A föníciaiak nyomában
Farkas Zoltán
2007/09/30 13:55
2430 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A történelmi köztudatban mélyen gyökeret vertek a föníciaiak és a vikingek kalandos felfedező útjai, már az egyiptomiak utazása sem jelent újdonságot Thor Heyerdal óta, azt viszont már kevesebben tudjuk, hogy a görögök messzi északra is elhajóztak.

Görögök az ókori Britanniában

Pytheas marseille-i szobra

A görögök a Kr.e. VII. századtól kezdve gyarmatosították az Égei-tenger és a Földközi-tenger északi partvidékét. Az Égei-tenger melléki Milétosz volt a bázis, ahonnan a Hellészpontoszon (Dardanellák) és a Boszporuszon át expedíciókat indítottak a Fekete-tengerre. A görög kereskedők a Fekete-tengeren eljutottak Grúziáig (Kolchisz), a Kaszpi-tengerig, valamint a mai Oroszország belsejébe is. Nyugat felé hajózván beleütköztek a Gibraltári-szorost (Héraklész oszlopai) ellenőrző föníciaiakba. A massiliai Pütheász azonban kihasználta a karthágói hatalom összeomlását, és expedíciót szervezett, amelynek keretében áthaladt a szoroson, majd észak felé haladva eljutott az Ón-szigetekig, azaz a Brit-szigetek ónlelőhelyeihez. Ezután továbbhajózva felfedezte az Északi- és a Keleti-tengert, és minden bizonnyal eljutott a norvég partokig is. Útja a Kr. e. 350-320 közti évekre esett.

A mai Marseille (Massilia) területén élő görög kereskedők arra kérték fel a hajóst, hogy derítse fel az Anglia dél-nyugati csúcsánál fekvő ún. Ón-szigetekhez vezető kereskedelmi utat. (A bronzkorban a bronzeszközök elkészítéséhez innen került az ón az európai kontinensre. Az ón a rézzel ötvözve könnyen önthető, finom bronzot adott. Legrégibb ismert lelőhelye a Brit-szigeteken levő Cornwall, ahol ismeretlen idők óta bányásszák és kohósítják. Innen karavánok vitték a mai Franciaországon, a Rajna völgyén át Massiliába, ahonnan hajón szállították Görögországba.) Abban az időben rendkívül élénk volt a szárazföldi ónkereskedelem, de csak közvetítőkön keresztül szerezhették be a görög kézművesek. A vízi út felfedezésével, megnyitásával viszont kikerülhették volna a közvetítőket.

Pütheász a föníciai Himilko útját követve először eljutott Bretagne partjaira, majd tovább haladva rábukkant a Brit-szigetekre. (Himilko már az i.e. V. században négy hónap alatt eljutott a Bretagne-félszigetig.) Albionban (Britannia) először a Land's End-fokot pillantotta meg Beleriumnál (Cornwall), ahol nagyon "barátságos" bennszülöttekre bukkant, akik "hálásan fogadták az idegen kereskedőkkel létrejött kapcsolatot", majd körbehajózva Britanniát, feljegyezte az ott élők helyi szokásait. Ellátogatott Írországba, a Hebridákra és az Orkney-szigetekre, majd megkerülte a Brit-szigetet. Miután megismerkedett a Brit-szigetek helyzetével, még annak járt utána, hogy Britannia az európai szárazföld része-e, avagy szigetország. Ő használta először a szigetek kelta eredetű nevét, a Brettanike szót, ő említette először Íroszág Jerne és Anglia Albion nevét is. Mindazt, amit a görögök és a rómaiak Britanniáról Caesar kora előtt tudtak, Pütheász jelentéséből merítették.

Fel a messzi északra!

Gibraltár

Miután kigyönyörködte magát a "Britannia fölötti" tengerben, még tovább merészkedett észak felé, és hat nap alatt elvitorlázott az utolsó lakott földnek tartott rejtélyes Thule felé, amelyet azóta is úgy emlegetnek, mint "ultima Thule", az akkor ismert világ legészakibb fekvésű földjét. Két évezrede folyik a vita abban a kérdésben, vajon melyik északi föld lehetett Pütheász Thuléja. Talán egyedül az Atlantisz rejtélye állott olyan hosszú időn át a viták központjában, mint Thule.

Az egyik elmélet szerint (a leírások alapján ez a valószínűbb) kis kitérőt tett észak felé, és valószínűleg Tronheimig jutott el a mai norvég tengerparton (melyet ekkor még szigetnek hittek). Egy másik feltevés szerint Thulét vagy Izlanddal, vagy a Feröer-szigetekkel, avagy a Shetland-szigetekkel azonosították. Visszatérése előtt Phüteász még behajózott a Balti (Keleti)-tengerbe is egészen a Finn-öbölig jutott, a célja az volt, hogy megkeresse a "Borostyán-szigetet" (Bronholm szigete) és eleget tegyen megbízatásának. Egy másik elmélet szerint az Északi-tenger déli partjától nem messze, a Helgoland-öbölben található Abalus (a mai Helgoland) szigetben találta meg a keresett "Borostyán-sziget".

Noha az ünnepelt felderítő utazásainak feljegyzései nem maradtak fenn, más forrásokból sok mindent tudunk róla. Pütheász nem csak kereskedő, hanem földrajztudós és csillagász is volt, gyakorlati célokat szolgáló útja során felbecsülhetetlen eredményeket ért el. Megkísérelte az északi sarkpont meghatározását, megfigyelte az árapály Holddal való összefüggését ("nyáron nem megy le a Nap, a tenger 6 órás ritmusban lélegzik, s ezt a Hold okozza"), és fokbeosztású napórájával pontos módszert dolgozott ki a földrajzi szélesség meghatározására. Elsőként írta le a jégzajlást is; valószínűleg csillogó jégtáblákat látott - "mintha ezernyi medúza úszna a víz tükrén". Pütheász az utazása során az akkori ismeretekhez képest annyi ismeretlen földet tárt fel, hogy jelentősége Kolumbuszéhoz vagy James Cook kapitányéhoz hasonlítható

Felhasznált források

  • Vécsey Zoltán: A tudomány rejtelmeiből Gondolat Kiadó. Budapest, 1965;
  • Dr. Rainer Köthe: Felfedezők és utazásaik Tessloff és Babilon Kiadó. Budapest, 1993;
  • Philip’s - A nagy felfedezések atlasza Officina Nova – Magyar Könyvklub, Budapest, 1998;
  • Dan North: 100 állomás – 100 kaland: Nagy utazók Lilliput Könyvkiadó. Budapest, 2005;
  • Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1966

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten