Véleményem szerint a formatív értékelés használata az egyik legfontosabb lépés, amit a tanárok megtehetnek – és sokan már meg is tesznek – diákjaikért. A jó tanárok valójában már anélkül is alkalmazzák a módszert, hogy tudatában lennének annak. A formatív értékelés nem újdonság, vannak azonban bizonyos elemei és összetevői, amelyek az utóbbi időben reflektorfénybe kerültek. A jól végzett formatív értékelés a pedagógusokra, de – ami még ennél is fontosabb – a diákokra is szemléletformálóan hat.
Az osztályozás átalakítása
Amikor a tanárok ellenőrzik, hogy a diákok mennyire értették meg az anyagot, akkor általában elsősorban azt próbálják elérni, hogy tanítványaik sikeresek legyenek a szummatív értékelés során. Fontos kiemelnünk, hogy a formatív értékelés tanulási célú értékelés, és nem feltétlenül a tanulás eredményének értékelése, ahogy azt a szummatív értékelés során megszokhattuk. Következésképpen az osztálynapló is átalakul ebben az esetben, amiről már egy korábbi blogbejegyzésben is írtam. Ha a formatív értékelés szellemében járunk el, akkor minősítjük a diákokat, amikor a legjobb formában vannak, így a naplóba is olyan jegyek kerülnek, amelyek jobban tükrözik a tananyag és a készségek elsajátításával kapcsolatos valós kompetenciáikat. A módszer alkalmazása igazságosabb és korrektebb osztályozáshoz vezet.
A tanítás átformálása
A tanárok a formatív értékelés használatakor nem keményebben, hanem okosabban dolgoznak. Az egyik legnagyobb hiba, amit a módszerrel kapcsolatban el szoktak követni, annak leegyszerűsítése, ahogyan átalakítják az óratervet és a tanítás menetét.
Mondok egy példát: tegyük fel, hogy egy tanár összegyűjti a kilépőkártyákat, és azt találja, hogy az osztály nagyjából egyharmada nem értette meg valamelyik fogalmat! Másnap ezért visszatér a problémára, és az egész osztállyal újra átveszi a vonatkozó anyagot.
Már bocsánat, de ez kész őrültség! Miért tenne ilyet az ember? Csak az osztály egyharmadának van szüksége ismétlésre. A többiek készen állnak rá, hogy haladjanak tovább.
A formatív értékelést az ilyen helyzetekben előrejelzésként kell használni, vagyis azzal a szándékkal, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk a tanulási folyamat következő lépéseit illetően. A tanárnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy csak figyelmetlenségből írt-e rossz választ néhány diák, vagy valóban zavar van a fejekben.
Ha pusztán figyelmetlenség történt, akkor nem is biztos, hogy feltétlenül szükség van további magyarázatra, ha viszont komolyabb a probléma, és egyértelműek a fogalmi hiányosságok, akkor újra át kell venni az anyagot. Nem kizárt, hogy az egész osztály előtt is érdemes visszatérni a problémára, de külön is kell majd foglalkozni az érintett tanulókkal, kis csoportoknak szóló feladatokat kell kitalálni, és más fontos döntéseket is meg kell hozni az oktatás differenciálásával kapcsolatban. Ha a tanár a diákok igényei – és nem más, külső erők – alapján szervezi a munkáját, akkor a megfelelő időben a megfelelő eszközöket fogja választani.
A tanulás átalakítása
Tanárként arra is használjuk a formatív értékelést, hogy a diákoknak megmutassuk, hol tartanak a tanulás folyamatában. Az értékelésnek nem kell meglepetésként érni a tanulókat! A tanulás folyamata így átlátható és személyre szabott lesz. A diákok megfelelő időben kapnak visszacsatolást a tanulásról. A tanárok a formatív értékelésre támaszkodva konkrét visszajelzéseket adnak, amelyek alapján a diákok tovább alakíthatják a munkájukat, segédanyagokat kereshetnek, és a saját igényeikre szabott tanulási élményben lehet részük, ezáltal minden diáknak nagyobb esélye lesz a sikerre. Ebben a modellben tehát nem akkor kapják meg a diákok, amire szükségük van, amikor a tanár feltételezése szerint itt az ideje, hanem akkor, amikor valóban szükségük van rá. Mi a következő lépés? A bevonódás erősítése. A diákok akkor fognak aktívabban részt venni (bevonódni) a tanulás folyamatába, ha az ő saját életük szempontjából releváns, tartalmas dolgokat sajátíthatnak el.
Az osztálytermi szerepek megerősödése
Egy másik fontos hatása a formatív értékelés bevezetésének az osztálytermi szerepek megerősödése. A tanulók végre a saját kezükbe vehetik az irányítást, mert tisztában vannak azzal, hogy hol tartanak, és képesek célokat kitűzni maguk elé. Rájönnek arra, hogy tanulhatnak hibáikból, és sosem késő tanulni. A tanárok szerepe is megerősödik, megfelelő döntéseket hoznak a diákok szükségleteinek kielégítésére. Sőt, még továbbmennék, és azt állítom, hogy a formatív értékelés is attól lesz formatív, hogy elhatározzuk, hogy az lesz. Ugyanúgy, ahogyan a szummatív értékelés is csak akkor szummatív, ha szummatívan végezzük. Tanárként mindenkinek lehetősége van a saját szakmai tapasztalata alapján a legjobb döntéseket hozni, mind az egyes tanulókra és mind az egész osztályra, mint tanulócsoportra nézve.
Ne feledjük! A formatív értékelésnek több formája létezik, melyek sok mindenben eltérhetnek egymástól, de ez így is van jól. A használható értékelő eszközök között vannak a szóbeli visszajelzések és kérdések, a projekt- vagy teljesítményértékelések, az írásos beszámolók, a mozgásos feladatok, a technológiai eszközök stb. Ezek nem mindig alkalmasak komolyabb feladatok értékelésére, segítségükkel azonban gyorsan és hatékonyan ellenőrizhető, hogy mit értett meg a diák a tanultakból. Remélem, hogy eszmefuttatásom mindenkit megerősített abban, amit eddig is jól csinált. Az igazán jó pedagógusok ismerik diákjaikat, terelgetik őket, reflektálnak a munkájukra, és tiszteletben tartják a tanulási folyamatot. Azok a tanárok pedig, akik rendszeresen használják a formatív értékelést, igazán szemléletformálóvá válnak.
Önre milyen hatással van a formatív értékelés használata, és a diákjaira és az iskolára?
Írta: Andrew Miller
Az eredeti cikk itt olvasható.