Az első nap

A legnagyobb vita az első napon volt. Gerillamozgalommal teremtsenek a pedagógusok kritikai attitűdöt a valóságshow-t néző fiataloknak? Vagy a tantermekben ne is említsék a tévé szót?

A Magyar Mozgókép Közalapítvány 4K Szakkollégiuma és a Tisza Mozi Kft. szervezésében tartott előadássorozat a Nemzetközi Tudományos Filmszemle keretében zajlott. A szeánszra szinte az egész szakma meghívást kapott, köztük média- és mozgókép tanszékalapítók, tanárok, leendő tanárok, minisztériumi munkatársak, pedagógiai intézetek és filmklubok képviselői, pályázatkiíró szervek, illetve a Nemzeti Filmarchívum munkatársai. A konferenciának sürgető aktualitást a 2003/2004-es tanévtől kötelezővé vált Mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy bevezetése miatt felmerült problémák, kérdések adtak.

1. Média kontra mozgókép, művész- kontra tömegfilm

A legkényesebb kérdést a médiajelenlét szükségességét az oktatásban Gelencsér Gábor filmesztéta, az ELTE Filmtörténet és Filmelmélet Szak oktatója vetette fel a vitaindító előadásában. A Mozgókép és médiaismeret tantárgy az újabb kerettantervek szerint fele-fele arányban tartalmaz médiát és filmművészetet, ennek jegyében íródott a Hartai-Muhi tankönyvcsalád is. A tárgy "a filmesztétikából a média felé húzódott", miközben "klasszikus filmértékeket igyekszünk belopni" - fogalmazott Gelencsér.

"Reklám, klip, híradó vagy éppen Ingmar Bergman alkotásainak vizsgálatára például a montázs logikájában, illetve a képalkotás esztétikájában egyaránt az audiovizuális kommunikáció kódrendszere vonatkozik" - igazolta a médiatanítás szükségességét az esztéta, majd hozzátette, hogy az ezt ellenzőknek annyiban van csak igaza, hogy a tévénézés miatt veszélyességi pótlék járna a pedagógusoknak. Gelencsér nemcsak a média kontra filmművészeti kérdésben érvelt az előbbi iskolai-tananyagbeli létjogosultsága mellett, de az általa felvetett másik témában, a tömeg- kontra művészfilmek kérdésben is az engedékenyebb álláspontot képviselte: a nyitás fontosságát hangsúlyozta a művészfilmtől a műfaji film felé. Kiemelte, hogy egyaránt alkalmasak az iskolai elemzésre a jó műfaji vonású szerzői filmek, mint a remek szerzői vonású műfaji filmek.

Martin Ferenc középiskolai pedagógus hozzászólásában mindkét kérdésben ellenkező álláspontot képviselt. Az "Antonionin, Fritz Langon felnőtt" tanár szerint a formai jegyeket a média és a tömegfilmek helyett leginkább a "magas művészfilmeken" keresztül lehet vizsgálni. Lányi András szociológus hozzátette, ha az 1960-as filmeket nézzük: Jancsó Miklós művészfilmjei taníthatóak, de Hintsch György A veréb is madár 1968-as közönségfilmje nem.

A konferencia résztvevői - Lányi kivételével - megegyeztek abban, hogy Martin mindkét kérdésben tett állítása meghaladott. A médiatanítás szükségessége mellett Varró Attila, az ELTE Filmtörténet és Filmelmélet Szak oktatója szólalt fel, hiszen, mint mondta, a tévének köszönhetően a gyerekek erőteljes képi manipulációnak vannak kitéve. "Határozott gerillamozgalomra van szükség a valóságshow-t néző fiatalok védelmében! Még a főiskolások is nehezen értik a valóság reprezentálódását, például hogy az Irigy Hónaljmirigy nem a cigányokat, hanem a cigányokról alkotott képet parodizálta. A Metropolison, Nosferatun keresztül nehezebb ezeket megtanítani, mint ócska médiaszövegek segítségével"- sorolta az érveit Varró a spontán felszólalásában, majd hozzátette: "Ha ég a házam, nem Goethét olvasom!"

A tömeg- kontra művészfilm (műfaji- kontra szerzői) kérdéshez hárman is hozzászóltak a tömeg vagyis műfaji film védelmében. Pölöskei István középiskolai tanár szerint nincsen éles határ a két csoport között. Egyszerűbb kategorizálást javasolt: "remekművek", "jó" illetve "gyenge filmek" elnevezéssel. Pölöskei arra is felhívta a figyelmet, hogy Martin Ferenc is tömegfilmen nevelkedett, hiszen a Metropolis is annak készült 1927-ben. Varró Attila olyan igényes műfaji filmeket javasolt órai anyagként, mint Stanley Kubrick alkotásai, vagy az újak közül Christopher Nolan Mementója. Hartai László a Magyar Mozgókép és Médiaoktatási Egyesület elnöke pedig Lányival szállt vitába. Hartai szerint a Jancsó filmek mellett Hintsch A veréb is madár című filmje ugyanannyira tanítható. "Még ha a művészi hozadéka kevés is; szereplő, narratíva van. Mi kell még?" - kérdezte.

Hartai összefoglalásképpen elmondta, hogy a média oktatása azért lett a mozgóképtudomány tárgy feladata, mert egyrészt "jól áll neki", másrészt kínzóan fontos téma. Az említett két vitán kívül Hartai a tárgy oktatásának három központi problémáját is nevesítette, úgy mint a valóságproblémát, a tömegkultúrát és a formanyelvet.

A vitát követően úgy tűnt, hogy Papp Zsolt hajdúböszörményi középiskolai tanár által felvázolt ideális tanárképpel már minden résztvevő egyetértett. "Legyen humán műveltségű klasszikus filmesztéta, hiteles műelemző, mai tömegfilmek alapos ismerője, aktív tévé-néző, aki tudja, ki A Nagy Ő és az utolsó Survivor-kieső, aki friss médiakövető, és gyakorló filmkészítő. Mindezt heti egy órás tantárgyért." Vágvölgyi András még kiegészítette: "Mi mozgóképoktatók oktatástechnikusok, filmklubszervezők is vagyunk egyben."

2. A mozgóképoktatás Magyarországon és külföldön

A második előadó Szijártó Imre, a Debreceni Egyetem tanára A mozgóképoktatás Magyarországon és külföldön című előadásában hasonlította össze a különböző országokban folyó oktatást a hazaival. Az előadás elején leszögezte, hogy alapvetőek a különbségek aszerint, hogy létezik e az adott országban Nemzeti Alaptanterv (- pontosabb lenne nemzeti tanterv alapnak hívni - állította), és, hogy külön oktatják e ezt a diszciplínát. Az Unesco állásfoglalása szerint a tárgy a következőkből áll: a kommunikáció története, üzenete, annak tartalma, és hatása. Ez a megközelítés egészen más, mint amit Magyarországon a mozgóképoktatás tananyagának összeállításakor követtek.

Az angol tömegkommunikáció tárgy tanítási modellje a legfontosabb az integrált modellek között, hiszen Bulgária, Szlovénia és a skandináv országok is ezt vették át. Angliában 1988 óta része a Brit Nemzeti Alaptantervnek a tömegkommunikáció, az angol tantárgy részeként, Skóciában sem önálló, itt a kifejező művészetek nevű tantárgy egyik összetevője. Kaliforniában kifejezetten médiaközpontú az oktatás, annak hatásáról, elemeiről a középpontban.

Míg Lengyelországban a tárgy a család, életre nevelés "ösvényébe" tartozik, Svájcban az anyanyelv, politika, művészet rovatba. Az argentin film fejlődésében akár annak is szerepe lehet Szijártó Imre szerint, hogy a mozgóképoktatás nagy hangsúlyt kap, annak ellenére, hogy a tantárgy nem integrált. Érdekességképpen említette India példáját, melynek oktatásában a kisebbségeket megkülönböztető, kirekesztő médium példájaként a BBC-t nevezik meg.

Az integrálást kerülő országokban jóval nagyobb a civil szféra szerepe, szabad projektek, pályázatok, függetlenség és sokszínűség jellemzi ezt a fajta modellt, melynek éppúgy megvannak az előnyei és hátrányai, mint az integrációnak. Előadását azzal zárta, hogy Magyarországon a demokratizálás, szocializálás területén kéne fejlődnie, és fontos, hogy az integrálás után is maradjanak civil, független intézmények. Horváth György

3. A filmklubok szerepe a mozgóképoktatásban.

A filmklubok szerepe a mozgóképoktatásban címet viselte a szervező Tajta Krisztina és Buslig Eszter előadása. Előadásuk során többször hangsúlyozták, hogy úgy tűnhet, a filmklub-mozgalom leáldozott, mégis, reményeik szerint, csak átalakulóban van, annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek fénykora biztosan nem fog visszatérni.

A celluloidról való vetítés egyre nehezebbé vált a kilencvenes években, a beszerezhető kópiák minősége romlott, mennyiségük drasztikusan csökkent. Ma már csak drágán lehet a kópiákhoz jutni, és igen korlátozott számban, annak ellenére, hogy négy helyen lehet támogatásért pályázni. Igaz, hogy más filmélményt jelent, de a dvd terjedése sok problémára megoldást fog jelenteni, és jelent már most is. Egyre több klasszikus jelenik meg ezen a hordozón, remélhetően a lejátszó és projektor beszerzése a filmkluboknak és iskoláknak sem lesz lehetetlen anyagilag.

Követendő példának tartják az Uránia moziban elindult Iskolamozi projektet, melynek programjai iránt nagy érdeklődés mutatkozik az iskolákban. Ennek keretein belül a diákok a műveket filmes szakemberekkel és alkotókkal együtt tekintik meg, akik beszélnek arról, és válaszolnak a kérdésekre.

Filmklubok az iskolákban

"Nem ott tartunk, szabad-e DVD-t vetíteni, hanem ott, hogy kell! A DVD nem tökéletes megoldás, de lépni kellett!"- fűzte hozzá Horváth György a konferencia pénteki elnöke, a MOKÉP vezérigazgatója a filmklubokról szóló előadáshoz.

Az Oktatási Minisztérium 1380 intézménybe elindította az ígért DVD-lejátszókat. A "kóborló DVD-k" jelenleg útban vannak az iskolák felé. A tervezett ötvenháromból is már három film DVD-re került: Gothár Péter: Megáll az idő, Fábri Zoltán: Körhinta és Makk Károly: Szerelem című filmje (a 2003/2004-es tanév végéig 18-20 is elkészülhet). A tervek szerint a magyar filmtörténetből is készül DVD.

"A tanároknak azt üzenem, hogy kérjenek legalább 10-20 üres VHS-kazettát az igazgatótól! Hihetetlen dolgokat lehet programozott videóval rögzíteni!" - zárta Horváth iskolai filmklub-alapításra való felbujtásával a pénteki előadássorozatot.

A második nap

Tímár János és Hartai László Mára már minden kellék: tankönyvek, segédletek, videoanyagok, sőt, a szakirodalom többsége is a mozgóképoktatás rendelkezésére áll. A módszereket, eljárási lehetőségeket, tevékenységi formákat tartalmazó mintatankönyveket pedig minden intézménybe eljuttatták. A pedagógusok ezeknek a módszertani útmutatásoknak a segítségével teremthetik újra a tárgyat - hangsúlyozta a szombati konferencia elnöke, a filmrendező és filmpedagógus Péterffy András.

"Nem kell feltétlen a művészfilmekhez ragaszkodni az oktatásban, sőt!" - vetette előre a nyitóelőadásban Hartai László a Mozgóképkultúra és médiaismeret tankönyvcsalád szerzője az előző napi média kontra filmművészet vitára utalva. Első illusztrált feladatában mindjárt ötvözte is az ellenséges területeket. Két részletet mutatott az erőszak témában: a Fókuszos tévéműsor egy stilizált, illetve Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmnek egy realistább jelenetét. Hartai elmondta, hogy a két véglet bemutatásával, összehasonlításával "párhuzamok felnyitására" lehet bíztatni a tanítványokat, egyaránt indítva el az audiovizuális média hatásmechanizmusainak felismerése, illetve a művészi alkotások megfelelő szintű értelmezése felé.

A mozgóképi szövegek értéséhez művészfilmek esetében, Luis Buńuel Andalúziai kutyáján keresztül a száraz előadás helyett kreatív feladatot javasolt; karakter, indíték megértésére Gothár Péter Megáll az idő alkotásával kapcsolatban hozott fel példát; a média működésének ismerete kapcsán pedig egy etikai alapproblémával foglalkozó feladatot említett.

Hartai végül az órán feldolgozandó média és mozgóképszövegek típusbeli változatossága után a gyakorlati feladatok fontosságát is hangsúlyozta, hiszen a tárgy alapvető követelménye, hogy a mozgóképi szövegalkotás képességét valamennyire elsajátítsák a diákok. A példa szerint három megadott szituáció alapján készíthetnek beállítás-vázlatot, illetve story-boardot. Hartai követendő mintaként a Filmnyelvi gyakorlatok Herskó Jánossal című két kazettás videó-anyagot ajánlotta.

Variót négy ujjal, képkivágást WC papír tekerccsel, árnyképeket lepedővel. "Taneszköz az egész világ!" Ebben a szellemben zajlott a második előadópáros, Kozák Zsuzsanna és Gyenes Zsolt középiskolai tanárok új, Mozgókép és médiaismeret (12. osztály) című feladatgyűjteményének bemutatója. Kozák Zsuzsanna hangsúlyozta a gyakorlati tevékenységek a "csinálás örömén" és más tényezőkön túl a tartalmak, ismeretek elsajátításának módszerét könnyítik meg azzal, hogy a tanítványoknak közük lesz a tananyaghoz. Hammer Ferenc és Lányi András

A szombati nap utolsó szekciója a

Médiaoktatás, médiapedagógia néhány tematikai és szemléleti kérdése

címet viselte, érdekessége abban rejlett, hogy nem egy előadás, hanem igazi vita keretein belül kerültek felszínre nemcsak a médiaoktatással, hanem magával a médiával, a társadalommal kapcsolatos kérdések. Az igazi vitához persze kellenek az egyenlő rangú, de eltérő véleményű vitapartnerek is, akik jelen esetben Lányi András, Császi Lajos, és Hammer Ferenc voltak, mindannyian médiaszociológusok. A moderátor Jakab György tanár volt.

Abban a beszélgetőtársak egyetértettek, ami akár az egész konferencia summázata is lehetne, miszerint adott ország mozgókép- és médiaoktatása tágabb értelemben azt mutatja meg, mit gondolunk a médiáról, a kultúráról, a társadalomról, mit gondolunk a világ működéséről. Friss tantárgyról, friss tudományról lévén szó, ez fokozottan érvényes erre a tárgyra, ahogyan aktualitása, közvetlen szociológiai kapcsolódása, az erős médiahatás okán is.

A médiahatással, kapcsolatban Lányi András más nézetet képviselt, mint beszélgetőtársai. Véleménye szerint a populáris kultúra modellje a demokratikus nyilvánosság rendjét váltja fel, a médiacsinálók manipulátorok, akiknek a média fogyasztói ki vannak szolgáltatva. Császi Lajos egy írásában idézettekkel (A média rítusai) vitatkozva kijelentette: a média (elsősorban a tévéről van szó) nem közösségi, nem a centrális problémákat veti fel, és nem demokratikus. Sommás megállapításával, miszerint a kereskedelmi tévé olyan bolt, ahol a nézőt a hirdetőnek, a közszolgálati pedig olyan, ahol a nézőt a politikusoknak adják el, a többiek is egyetértettek.

Császi szerint a médioktatással kapcsolatos viták onnan származnak, hogy a kultúráról mit gondolunk, véleménye szerint az paternalista, kevesek kultúráját váltotta fel az egész világon a népszerű, populáris kultúra. Magyarországon ez a váltás még feltűnőbb, mint nyugaton, hiszen itt hirtelen jött, gyors folyamat, de nem igaz, hogy a tömeg és elitkultúra a szemét és az érték választóvonala lenne. Az értelmiséginek, a tanárnak ebben az új modellben is meg kell találnia a helyét.

Hammer Ferenc azzal a szemlélettel kapcsolatban, hogy a média kiszipolyozza, megrontja fogyasztóját, azt mondta, ő személyesen képtelen lenne elfogadni, hogy olyan országban él, ahol több millió embertársa a tévé által fertőzött, agyatlan zombi. Konkrétan a tananyaghoz kapcsolódva kevesellte a médiaszabályozás, médianormák szerepének, működésének, megjelenését. A szabályozással, befolyásolással kapcsolatban pedig a civil szféra szerepére hívta fel a figyelmet, a hirdetők érdekein keresztül nagy nyomást tud gyakorolni, ahogy az angolszász országok példáján láthatjuk.

Az előadók egyetértésre jutottak abban a kérdésben is, hogy nem a médiaszöveget magát, hanem az ahhoz való viszonyt kell tanítani, és arra kell felkészíteni a diákokat, hogy a médiában nem a valósággal, hanem annak egy képével találkoznak.

A harmadik nap

Jakab György "Mintha i.sz. 120-ban létrehoztak volna egy Keresztény Művészetek Tudománya tanszéket" - jegyezte meg Kovács András Bálint a Filmelmélet és filmtörténet egyetemi szak alapítására utalva a konferencia zárónapján. A vasárnap fő témája a szeptembertől kötelező tananyaggá vált tárgy legsürgetőbb kérdése: a felsőfokú oktatása volt.

A tizenöt éves alapozáson túljutó média-mozgókép pedagógus szakma képzése volt a témája a Mozgókép és média a felsőfokú oktatásban elnevezésű szekciónak vasárnap délelőtt. A cél, hogy a tíz év múlva az oktatásba szervesen beépült tárgyat már csak egyetemi Mozgókép és média szakos tanári diplomával rendelkezők tanítsák.

Vitaindítójában Hirsch Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenhol másképp határozza meg magát a mozgókép és médiaszak, majd hozzátette, hogy ez nem probléma, az önértelmezés legyen szabad. Egy bizonyos közös hivatkozási alap, kánon viszont szükséges lenne, közös filmtörténeti jegyzetek, szakirodalmak ebben segíthetnének. A film és média oktatásbeli arányához fontos szempont, hogy ugyan a nagy számban végzett kommunikációszakosok is oktatnának, ők viszont, képzettségüknek megfelelően újságíróként helyezkednek el, így a médiaoktatás nem hanyagolható el a mozgóképszakokon.

Két egyetemen van nappali, négyen 520 órás levelező tagozat és számtalan 120 órás továbbképzést tartunk - számolta össze előadásában a lehetőségeket Vajdovich Györgyi, az ELTE Filmtörténet és filmelmélet szakos tanára. Vajdovich hangsúlyozta, hogy a továbbképzéseken szerezhető Tanúsítvány csak a 2013/14-es tanévig elegendő, utána csak akkor taníthatnak tovább az itt végzettek, ha legalább a két éves levelezőt is elvégzik. Nincs igazán átgondolva, hogy kik fognak középiskolában tanítani, nem várható el például, hogy a két éves levelező képzésen résztvevő tanárok gyakorlati oktatásra is alkalmas filmkészítővé képezzék magukat, vagy hogy autodidakta filmelemzőként magukra vállalják tanulóik munkáinak értékelését. A mindhárom képzési formában oktató tanár szerint, ha a nappali szakon a tanár tudása tíz százalékát tudja átadni, ez az arány a levelezőn jó, ha öt százalék, a 120 órás továbbképzésen ennél is kevesebb.

A két nappali oktatású egyetem közül csak az ELTE-n választható ez a bölcsész szak tanárképesnek, a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) egyelőre csak bölcsész diplomát lehet szerezni e tárgyból - részletezte Vajdovich. Levelező tagozat az ELTE-n, az egri Eszterházy Károly Főiskolán, a Debreceni Egyetemen és a PTE-n van, jövőre a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán is lesz, bár idén "elfelejtettek jelentkezni", és már a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) is "vacillál" mozgókép-ügyben. Lányi András

Részletesebb látképet a két nappali tagozatos szak képviselője nyújtott. Kovács András Bálint az ELTE Filmtörténet és filmelmélet tanszék alapítója a szak tíz éves mozgalmas pályafutásáról beszélt, melynek során a programból öt éve B, majd önálló A, később csak szakpárként felvehető A szak lett. Már két éve itt a legmagasabb a túljelentkezés aránya az ELTE-n. Idén ötven hallgatót vettek fel. Öt tanári státusz van a szakon, ebből kettő filmtanári. Kovács hangsúlyozta az egyetemi képzésben a gyakorlati oktatás, illetve a média fontosságát, így a kameragyakorlaton kívül médiaelemzés és médiaelmélet kurzust is végeznek már a diákjaik. A másik cél a szélesebb körű műveltség megszerzése, amihez a hallgatóiknak más szakokról kell közismereti tárgyakat felvenniük.

Kovács inkább a klasszikus bölcsészképzés terepének látja az egyetemet, a filmelmélettel foglalkozókat pedig a mozgóképcsinálók "holdudvarának". Azzal, hogy egy i.sz. 120-ban létesített keresztény művészeti tanszékhez hasonlította, arra mutatott rá, hogy a film nagyon fiatal művészet és tudomány, nem látjuk, hova fog betagolódni. Az európai, autonóm egyetemi oktatási modellel szemben tanulságosnak tartja az amerikait, ahol az angol, a kommunikáció, vagy a filmkészítő tanszékekhez tartoznak a mozgóképelméleti szakok.

A PTE három hete működő Filmelmélet szakának alapítója, a civilben filozófia tanár Tarnay László elmondta, hogy hat-hét éve hallgatói indíttatásból alapult specializáció később programként létezett, hogy idén megkezdhesse az önálló szakként való működését. Jelenleg Pécsen média és mozgóképelmélet tárgyra három tanár (egyetlen státusz birtokában!) tanít az ideális húsz helyett negyvenöt diákot. A fejkvóta fizetés miatt a szakhoz nem sok pénz kerül, így nehezen megoldható az, hogy kvóta fejében a filmelméletes egyetemisták más tanszékekre (filmelmélet-levelező, kommunikáció, filozófia, történelem) áthallgassanak. ("Felháborító, ahogy adják-veszik a diákokat!"- jegyezte meg erről hozzászólásában Galicza Péter, az ELTE tanára.) A pécsi filmelmélet szaknak főleg elméleti kurzusai vannak, gyakorlati csak elvétve.

Az előadásokban, hozzászólásokban több kifogás is érkezett: Murai András szombathelyi médiapedagógus hiányolta az oktatásból a főiskolai Mozgóképismeret és média tanárszakot, és az egyetemi tanárképes Kommunikáció szakot. Győri Csaba egri médiatanár az ellen emelt szót, hogy a 120 órás továbbképzésnek előfeltétele a pedagógusi diploma, holott, mint mondta a nem pedagógusi diplomások közül például a médiaszervezők sokszor alkalmasabbak lennének a feladatra, mint a tanárok. Győri azt is kifogásolta, hogy Eger, Szombathely és Esztergom mozgóképes tanszékei "tartózkodó versengésben" vannak egymással. "Megérne egy misét a három püspöki székhely összebékítése" - tette végül hozzá.

A konferencia délutáni utolsó előadását Kósa Éva, az Oktatási Minisztérium Mozgókép Szakértői Bizottságának elnöke tartotta, aki ismertette a Nemzeti Médianevelési Stratégiai Tervet, ami azt célozza, hogy különböző programokon keresztül pályázható anyagiakkal segítse a médiaoktatást, kutatást, nevelést, és a médiajog területét. Három évre szól, anyagi hátteréről a közeljövőben születik döntés, végleges változata ennek is függvénye. Az oktatás területén programok támogatását, eszköz és szemléltetőanyag fejlesztést, tantervfejlesztést és a tanárképzés támogatását helyezték ebbe a struktúrába.

A felsőfokú oktatással kapcsolatos hozzászólások lényege, hogy kirajzolódott az a kép, miszerint a szakok mindenhol több éves partizánakciót követően, fanatikusoknak köszönhetően alakulhattak meg, és minimális oktatói státusszal, nehéz körülmények között működnek.