Nem véletlen, hogy a finnek a PISA-vizsgálatokban kiemelkedő eredményeket értek el: egy tudatosan és sikeresen felépített oktatási modellről van szó, amelyben a rendszer minden szereplője a tudása legjavát adja. Finnországban az oktatás, a gyereknevelés társadalmi presztízse nagyon magas, és az alapelvek - az oktatás ingyenes, a tanulás mindenkinek joga, az iskola alapelve a befogadás és nem a kirekesztés, a tanári hivatás megbecsülése, a speciális igényekre, a hátrányos helyzetűekre, a tanulási nehézségekkel küszködőkre való kiemelt figyelem stb. - ténylegesen megvalósulnak.

A kötelező alapfokú oktatás 7-től 16 éves korig tart, ezután a diákok három évig a "felső középiskolában" vagy a szakképző iskolákban folytathatják tanulmányaikat, és végül a három- vagy ötéves egyetemen vagy főiskolákon fejezhetik be a képzést. Az oktatást egy viszonylag laza nemzeti alaptanterv alapján a helyi önkormányzatok anyagi és szellemi támogatásával az iskolák, illetve maguk a tanárok alakítják ki. Az alapfokú képzés felső évfolyamain, de még inkább a felső középiskolában a hagyományos osztályok helyét tantárgyi modulokra szerveződő tanulói csoportok váltják fel. Az alapfokú oktatás első hat évében az egyetemen képzett "általános tanár" foglalkozik a gyerekekkel, a továbbiakban szaktanárok tanítanak. A korábbi évekhez képest két jelentős változás zajlott le. Egyrészt majdnem teljesen megszüntették a differenciált képzés rendszerét, vagyis eltűntek az elitiskolák és a speciális tantervű képzési helyek, másrészt eltörölték a tanfelügyelői-szaktanácsadói rendszert; minden szakmai, minősítési, irányítási funkciót a helyi közösségekre bíztak. A hátrányos helyzetűek speciális igényeit az iskolán belül elégítik ki szakoktatóval, pszichológussal és tanácsadókkal.

Érdemes megjegyezni, hogy Finnországban rendkívül nagy a tanári hivatás társadalmi elismertsége, az egyetemen kb. ötszörös túljelentkezés van a tanári szakra. Nincs tankönyvjegyzék, a tanár szabadon választhat könyvet, oktatási segédletet, amelyek mindegyike egyszerűen beszerezhető, ráadásul a diákok korlátlan internet-hozzáféréssel bekapcsolódhatnak a távoktató programokba. Láthatjuk, hogy a feltételek kiválóak és a program adott, akár át is vehető - észre kell azonban venni, hogy mindez nem működhet magától: odafigyelés, az oktatás-nevelés fontosságába vetett hit, a gyerekek és a tanárok megbecsülése, valamint türelem nélkül.

• A cikk Benedek Mihály tanulmánya lapaján készült. Forrás: Új Pedagógiai Szemle, 2005. április