Lányi Marietta alapító és vezető szerint a módszertan lényege maga a szemlélet, melynek alapja a gyerekek különbözőségének elfogadása és tisztelete, az a tanári hozzáállás, mely szerint a pedagógus felelős azért, hogy önmagát ismerő és elfogadó, autonóm és döntésképes gyerekek kerüljenek ki szárnyai alól. A Gyermekek Háza az országban elsőként 1993-ban valósította meg az integrált nevelést, vagyis nevel és oktat értelmi sérüléssel, vagy komoly fizikai sérüléssel élő gyermekeket ép társaikkal együtt. Az „együttélés” hatalmas lehetőségeket rejt a gyermekek szocializációjában, önmaguk elfogadásában, együttműködési készségük és empátiájuk fejlesztésében.
A pesthidegkúti Gyermekek Háza egy olyan mézeskalács-házikó, melynek ablakai messze világítanak és befogadnak mindenkit, akinek szüksége van melegre és fényre. Ezzel a vízióval indította el az integrált nevelést biztosító kísérleti iskoláját 25 évvel ezelőtt Lányi Marietta pedagógus és csapata. Valószínűleg ahány hajdani vagy jelenlegi diákot kérdeznénk meg, egy emberként felelnék, hogy a mézeskalács-házikó működik. A Gyermekek Háza iskola egy olyan kivételes, állami fenntartású, de saját módszertannal dolgozó intézmény, ahol nem szoronganak és nem stresszelnek a gyerekek, mégis jól teljesítenek, mindenki a saját tempójában és képességei szerint. A szülők is mentesülnek a stressztől, hiszen az egész napos iskola után kifejezetten ellenjavallott otthon tanulni a gyerekkel. Hatodik osztályig csak és kizárólag szöveges értékelést kapnak kézhez szülők és a gyerekek, ez segít, hogy a szülő is a lehető legárnyaltabb képet kapja gyermeke fejlődéséről, képességeiről, személyiségéről.
A módszert alkalmazó pedagógus soha nem minősít, nem bélyegzi esetleg rossznak vagy ügyetlennek a gyermeket, mert a minősítés csak szorongást kelt. Ehelyett inspirál, mindig azt értékeli, hogy a képességei szerint mennyi energiát fektet a gyerek a tanulásba. Egy diszlexiával élő tanuló esetében önmagához képest mérik a fejlődését, azért dicsérik, mert képes például kivételes kitartással dolgozni, hogy elérje célját, ugyanígy egy Down- szindrómával élő gyermek esetében is csak önmagához mérhető a sokszor heroikus erőfeszítést kívánó fejlődés.
„Mindennek alapja a személyes kapcsolatok működtetése. Fontos, hogy a tanárok megismerjék a hozzájuk járó gyermekeket, tiszteljék és értékeljék a különbözőségüket, ők alkalmazkodjanak a gyerekek sokszínűségéhez, és ne a gyerektől várják el, hogy ő igazodjon az egységes elvárásokhoz. Ez a szemlélet az alapja a Gyermekek Háza módszertanának, vagyis a tanárok felelősek azért, hogy önmagukkal jóban lévő, magukban bízni tudó, autonóm és döntésképes személyiségek fejlődését támogassák, mindig egyénre szabott módszerekkel” – mondja Lányi Marietta, a Gyermekek Háza vezetője.
Bővebb információ: www.gyermekekhaza.hu
