A tánc és dráma a NAT részeként, már hivatalosan is helyet kapott a magyar oktatási rendszerben. A Magyar Drámapedagógiai Társaság éppen ezért a következő célokat tűzte maga elé:

Az óvodapedagógusok, tanítók és tanárok szakirányú képzésének érdekében kezdeményezi a dráma szakos tanárképzés beindítását nem csupán az idáig megvalósult posztgraduális, hanem immár nappali képzés keretén belül is. 

- A pedagógusjelöltek felkészítésében általában véve kapjon helyet a drámapedagógia, mint a legváltozatosabb területeken hatékonyan alkalmazható pedagógiai módszeregyüttes. 

- A dráma, mint önálló tantárgy szerepeljen a gyermekek iskolai képzésében. 

- Továbbá a társaság tevékenységi köreinek kiszélesítése és a pedagógusokkal való intenzívebb kapcsolatépítés, illetve pedagógiai munkájuk segítőkkel, szakmai tanácsadókkal történő ellátása. 

A drámapedagógia megjelenése Magyarországon az 1970-es évekre nyúlik vissza. Elméleti- és gyakorlati módszertanát Debreczeni Tibor dolgozta ki. 

Hazai iskoláinkban, általában szakköri foglalkozások keretein belül leginkább a hangsúlyosabb, színházi jelleget mutató változata terjedt el, azaz főként a készségfejlesztő és improvizációs játékok, illetve helyzetgyakorlatok váltak ismertté és közkedveltté. Ezek célja és eszköztára azonban eltért attól, amiben a drámapedagógia leginkább érdekelt, ugyanis elsősorban színpadi produkciók létrehozásán fáradoztak. A módszer úttörői, Gabnai Katalin, Mezei Éva, illetve a már említett Debreceni Tibor odaadó munkája következtében azonban fejlődés, bővülés következett be a drámapedagógia céljait és funkcióit illető felfogásban.

A drámapedagógia, a pedagógia és a legkülönbözőbb művészeti ágakból jól ismert számos tevékenységi formákat egyaránt alkalmazza/alkalmazhatja. Ezek például olyan munkaformák lehetnek, mint:
- színészmesterség-, beszéd-, mozgásos gyakorlatok,
- pantomim játékok,
-élőkép (mozdulatlanná dermedt helyzetek),
- rajz (a történet egy-egy részletét megragadó rajzok),
- írás,
- interjú,
- improvizáció, stb. 

A szerep a drámát szabályozó elemként van jelen és a társadalmi együttélés gyakorlását, természetének feltárását segíti elő. Alkalmat ad az eljátszott szerep belülről való átélésére, az empátia megnyilvánulására.

Fontos, hogy mindenki, a tanár és a diák egyaránt az élményre, s nem a megjelenítés minőségére koncentrál.

A drámajáték hatására olyan nélkülözhetetlen változások következnek be, mint például a megértés szintjének módosulása, fejlődése, attitűdváltás az érzelmi, megismerési tapasztalatok hatására, pozitív változás a szociális viselkedésben, kooperációs készségben, a nyelvi és egyéb kommunikációs tapasztalatok fejlődése, mások szükségleteinek és szándékának fel- és elismerése.

Nagyon jó hatású a drámapedagógia azon kategóriája, amely arra nyújt lehetőséget, hogy a gyermek például egy általa vágyott és választott foglalkozást, illetve tevékenységet "mintha" formában, játszva gyakorolja. 

Ez az elsajátítandó tanulási tartalmakat is sokkal plasztikusabbá, élményszerűbbé teszi, s így sikeresebb és mélyebb a tanulás. A tanár és a gyerekek a különböző kellékek segítségével pontos információkat adnak és kapnak az adott korról, foglalkozásról vagy tudományterületről. E drámaformában nyílik talán leginkább lehetőség a csapatmunkára a kiegészítő szerepek gyakorlása révén. Ez a drámapedagógiai módszer a diákok önértékelését láthatóan pozitívan befolyásolja.

"Az oktatás egyénre koncentrál,
a dráma az egyediségére, minden
emberi lény különleges egyéniségére."
/Peter Slade/

Forrás:
- Tandem 2000/1
- Mészáros Anita: Drámapedagógia az aktív tanulás és a vitakultúra szolgálatában