Szép a káosz is
Ha az ember elkezd ismerkedni a dobgéppel, akkor általában kétféle eredményre vezetnek őrült nyomkodásai. Vagy totális ritmikus káosz alakul ki, vagy valami nagyon egyszerű kis dufta-dufta hangzás. Ezek is jók persze, de azért sokan vannak, akik ennél többre vágynak. Nekik következzen most néhány tipp.
A lábdobok adják meg az alaplüktetést. A HammerHeadben BD-ként jelzett bassdrumokból hét áll rendelkezésünkre. Ebből több (pl. a Blip BD vagy a Sub BD) erősen mesterséges hatású, és közelít a mélységes basszus-hangzáshoz, ahelyett, hogy valódi dobra hasonlítana. De ez nem baj: aki technós ritmust akar, az nyugodtan telepakolhatja ilyenekkel, aki meg nem, az választja az alapvető 909 BD és Jungle BD dobokat, amik a leginkább "élethű" hangzásúak.
Azt hiszem, arra mindenki rájön, hogy house vagy techno ritmust akar készíteni. Az első dolga az, hogy a sárga helyekre, vagyis minden negyed első hangjára betesz egy lábdobot. Ezzel kész is a tucc-tucc, de azért még nyílnak itt lehetőségek a kreatív elme számára. Gyakori fogás, hogy egy ütemben a középső negyedbe is tesznek egy lábdobot, és így dupláznak. Igazából ezt nem jó minden negyedik ütemben megcsinálni, inkább mondjuk nyolcütemenként érdemes (ehhez létre kell hozni legalább két measure-t, ugye.) Ha a lábdobot az első vagy a harmadik negyedbe tesszük, vagyis az alapritmus egyik dobütése mellé, akkor elég furcsa lesz a hatás - csak akkor használjuk ezt, ha direkt ez a célunk.
Ráerősíthetünk mondjuk a nyitó lábdobra azzal, hogy ugyanoda teszünk egy mély hangot is, mondjuk egy Hardcore BD vagy Sub BD nevűt. Itt már lehet, hogy érdemes használnunk az egyes dobokra vonatkozó hangerő-szabályzást: ha a "ráerősítő" dobunk nagyon hangos, akkor felboríthatja az egész ritmus egyensúlyát - ilyenkor halkítsuk le.
Ha véletlenül nem house-számot írunk, akkor ne rakjuk így tele egyfajta lábdobbal az ütemeket. Feltétlenül többfélét használjunk, és ilyenkor a ritmusba mindenképpen kombináljunk bele egy-két pergődobot is. Talán az ilyenek megírása a legnehezebb, hiszen az ember egymás utáni hangokat képzel el, amikor kitalál egy ritmust - a dobgépen pedig azt kell beállítania, hogy egyes hangok mikor szólaljanak meg. Végleges recept nincs, viszont érdemes néhány dologra odafigyelni. Ha túl sűrűn megszórjuk a dobgépet mindenféle dobokkal, akkor legtöbbször kaotikus dolgok jönnek ki. Lehet persze néhol sűríteni, de nem ártanak azért a "ritkább" részek is. A sokféle pergő ("snare") hangja eléggé eltér egymástól, próbáljuk végig őket. Azt érdemes többé-kevésbé fejben tartani, hogy melyiknek van éles, és melyiknek tompa hangja, mert eszerint különböző helyeken használhatjuk őket. Például egy ritmus végén a tompább dob inkább lezár, az éles pedig nyitottá teszi az egészet - ez lehet, hogy kicsit kellemetlen. A pergőkhöz hasonlóan használhatjuk a tapsolást (Clap) is, ebből is több áll rendelkezésünkre. És itt is fontos, hogy nagy eredményeket lehet elérni a hangerőszabályzóval: ha az egyik dob elnyomja a többi hangját, akkor addig halkítsuk, amíg bele nem simul az összképbe. Végül pedig ne feledkezzünk meg a cinekről (Hihat, vagy rövidítve HH). Alapvetően kétféle van: a nyitott és a zárt. Az előbbi a nagy, hangos cin - ebből nem érdemes sokat használni, mert tönkrevágja az egész ritmusunkat. Viszont mondjuk lezárásként jól hangzik. A zárt, vagyis closed HH és a Pedal HH és társaik apró, "percegő" hangok. Az ilyenből én szeretek jó sokat használni, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Talán nem vesszük észre őket, de igazán jó hátteret adnak mindenféle számhoz, és ha nem lennének, az üres helyet észrevennénk. Ha még nem használtunk el túl sok helyet, akkor a hat csatornából akár kettőt is két különböző cinnek áldozhatunk, és mindkettővel jól teleszórhatjuk az egész ritmust. Persze mértékkel és tartózkodással is éljünk, mint mindig… Általában az ember, főleg, ha kezdő a szakmában, egyetlen measure-rel dolgozik, és örül, hogyha azt sikerül rendesen megcsinálnia.
Van viszont néhány egyszerű trükk, amivel jól feldobhatjuk a zenét. A Total felirat mellett beállítunk mondjuk kettőt vagy hármat, aztán a jól megcsinált ritmust az Edit menüben kimásoljuk, és a Current measure-t állítgatva betesszük a létrehozott új helyekre is. Ezek után mindig csak az egyik helyen cserélgetjük a dobokat. Nagyszerű hatást és nagy káoszt is létrehozhatunk azzal, ha egy-két dobot más helyre teszünk. A standard alkalmazások között van a duplázás alkalmazása az utolsó ütem középső negyedében. Ennél durvább a felpörgetés, amit mondjuk négy measure után érdemes alkalmazni (vagyis nem érdemes minden percben kétszer, mert az már túl sok). A lényege igen egyszerű: az utolsó kettő (vagy akár négy) ütemet telerakjuk egy dobbal. Ajánlatos valami tompább és erősebb hangú dobot használni, szokásos megoldás például a 909 Snare. Végül még egy módon lehet sokat kihozni nagy nehezen összerakott ritmusunkból: ha nem egyszerre szólal meg az összes dob, hanem szépen felépül a ritmus. Ezt elég fárasztó a measure-ök rakosgatásával csinálni, egyszerűbb "kézzel". Tehát kikapcsolod az On/Off gombbal az összes dobot, és megnyomjuk a Play-t. Lehet úgy építkezni, hogy először az alapritmust megadó lábdobot szólaltatjuk meg, és arra rakjuk rá fokozatosan a többit. (Mondjuk először a cineket, aztán a pergőket.) Vagy éppen fordítva: egyre dúsítjuk a hangzást, és a lábdob csak a végén kapcsolódik be: ez is lehet nagyon hatásos.
Ha nem csak egyszeri élményt akarunk magunknak szerezni egy ilyen építkezős jammeléssel, akkor használjuk a File menü Stream to Disk pontjánál a Stream type: Whole session kijelölést. Ekkor a fájl-név megadása után az, ami szól (vagyis az, amit felépítünk) rögvest megy egy wav-fájlba. Amit aztán betömörítetek mp3-ba, felteszitek az Internetre, és annyian töltik majd le onnan, hogy itt is a világhír. Ne feledkezzetek meg akkor az Írisz-SuliNetről, ha sikerült legalább egy-két érdekes tippet kihalásznotok a fenti zagyvaságból.
És aki még nem töltötte volna le a HammerHead Rhythm Stationt (ingyen!): www.threechords.com/hammerhead .
