Bevezetés
A web használata/tanítása során előszeretettel emlegetjük nehezen definiálható szakkifejezéseinket, és az általunk, ha nem is istenként, de legalábbis királyként tisztelt tudósokat, akik szellemük nagyságából kipattintották nekünk ide ezt a csudát, ezt a gyorsan fejlődő hyper-izét, amely segítségével ugyanolyan könnyű értelmetlenül eltölteni néhány órácskát, akárcsak a TV előtt ülve.
Ugyanakkor gyakorlott keresőként újra meg újra megdöbbenve kell tapasztalnunk, hogy az Interneten tényleg MINDEN van.
Akiben esetleg felmerül a kérdés: "Mi ez valójában és honnan jött?" -semmiképpen se hagyja abba az olvasást!
Téblábolás a rossz definíciók között
A hypertextről többnyire mindannyiunknak a web jut elsőre eszébe. Ám, ha hirtelen definiálnunk, vagy csak megmagyaráznunk kell a fogalmat, bajba kerülünk. Néha azt mondjuk, a hypertext olyan szöveg, amelyben egyes szövegrészek között kapcsolat van, amelyek mentén hyperugrásra vagyunk képesek a dokumentumban.
Akkor hypertext a tartalomjegyzék, a lábjegyzet, a hivatkozás is?
Akik szerint nem, talán kiegészítik a definíciót a következőkkel: A hypertext nem csupán a szöveg, hanem a szöveg és a megjelenítő rendszer együtt, amelynek segítségével a hyperugrásokat véghezvihetjük. E gondolat mentén az első hypertext-rendszernek kétségkívül Vannevar Bush MEMEX-nek keresztelt rendszerét nevezhetjük. Az elméletben létezett gép részletes ismertetésétől itt eltekintek, de mindenképp figyelembe ajánlom a teljes ismertetést, Vannevar Bush 1945 -ben (!) megjelent "Út az új gondolkodás felé" című cikkét, amely magyarul is megtalálható az alábbi címen: http://www.artpool.hu/hypermedia/bush.html
A gép lényege a számos technikai érdekesség mellett, hogy az emberi asszociatív gondolkodás mintájára az egyes dokumentumelemek, speciális rekordok között egy összekapcsoló indexelés segítségével teremthetünk kapcsolatot. A gép ugyan nem épült meg, ám újszerűségével számos új gondolatot keltett.
Az igazi definíció
Ted Nelson
A legenda szerint Ted Nelson 8 évesen hallgatta először Bush-t, nagyapja jóbarátját. A kis Tedre nagy hatást gyakorolhattak eme reformgondolatok, ugyanis későbbi kutatásai során sem tudta kiverni a fejéből, hogy valami hasonlót készítsen. Neki tulajdonítják a hypertext szó megalkotását is, amelynek az alkotó szerinti jelentése: nem folytonos szöveg. Hát ennyire egyszerű ez.
Ezen gondolat mentén el is indította a hányattatott sorsot megért Xanadu-projektet, mely egy hypertext-rendszer kidolgozását tűzte ki célul. A Xanadu - az "irodalmi emlékezet mágikus helye", Coleridge Kubla Khan című verséből kölcsönözve - névvel utalni kívánt a rendszer monumentalitására és időntúliságára. A Xanadu a dokumentumok összekapcsolási lehetőségének megteremtésén túl számos problémára odafigyelt, amelyekkel csak most találkozunk, igazolva, hogy Nelson megelőzve korát méltatlanul kevés támogatást kapott projektjéhez.
Az első a verzionálás, az esetleges módosítások pontos nyilvántartása, hogy a dokumentumból az esetleges korábbi verziók is kinyerhetők legyenek.
A másik óriási gondolat a kétirányú linkelés, melynek segítségével a linkelt szöveg tulajdonosa pontosan és hiánytalanul tájékozódhat arról, hogy alkotását hol használták fel és az egyes környezetekben hányszor olvasták el. Ezzel számos mai szerzői jogi vita és bizonytalanság elejét lehetett volna venni.
Ám 1989-ben Tim Berners Lee a megvalósíthatatlannak tűnő Xanadu helyett egy jelentős egyszerűsítéssel élve kieszelte a World Wide Webet. Gondolom Ted Nelson nem fogadta elragadtatással a dolgot, mivel véleménye a webről nem valami elismerő:
"A Web nem hypertext, csupán egy kirúzsozott FTP."
(A vélemény kiegészítése Ted Nelson honlapján olvasható, természetesen nem HTML formátumban. http://ted.hyperland.com/ )
A történet végét mindannyian ismerjük és küzdünk a WWW legnagyobb hiányosságával, hogy a jelölőnyelv nem a tartalom leírására, pusztán a szöveg kinézetének formázására való. Ezen kinézetet formáló elemek mára már szinte teljesen elvesztették jelentőségüket, hiszen a humanoid olvasó számára többnyire stíluslapokkal felüldefiniáljuk őket, a webet fáradhatatlanul járó robotokat pedig legkevésbé sem izgatja a többszázezer forintos dizájnunk.
Összegzés
A hypertextet sokkal előbb kitalálták, mint azt legmerészebb álmainkban is gondolnánk, igaz, az nem is hypertext, mint ahogy a web sem az. Vagy visszafelé: a web nem a legszerencsésebb megvalósítása annak, amit mi hypertextnek hívunk, ugyanakkor meg nem is az.
Mindenesetre az biztos, hogy a HTML nyelv pusztán a működőképességével mindenki számára lehetővé tette, hogy alkotóvá váljon, publikáljon, linkeljen és belinkelt legyen, azaz szerves részét képezze az egyre növekvő adathalmaz mögött álló társadalomnak.
Mint ahogy én is most ezzel a cikkel... Utána bűnbánóan meglátogatom a xanadu projekt honlapját a www.xanadu.com címen.
Szabó Zénó
zeno@contenet.hu
