A kernel
Minden operációs rendszernek van magja, mely nem más, mint a rendszer legbelsőbb motorja, ezt nevezzük kernelnek. A Linux esetében sincs ez másképp, sőt, mint a portál egyik nyitócikkében megjegyeztük, a Linux maga a rendszermag, a többi csak a "körítés". A Linux kernel egyik varázsa, hogy moduláris felépítésű is lehet, tehát a ritkábban használt funkciókat, eszközmeghajtókat modulba fordítva is elkészíthetjük, és működés közben betölthetjük, illetve eltávolíthatjuk.
Kernelverziók
A Linux fejlődése során rengeteg kernelváltozat látott napvilágot, melyeket háromtagú verziószámmal azonosítunk (a.b.c). Az első a fő verziószám, mely csak egetrengető változásoknál ugrik (jelen pillanatban a 2-es számnál tartunk).
A kerneleket első megközelítésben két csoportra oszthatjuk: az úgynevezett fejlesztői (béta-, teszt-) kernelek, illetve a végleges (stabil) kernelek. A két csoport között a fő különbség abban rejlik, hogy a béta kernelekben sok kiforratlan, nem tesztelt kódrészlet található, de egyúttal sok új funkciót is itt valósítanak meg először. Használatuk elsősorban tesztelőknek, fejlesztőknek, illetve ingerszegény környezetben élő rootoknak ajánlott. A stabil kernelekben ezzel szemben kipróbált, bevált részek vannak, produktív környezetben nyugodtan alkalmazhatók. A fejlesztői kernelek esetén a verziószám második tagja páratlan, a stabil kernelek azonosítója páros. Az utolsó szám az apróbb változásokkor növekszik.
A stabil kernelek szériájában két csapásirányt találhatunk: a 2.4-es és a 2.6-os kernelsorozatot. Az első jóval elterjedtebb, teszteltebb, jelenleg a 2.4.24-es a legfrissebb változat, míg az utóbbi sorozat legutolsó tagja mindössze a 2.6.1-es, és fiatal kora miatt sok kritika éri.
Melyiket?
Fejlesztői kernelt nem érdemes használnunk, hiszen készítői szerint sem tökéletesek. A 2.4-es sorozat megbízható, rengeteg funkciót tartalmaz, így bátran válasszuk. A 2.6-os széria használatához más, az operációs rendszert is érintő változtatásokra lesz szükség, de a vállakozó kedvűek nyugodtan áttérhetnek
Mit is kell vele csinálni?
A bevezetőben említett "kernelforgatás" nevű procedúra nem más, mint a kernel forráskódból bináris kóddá történő lefordítása. Az eljárás neve riasztó csak, második-harmadik próbálkozásra már használható kernelt kaphat a kezdő linuxos is. Erre azért van szükség, mert a kernel - más operációs rendszerektől eltérően - testreszabható, szabadon konfigurálható. A kernelfordítással sorozatunk következő része fog alaposabban foglalkozni.
