1.
• 2013. január 1.
• 2013. szeptember 1.
• 2014. szeptember 1.
• 2016. január 1.

A célok és alapelvek előtt érdemes a – szintén a törvény végén található „Átmeneti és vegyes rendelkezések” című fejezeten átrágni magunkat, itt sok „azonnali válasz” található arra, hogy most mi a teendő, mit kell előkészíteni szeptemberig.

Szakmai kompetencia erősítése

Az iskolát megelőző kisgyerekkori fejlesztés prioritása a törvényben konkrét szakmai és tanügy-igazgatási jogkör-bővüléssel jár, amely állami ellenőrzéssel egészül ki. A köznevelési intézményekben lefolytatható ellenőrzések részletes szabályait, a hivatal által szervezett országos pedagógiai-szakmai ellenőrzések részletes szabályait, az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzésben részt vevő szakértők tevékenysége folytatásának szakmai feltételeit az oktatási miniszter rendeletben állapítja meg – a későbbiekben.

Az „Alapelvek” leszögezi, hogy a köznevelés rendszerének alapegységei a szakmai önállósággal rendelkező intézmények. Munkájuk minőségét, demokratikus és jogszerű működésüket törvényi szabályozás és állami ellenőrzés biztosítja.

Nevelési programból pedagógiai program

Az óvodai nevelés, amely a gyermek hároméves korában kezdődik, és addig az időpontig tart, ameddig a gyermek a tankötelezettség teljesítését meg nem kezdi. 2012. szeptemberétől az óvodák helyi „nevelési” programja elnevezést a „pedagógiai program” kifejezés vette át. A korábbiak alapján ezentúl is az Alapprogram határozza meg az óvodai nevelés alapelveit. Amennyiben az Alapprogram módosítását követően az intézmények is „után követik” a változtatásokat, a dokumentumnak a „pedagógiai program” címet kell adni. A szabályozás a többcélú intézményekre is vonatkozik.

Bővül a nevelőtestület jogköre

A nevelőtestület jogköreinek bővítéseként jelenik meg az új törvény lényeges változása, mely szerint a pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és az intézményvezető hagyja jóvá. Ezentúl a pedagógiai programot, az SZMSZ-t és a házirendet is csupán ellenőrzi a fenntartó, nem pedig jóváhagyja. A pedagógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha módosításra kerül az óvoda programja, a nevelőtestületnek kell elfogadnia, és az intézményvezető hagyja jóvá. A szülők véleményezési jogköre megszűnik, azonban továbbra is különös joguk, hogy megismerjék a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjanak az abban foglaltakról.

SZMSZ és házirend

A köznevelési intézmény SZMSZ-át, a nevelési-oktatási intézmény házirendjét nevelési-oktatási intézményben a nevelőtestület, más köznevelési intézményben a szakalkalmazotti értekezlet az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, továbbá az iskolai vagy diákönkormányzat véleményének kikérésével fogadja el. Az SZMSZ és a házirend azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. Az SZMSZ és a házirend nyilvános. A nevelőtestület e jogkörök gyakorlásával az óvoda legfontosabb tanácskozó és döntéshozó szervévé lépett elő.

Alternatív óvodapedagógiai program

Az alternatív óvodák pedagógiai programjára vonatkozó, hagyományostól eltérő programok kidolgozásának lehetőségét abban az esetben is, ha a működésükkel járó többletköltségekhez központi többlettámogatás nem igényelhető. Az alternatív óvodapedagógiai programban lényegében az Alapprogramnak megfelelő struktúrát kell felépíteni.

Az alternatív óvodák, iskolák az általuk készített és jóváhagyott óvodapedagógiai programban, kerettantervben meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Az alternatív óvodapedagógiai programban, az alternatív iskolai kerettantervben lehet meghatározni az általános szabályoktól eltérő, sajátos, az adott intézményben folyó óvodai nevelés és az óvodai élet megtervezésének elveit, a nevelés tevékenységi formáit és az óvodapedagógus feladatait.